15 fotó - 15 történet
Az év eleje alkalmából úgy döntöttünk, összeszedjük azt a pár fényképet a fél éves utazásról, ami vagy a szívünkhöz nőtt, vagy valami fontos üzenetet tartogat a számunkra/számotokra.
Phonsavanh, Laosz
A kedvenc képünk mind közül. A laoszi hmong kisebbség egyik falujában készült. A helyiek mélyszegénységben élnek, közülük többen azzal foglalkoznak, hogy az erdőben keresnek bombákat a "vietnámi" háborúból, azokat szétszerelik és a fémet/puskaport hasznosítják vagy eladják. Mivel azonban az ottaniaknak még tévéjük sincsen amiben látnák, hogyan élnek mások, így boldogan élnek. A gyerekek úgy fogadták az ajándék lufikat, mintha a világ legdrágább játéka lenne. (Erről bővebben itt olvashattok.) Ha bármikor stresszesnek gondoljuk az életünket, ez a falu és az ottani gyerekek jutnak az eszünkbe... és máris boldogabbak leszünk.
Maszkat, Omán
A világ minden táján tapasztaltuk, hogy a gyerekek milyen közvetlenek, kedvesek és boldogak tudnak lenni. Bár a mi nyugati világunkban a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy csak a drága ajándékok tehetik boldoggá a kicsiket - valójában ők még meglátják a játékot bármiben. Ez az arab kisfiú például a testvéreivel együtt élvezte önfeledten a hungarocell bárka nyújtotta örömöket az ománi tengerparton.
Nizwa, Omán
A kép a hagyományos nizwai kecsepiacon készült. A kisfiú még a tradicionális ománi öltözéket viseli, de már természetesen modern kvarcóra van a csuklóján. Bár Dubai és Omán alig pár órányira van egymástól, a két ország között elsőre érezhető a különbség: Dubai a nyugati világ majmolásával elvesztette varázsát, Omán viszont a tradíciói megőrzésével igazi kincs a mai napig. A helyi férfiak szinte mind fehér lepelruhát és a képen láthatóhoz hasonló kalapokat hordják.
Autópálya melletti mosdó, Omán
Az arabok koszosak, igénytelenek - sulykolja a hazai média. Mindezt az autópálya melletti közvécé is bizonyítja. Szívesen mennénk be itthon is ilyen mosdóba az autópálya mellett, ahol nemcsak tisztaság van, de még szappan, kéztörlő és papírzsebkendő is szolgálja a higiéniát. És mindez persze ingyen.
Agra és Delhi között, India
Sok helyen olvassa az ember, hogy milyen kevés jövedelemmel is a világ 5-10% leggazdagabbja közé lehet tartozni. Mindezt számunkra az Agra és Delhi közötti kétórás vonatút tette igazán érezhetővé. A fenti kép ezen az útvonalon készült, és egyike a kevés "szalonképes" fotónak amit készítettünk - India gazdagabbik felén.
Új Delhi, India
Megkértünk egy indiai családot, hogy üljenek mellénk egy közös fotóra, ugye? Nos, éppen hogy fordítva történt! Zsana a rövid hajával igazi kuriózumnak számított sok helyen - olyannyira, hogy ez az indiai család egy közös fotót is szeretett volna velünk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a hölgy a gyermekével mellénk ült és a férjét fotózásra buzdította. Utána persze mi is kértünk egy ugyanilyet tőle. A kisfiú annyira nem élvezte :)
Kathmandu, Nepál
Majd szeretnél a világ körül utazni egyszer, később? Számíts rá, hogy nem minden lesz már meg, amit látni szeretnél. A kathmandui Durbar téren fotózott téglahalom a kép előterében egy olyan templom maradványa, amely évszázadokat vészelt át, de 2015-ben mégiscsak elpusztította a nepáli földrengés. Minden változik, semmi sem örök. Ne halogasd, amit meg szeretnél tenni - legyen az utazás, vagy bármi más az életben.
