Sült alma kekszmorzsával és sült tejföllel, vagy házi vaníliafagyival vagy tejszínhabbal - Teknős tanösvénnyel

VÉGRE! Végre vége ennek a nyárnak! Nagyon vártam már, igaz, hogy egyből tél lett, de nem érdekel. Végre süthetek. Végre végigalhatom az éjszakát. Végre ki tudok mozdulni a lakásból ... ha nem esik az eső. Ezt egyébként nem értem, ez most milyen éghajlat? Van egy esős évszak meg egy száraz-forró? Kész, nincs már tavasz meg ősz, meg tél? Na mindegy. A nyár végét sült almával ünnepeltem, mivel mással? Az alma ugyanabból a szállítmányból van, amit a szökött malackák is kaptak. 

Már napok óta figyeltem az időjárás-előrejelzést, és láttam, hogy hétfőn jön a lehűlés, de nem hittem el, mert mostanában sosem szokták eltalálni. Mivel a hétvégén se volt már annyira embert próbáló a meleg, vagy legalábbis azt hittem, hogy nem lesz az, egy barátommal (Bélával) megbeszéltük, hogy elmegyünk vasárnap bringázni. A Dunakeszi lápi tanösvényt néztem ki, a neve Teknős tanösvény. Nagyon izgalmas hely, bár most eléggé ki volt száradva, de rengeteg néznivaló volt így is, és jó volt egészen benne lenni a természetben. Még akkor is így éreztem, ha ezt a kis tőzeglápot az M0-ás, az Auchan és egy üdülőterület zárja körbe, valahogy mégis úgy éreztem, távol vagyok mindentől. Jó volt az is, hogy nem volt tömeg. És nagyon tetszik, hogy ilyen közel van hozzám ez a tanösvény, bármikor meg tudom látogatni, például majd azután is, amikor az esők feltöltik a lápot. Állatokat sajnos nem láttam egyet se, teknőst se, de majd ha lesz víz, akkor még bármi lehet!

A fahéjas sült alma receptjét itt találtam. Megörültem neki, mert pont három almám volt itthon, amit még Olgitól kaptam. Volt itthon édes fehérborom is, mert véletlenül sikerült egy üveg félédes szürkebarátot vennem Micikének májusban, amikor itthon járt. Hősiesen meg akarta inni, de nem engedtem, gondoltam, majd mindenféle főzésekbe elhasználom. Vagy kiöntöm. De egyelőre még nem öntöttem ki, és most milyen jól jött! Különben úgy képzelem, hogy száraz borral is jó lehet.

Hozzávalók:

Így kell csinálni:

Amúgy 4 perc elég volt, nem kellett 10. Ez lett belőle:

Hát nem tudom, ennek így nem látom sok értelmét. Ráadásul a "Tartsuk melegen!"-t túl komolyan vettem, és visszatettem a lekapcsolt, de még forró lapra, és szerintem ekkor már túlságosan megsült ez a tejföl. Azért megcsöpögtettem vele a morzsás almát, de se nem volt látványos, se nem volt extra finom. De ha már tejföllel indítottam, maradtam is annál: kevertem porcukrot egy kis nem pirított tejfölbe, és azzal terítettem be az almát. Finom volt!

Következő nap vaníliafagyit csináltam hozzá. Elővettem másfél banánt a mélyhűtőből, belekarikáztam az aprítógépbe, löttyintettem hozzá egy evőkanálnyi vaníliaaromát és a géppel krémesre kevertem. Ilyen lett:

Aztán rátettem a mikróban megmelegített almára, és rögtön ráolvadt a vaníliafagyi (nem volt elég hideg már, jegesen kell rátenni).

Holnap tejszínhabbal fogom kipróbálni, de nem ígérem meg, hogy le is fotózom, mert egész nap esni fog, és nem lesz elég fény. Majd meglátom.

Évával meg szerdán elbringáztunk munka után a Hajógyári szigetre, ez is annyira jó hely, nem tudom miért nem megyek oda gyakrabban. Leültünk egy kicsit a Duna-partra, és itt is annyira jó volt. A hömpölygő folyó mesésen megnyugtató látvány.

A madarakról nem lett túl éles a kép, de annyira különleges volt, ahogy egyszerre felszálltak:

Valaki meg tüzet rakott, nem tudom, hogy főzni akart-e, vagy csak melegedett. Merthogy ott a természetben elég hideg volt. 19 fokot mutatott a bringás computer, de kevesebbnek éreztük.

Itt üldögéltünk, néztük a vizet, a madarakat, a hajókat, dumáltunk, és megettük a finom szőlőt, amit Éva hozott Peti telkéről. Egyik Otelló, másik Saszla, és a harmadik nem tudom ilyen fajta volt, de mind mézédes. Naná, egy ilyen nyár után! Kaptam Évától újabb almákat is...