Szilvarózsa
Írom a receptet meg a hibákat is.
Hozzávalók:
- 1 csomag leveles tészta
- 12 db szilva
- 4 evőkanál cukor (nálam porcukor volt)
- 1 teáskanál őrölt fahéj
A tésztát kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak lehet, mert minél vékonyabb, annál biztosabb, hogy átsül. Keresztben 3-4 cm-es csíkokra vágjuk.
Itt volt az első problémám, mégpedig az, hogy ha csak 4 cm-es csíkot vágok, akkor nem tudom alul ráhajtani a szilvákra a tésztát feltekerés előtt, és arra gondoltam, hogy akkor meg kifolyik belőle a finom cukros-fahéjas szilvalé sütés közben. Csak egy darabot csináltam így, itt a tepsin leghátul az a picike, és az lett a legjobb, és nem is folyt ki túl sok leve.
A szilvát kimagozzuk, vékonyan felszeleteljük és a tésztacsíkokra rakjuk úgy, hogy kicsit fedjék egymást. Megszórjuk a fahéjas porcukorral vagy fahéjas kristálycukorral. Én porcukrot próbáltam, azzal nem volt gond. A szilvát meg tényleg hajszál vékonyra kell vágni, hogy lehessen tekerni, ne legyen merev.
És nem kell ráhajtani egy kis tésztacsíkot alul a szilvára, mint ahogy az almarózsánál csináltam, mert a szilva nem folyik ki, viszont a tészta nem sül át teljesen ha duplán van.
A csíkokat szorosan feltekerjük, és a végét bevizezzük és összecsípjük, hogy ne nyíljon szét sütés közben. Egy szétnyílt nekem. Az a kis nyomi a bal alsó sarokban a fenti képen, és a bal felső sarokban a lenti képen.
Ha kevés a szilva, a maradék tésztából lehet szilvalekváros papucsot csinálni. Nekem két papucsra való tészta maradt, ezért aztán nem ütöttem fel egy tojást, hogy ezeknek lekenjem a tetejét, hanem tejjel összekentem őket és a fahéjas porcukorral megszórtam. Gyönyörűek lettek és finomak! A szilvarózsákat is megszórtam még sütés előtt is a fahéjas porcukorral, aztán meg sütés után is, és még az evéskor is, mert nem volt elég édes a szilva.
200 fokon légkeveréssel sütöttem 20 percig (a recept szerint 30 percig kell sütni légkeverés nélkül, legközelebb ezt fogom tenni, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól átsült mindenhol, főleg alul a vastag tésztaréteg).
A papucsokat hamarabb ki kellett venni, át is sültek, nem is voltak savanyúak a csodálatos sütőben sült szilvalekváromtól (amit Csincsillától tanultam).
És nézzétek! Vannak akiknek saját személyzete van arra, hogy előmelegítse az ágyat! Az eszem megáll!
Most csak elrontott receptjeim vannak, de már csak azért is írni akartam, mert végre találkoztunk Csincsillával, és ezt mindig rögzíteni szoktam a blogban, legalábbis eddig mindig úgy alakult, hogy megírtam, mert összekötöttük az árvácskás kutyasétáltatással a randijainkat, arról meg muszáj volt írni, mert az olyan nagy kaland volt nekem. Sajnos ősszel nem jutottam ki, pedig milyen szép hosszú volt és vénasszonyos is, pont nekem való, de aztán végre hétfőn a Duna Pláza Starbucksban sikerült inni együtt egy kávét, és üzeni Mazsinak és Vikinek, hogy most nem tud kommentelni, de imádja nézegetni Amyt, Pennyt és Winstont, és jöjjenek róluk képek továbbra is!
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: