Pugliai ízek - gasztronómia az olasz csizma sarkában

Többször jártunk Olaszország délkeleti részén, Pugliában és minden alkalommal sikerült valami olyan ízre bukkanni, amivel előtte még nem találkoztunk Olaszországban. Ahogy minden régiónak, tartománynak megvan a sajátos specialitása Itáliában, így Pugliában is számos olyan ételre, különlögességre lehet találni, amivel máshol nem találkozol a Dolce Vita hazájában. Rövid válogatásunk személyes kedvenceinkből a teljesség igénye nélkül az alábbi.

Nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik. Végy egy friss polipot (lehetőleg olyat, ami néhány órája még a tengerben úszkált - itthon élők apró hátrányban), grillezd meg vaslapon vagy öntöttvas serpenyőben, majd simán dobd bele egy zsemlébe, löttyints meg kis olivaolajjal és citrommal, szórj rá némi petrezselymet. Ezennel el is készült a mennyei ebéd. Bárhol fellelhető a strandokon, de a városi büfékben is előbukkan.

A polip elkészítésének másik helyi változata a "polpo alla pignata", ami lényegében olyan, mint egy paprikás krumpli - polippal. Bizarrul hangzik? Pedig nagyon finom ez is!

Puglia tartomány Salento részén készítik ezt a kis süteményt, melyet előszeretettel fogyasztanak reggelire az olaszok. Tésztája többféle ízben létezik és a benne lévő töltelelék is igencsak változatos. Személyes kedvencünk a Nutellával töltött verzió volt, mely méltó vetélytársa lett a reggelik alkalmával a Nutellával töltött Cornetto-nak (ahogy az olaszok nevezik a croissant :)). De az Obama névre keresztelt barna tésztás és vanília krémes is finom - no vajon miért is keresztelték erre a névre? 

Szó szerinti fordításban "különleges" - és ez minden tekintetben meg is állja a helyét. Polignano a Mare egyik kávézójában fedeztük fel, teljesen véletlenül. Olaszországban járva előszeretettel kávézunk a kis helyi, csak egy bárpulttal rendelkező kávézókban és nem klasszikus beülős helyeken. Nekünk valahogy így jobban átjön a helyi életérzés. Csak megállsz a pultnál és felhörpinted a kávéd, váltasz pár szót a jól ismert pultossal, majd mész is tovább. Pont egy ilyen kávézó ez is Polignanoban, ahol a pultnál állva láttuk, hogy a helyiek egymás után kérik a "speciale"-t, majd valami habos különlegességet kapnak. Gyorsan utánaolvasva kiderítettük mi is ez, és másnaptól mi is függővé váltunk. A speciale nem más, mint tejszínhab, kávé, egy kis amaretto likőr és citromhéj összekeverve. Vigyázat, függőséget okoz!

Bár megtévesztő, de mindkettő egy-egy friss sajtot takar. Ha stracciatellát említesz Pugliában akkor itt elsősorban a sajtra és nem a fagyira gondolnak. Ez persze nem mindenhol van így, Toscanában járva szállásadónktól próbáltuk megérdeklődni hol lehet stracciatellát kapni, mire válaszként azt kaptuk, hogy minden fagyizóban. Mikor mondtuk, hogy mi a sajtra gondolunk, azt mondta, hogy olyan nincs is :) De visszatérve a stracciatellára: lágy, friss, krémes sajtot takar, melyben mozzarella csíkok úszkálnak tejszínben. Leírhatatlanul finom, de még ezt is túl lehet szárnyalni valamivel, ami nem más, mint a burrata. Ugyanez a mozzarellás, tejszínes töltelék bele van töltve egy mozzarella sajtburokba. Egyszerűen megunhatatlan - kevés olívaolajjal meglocsolva, sóval meghintve, lehetőleg ízletes paradicsommal fogyasztva felséges étel. Legnagyobb bánatunkra itthon csak nagyon ritkán lehet burratat kapni, stracciatellát pedig egyáltalán nem. Még egy okkal több, hogy lehetőleg minden éven visszatérjünk Olaszországba :)

Gyűrű formájú sós snack, fehérboros tésztával. Ízében kicsit hasonló az itthon is ismert grissinihez, de tésztáját a sütés előtt megfőzik. Nekünk az ízesítés nélküli normál verzió ízlik leginkább, de van benne, pizzás, köménymagos, hagymás verzió is. Ideális ropogtatnivaló bármikor, éttermekben is előszeretettel rakják az asztalra snack-ként, tökéletes bor mellé is. Itthon is kapható, a Spar-ban például a prémium termékek között - és nem is rosszabb, mint olaszban. Erre sajnos nem tudjuk fogni, hogy miért kell mindig visszatérni Pugliába :).