Blogkocsma / 2023. október 18., szerda

Csontján sült szarvasgerinc

Vendégposzt Kocsmagomba tollából.

Persze, hogy csak a hátsó, nem a legértékesebb darabja jutott nekem, de azt legalább nehéz elrontani. Puha, omlós, ízes hús, és a szűzpecsenye farka is rajta van még, annak minden mély ízével. Két embernek pont elég. Az a lényeg, mit tudunk kihozni belőle. Egy szép fogást biztosan.

Az alábbi recept mindenesetre a teljes gerincen alkalmazható. Lenne. :)

Szép, nem öreg állat húsa lehetett, ez fontos szempont. Így akár pácolás nélkül is mehetett volna, frissen fűszerezve a sütőbe. Én mégis akartam neki adni egy erősebb ízt, ezért pácolva 2 napra hűtőbe került. Sütéshez olajos pác a megfelelő. Mozsárban szemes fekete borsot törtem. Hozzáadtam szárított kakukkfüvet, pár szem boróka bogyót. Száraz babérlevelet ollóval vágtam apróra, ezt hozzákevertem. Kevés semleges ízű olajban mustárt kevertem el. Ehhez adtam a fűszereket. Ezzel bedörzsöltem a húst, persze előtte minden hártyától megszabadítottam.

Jénaiba fektettem, szeleteltem rá vöröshagymát, lazán fóliáztam, majd hűtő. (sót majd csak készen a tányéron fog látni, akinek hiányzik)

Sütés napján időben elővettem, hogy konyha hőmérsékletű legyen. A fűszerek nagy részét lekapartam a húsról, ne égjen rá, de maradt bőven rajta elég, nem kellett frissíteni. Füstölt szalonnával tűzdeltem. A páchagymákat, a további füstölt szalonna szeletekre, a jénai aljára szórtam. (én kibéleltem a jénait alufóliával előtte, az én sütőm ezt igényli) Víz nem került alá. Félóra 200 fokon, majd laza fólia takarással félóra 150 fokon. Vele sültek még egész vagy félbevágott fokhagyma fejek is. Hőmérőztem: 82-86 fokig ment a csontnál a belseje, kivettem, megbontás nélkül pihentettem a fólia alatt még egy órát. Teljesen átsült, nem maradt rozi és nem száradt ki. Vadnál nem annyira szeretem a rozit, viszont a száraz gerinchúsnál kevés rosszabb van.

A mártás. A hús alatti ízes léből a füstölt szalonna jó részét eltávolítottam, nem kell annyi zsír, maradtak a hagymák. Fokhagymát kinyomkodtam a héjából. Felforraltam ezt az egészet, pici vizet is elbírt még az ízdömping. Közben botmixer kezelés. Egy ponton besűrítettem.

A sűrítést lisztben morzsolt hideg vajjal oldottam meg. Ez talán a magyar konyhában nem annyira bevett szokás, mint a franciában, de kiváló módszer, látám, hogy jó. A forró mártásba csípjük a hideg lisztes vajgolyót, lassan, ahogy olvad, szétkeverjük. Hagyjuk sűrűsödni, amennyire akarjuk. („beurre manié” a fetisizált, szóra sem érdemes fhanciás neve ennek) A vaj zsírossága sem feleslegesen sok, mert a szarvasgerinc zsírtartalma a nullát közelíti alulról, a füstölt szalonnát pedig minimalizáltam benne.

A szarvashús valamilyen sült(es) krumpli körettel és gyümölccsel jó. A képen látható krumpli köretet, és a céklás alma kockát is posztoltam már ide, más alkalommal, talán kacsacombhoz.

Most annyi a különbség, hogy a ropogós külsejű krumpli „pacsnik” alá terítettem friss őszi sült almából készült pürét, és a cékla-alma kocka pedig nyakon volt öntve mézzel beforralt vörösbor sűrítéssel. (fél liter borból 1 deciliter marad, mézzel ízesítve, plusz valami olcsó balzsamecet)

Krumpli-alma-cékla az örök összeillő klasszikus kör.

Egyszerű, házias vadrecept, ajánlom a négylábú növényevők elkészítéséhez.

Tovább az eredeti oldalra!