Bhaktapur, Nepál
Ez a fotó példa mindenkinek, aki a szociális médiában csak a károkat látja. A képen a nepáli Rohit látható, akivel mindössze fél órát beszélgettünk egy buszút során. Azóta viszont sokszor ennyit chateltünk Facebookon, és továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Rohit most a brémai egyetemre jár és robotikát tanul.
Hanoi, Vietnam
Nem a ruha teszi az embert, ugye? Lehet szépnek lenni divatos ruhában... de szerintem legalább olyan vonzó tud lenni egy sportos túrafelszerelés is. A hölgyek először csak fotósnak kértek fel minket, de aztán maguk közé invitálták Zsanát is.
Ha Long-öböl, Vietnam
Az úriember a háttérben egy csónakkapitány, aki minden munkanapját tőle sokkal gazdagabb turisták fuvarozásával tölti. Mégis teli szájjal mosolyog, és bár egy szót sem beszél angolul, kézzel-lábbal magyaráz mindent. És mindezt örömmel teszi. Talán messze nem a világ legjobb munkája az övé, és tizedannyit keres mint egy CBA pénztáros, de mégis árad belőle az életöröm. És Te mennyire szereted a saját munkádat?
Hoi An, Vietnam
Nem, ez most nem a divatról szól - bár kétségtelenül zseniális ízléssel összeválogatott ruhatárat láthatunk Ábelen a képen. Ez a kép arról szól, hogy ha utazol, csináld azt, amit a helyiek - különben fogalmad sem lesz róla, hogyan élnek ők. A kép a helyi piacon készült, ahol rajtunk kívül egy szem turista sem volt. Ne gondold, hogy az étel ott lesz a legfinomabb, ahova a turisták járnak. Beülnél egy étterembe Budapesten a Váci utcán? Na ugye...
Luang Prabang, Laosz
Sajnos a tömegturizmus így tesz tönkre egy szép szokást. A szerzetesek évszázadok óta minden napfelkeltekor alamizsnát kérnek Luang Prabang főutcáján. Ma már viszont több turista ad nekik ételt egy fotó kedvéért, mint a helyiek. Rizs gyűjtése helyett ma már több előre csomagolt "szemét" kaját kapnak, melyet szatyrokba tesznek - az utca távolabbi részén pedig azt is láttuk, amit tárolókba dobálják, mert ennyire már nincs is szükségük. Vajon azon túl, hogy bepillantást nyerhetünk a helyiek életébe és szokásaiba, megéri azokban részt is venni?
Luang Prabang, Laosz
Ha azt írja a Lonely Planet, hogy "szép a hegytetőről a naplemente", akkor erre számíthatsz. Keresd azokat a helyeket, amit a szállásadód ajánl, és kerüld el azt, ahova mindenki megy. Sok rejtett kincsre bukkanhatsz így bosszantó tömegek helyett.
Franz Josef-gleccser, Új Zéland
Nincsen globális felmelegedés? Ez a gleccser öt évvel ezelőtt a völgy aljáig ért. Az unokáinknak talán már csak egy hegy marad belőle.
valahol úton Wanaka felé, Új Zéland
Új Zéland azon országok egyike, ahol bárkinek nyugodt szívvel ajánjuk a stoppolást. Ez egy szép és önzetlen szokás - kár, hogy sokfelé egyáltalán nem működik. Persze horrortörténetek mindig akadnak, de az a KIVÉTEL! Bár stoppolás közben nem ott állsz meg, ahol szeretnél és talán még több fényképet készítettünk volna saját autóban ülve, de mégis nagyobb örömmel gondolunk vissza a helyiekkel folytatott beszélgetésekbe és így sokkal emlékezetesebb marad. No, mit gondoltok, hány percet vártunk az út mellett életünk első stoppolásakor Új-Zélandon? Kerek kettő perc múlva vett fel valaki.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: