Kölesfelfújt. Gluténmentes
Hozzávalók:
20 dkg főtt köles
10 dkg margarin
2 tojás
2 teáskanál 1:4 édesítő
1 teáskanál vaníliaeszencia
áfonya
Elkészítés:
Mártásos hús mellől maradt meg a főtt köles, és mivel alig volt sós, fel lehetett használni ehhez az édes desszerthez. A tojást ketté választjuk, a habot felverjük. A kölest összekeverjük a margarinnal, édesítővel, vaníliával, tojássárgájával, majd a habot is óvatosan hozzáadjuk. Egy kis tortaformát kikenünk, és belesimítjuk a tésztát, 
majd kirakjuk áfonyaszemekkel.
180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, 10 perc múlva mérsékeljük a hőfokot 160-ra, és tűpróbáig sütjük.
majd kirakjuk áfonyaszemekkel.
180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, 10 perc múlva mérsékeljük a hőfokot 160-ra, és tűpróbáig sütjük.
Az étel akkor lesz gluténmentes, ha betartjuk az előírásokat, és bizonyosan nem érintkezik gluténnel. Külön edényt és külön eszközöket szoktak használni ennek érdekében.
Bibliás elmélkedés:
Felfújt hólyag-szoktuk mondani az olyan emberre, aki beképzelt, és lenézi a másikat. Nem szeretünk az ilyenek társaságában lenni, mert saját kicsiségünkre emlékeztet. Arra, hogy nem vagyunk elég jók, ügyesek, képzettek stb. Bezzeg X! Milyen magabiztos, bárcsak én is olyan jól tudnám a dolgokat, mint ő. Én régebben gyakran talajt vesztettem erős emberek társaságában, bár rólam is sokan azt gondolják első találkozáskor, hogy erős egyéniség vagyok, pedig csak sokat beszélek. 16 évig voltam otthon a gyerekekkel, és mindig nagyon örültem, ha felnőtt társaságba kerültem. És mondtam, mondtam, mondtam....Egyik barátnőm panaszkodott egyszer, hogy egy volt évfolyamtársa mennyivel előrébb van már a ranglétrán, mint ő, pedig 3 gyereket is felnevelt. Ezzel szemben a barátnőm megmaradt "csak" anyuka és "egyszerű" gyógypedagógus. Aztán ez a "szupernő", a volt évfolyamtárs, egyszer csak meghalt néhány évvel nyugdíj előtt. Nagyon szomorú eset, de nem lehet két végén égetni a gyertyát. Tapolyai Emőke jutott eszembe a Jézus és a kiégés című részből. Pszichiáter édesapját idézte:
Felfújt hólyag-szoktuk mondani az olyan emberre, aki beképzelt, és lenézi a másikat. Nem szeretünk az ilyenek társaságában lenni, mert saját kicsiségünkre emlékeztet. Arra, hogy nem vagyunk elég jók, ügyesek, képzettek stb. Bezzeg X! Milyen magabiztos, bárcsak én is olyan jól tudnám a dolgokat, mint ő. Én régebben gyakran talajt vesztettem erős emberek társaságában, bár rólam is sokan azt gondolják első találkozáskor, hogy erős egyéniség vagyok, pedig csak sokat beszélek. 16 évig voltam otthon a gyerekekkel, és mindig nagyon örültem, ha felnőtt társaságba kerültem. És mondtam, mondtam, mondtam....Egyik barátnőm panaszkodott egyszer, hogy egy volt évfolyamtársa mennyivel előrébb van már a ranglétrán, mint ő, pedig 3 gyereket is felnevelt. Ezzel szemben a barátnőm megmaradt "csak" anyuka és "egyszerű" gyógypedagógus. Aztán ez a "szupernő", a volt évfolyamtárs, egyszer csak meghalt néhány évvel nyugdíj előtt. Nagyon szomorú eset, de nem lehet két végén égetni a gyertyát. Tapolyai Emőke jutott eszembe a Jézus és a kiégés című részből. Pszichiáter édesapját idézte:
"Isten mindig megbocsát. Az emberek vagy megbocsátanak vagy nem. A tested nem bocsát meg. Követeli, hogy amit kivettél belőle, azt add is vissza. A kiégésből a kiút az, hogy mindig őszinte vagyok magammal, és visszaadom a testemnek azt, amit kivettem belőle."
Szóval nem érdemes másokra tekintgetni. Vizsgáljuk meg, hogy mi a mi utunk, mi az, amit tényleg meg tudunk valósítani anélkül, hogy beáldoznánk magunkat, a családunkat, az egészségünket. Ehhez kell egy jó adag önismeret, amire Isten tud elvezetni. És akkor teljes békességgel tudjuk hallgatni a sikerembereket, nem kell, hogy kizökkenjünk a lelki nyugalmunkból, mert másnak nagyobb, újabb, gyorsabb valamije van. A kiégés legjobb ellenszere, azt hiszem, hogy a hálaadás.
Isten mondja:
"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." Zsoltárok 50.23.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: