Erdőkóstoló / 2024. január 29., hétfő

Várva várt leveleink - tavaszi levélzöldségek a vadonban

A tél vége felé már egyre inkább vágyakozunk a medvehagyma övezte ösvényekre, az erdőt bejáró hagymaillatra és az első medvehagyma
kóstolásra is. Ne feledkezzünk meg azonban a legelső ehető levélzöldek között a
sokfelé tömegesen előbújó salátaboglárkáról sem, és az ártéri erdőkben,
patakpartokon az első komlóspárgákra vagyis komlóhajtásokra is érdemes a tavasz elején már
figyelni. A friss csalán apró, új levelei és a napsütötte gyepekben,
erdőszéleken az illatos ibolya fűszeres, ehető virágai is elég korán meg szoktak jelenni. Reméljük az időjárás is kedvez ennek, és idén nem lesz már hosszú
hóborítás vagy tartós fagy sem az első tavaszi hónapban.  

friss csalán és medvehagyma

Várva várt levelünk 

Abban bizonyára sokan egyetértenek, hogy a medvehagyma (Allium ursinum) kora tavasszal a
legfinomabb. Még kevéssé intenzív az íze, gyűjtése ilyenkor kedvezőbb is,
hiszen még csak a növekedő levél végét csippentjük le, a levél többi része
pedig később ki tud nőni. Persze, ha tövestől gyűjtjük vagy mélyen kitépve a
talajból, az kora tavasszal is sok kárt okozhat állományában. A jogszabályok
idén sem változtak, gyűjtése csak állami, nem védett erdőkben lehetséges és
legfeljebb 2 kg/ nap/ fő mennyiségig. Ugyanez a szabály vonatkozik a többi
vadon élő, ehető növényre is. Ha pedig többféle ehető növényt gyűjtünk, ezek
összmennyisége sem haladhatja meg a 2 kg-ot. Kereskedelmi tételben gyűjtésükhez
pedig minden esetben engedély szükséges. Közvetlenül a túrautak mellett ne szedjünk
le semmit, ne rontsuk el a látványt másoknak! 
Védett területeken se gyűjtsünk! Külön engedéllyel lehetne egyébként is csak, de a
védett területek maradjanak inkább e tekintetben háborítatlanok.

Immár nagyon sokféle medvehagymás recept és írás az Erdőkóstoló blogon IDE kattintva

csalán, medvehagyma, salátaboglárka, zamatos turbolya, podagrafű a legfinomabb állapotukban, tavasszal

Van, amikor csak főzve

Pipirisaláta, versengő saláta, Szent-György saláta, ezeken a
tájneveken is ismert, a salátaboglárka (Ranunculus
ficaria), régen többfelé főztek belőle tavaszi levest, amit jellegzetesen, kockára vágott tojáslepény
betéttel vagy főtt tojással ettek. Bár neve arra utal, hogy salátaként ehető, fontos tudni róla,
hogy nyersen csak kora tavasszal, tehát eléggé fiatalon ajánlott fogyasztani leveleit, vagy még jobb akkor is csak főzve. Virágzásához közeledve pedig jobb, ha már nem kerül tányérba. Ha
kivirágzott, ne együk meg, gyönyörködjünk inkább benne! A természet régen is
bőven adta a salátaboglárkát, C-vitamin tartalma pedig segített az egykor gyakori
betegség, a skorbut megelőzésében, így került be a salátanövények közé egy idővel
mérgező hatóanyagokat is felhalmozó boglárkafaj. 

A salátaboglárka bemutatása ITT olvasható fontos szempontokkal a fogyasztáshoz, mert nem miden állapotban ehető.

CSAK nagyon fiatalon és inkább főzve ehető

Fermentáljunk levelet is!    

Napjainkban a tejsavas erjesztésű ételek és italok, mint a
bélflóra és általa az immunrendszer támogatói egyre inkább reneszánszukat élik.
Sokan hallgatják megelégedve otthon az erjedő zöldségek sziszegését,
pöszögését. Káposzta, uborka és kimchi mellett természetesen levélzöldségeket
is erjeszthetünk. Fűszerként kerülhet pl. medvehagyma a savanyítandó káposztába,
de ehető zöld leveleket önmagukban is savanyíthatunk sós felöntőlében, úgy, mint nyáron az uborkát. Így tehetünk el későbbre
pl. tőtikének való tavaszi zsenge leveket: szőlő-, torma-, eperfa- vagy
hársfalevelet, de akár medvehagymát is. Az apróbb savanyított levélzöldségekből
pedig később hideg, többszörösen is jótékony hatású krémleveseket
turmixolhatunk.   

 Fermentálás témájú bejegyzések az Erdőkóstoló blogon ITT, sokféle.   

A legillatosabb limonádé        

A tavasz biztos jele az ibolyás limonádé készítése. Az
illatos ibolya (Viola odorata) az
egyik legfinomabb fűszer, de salátákba, mint aromás zöldséget is tehetünk
belőle párat. Zamata és csodás színe is inkább csak rövid távon marad intenzív,
így frissen fogyasztott üdítő italokban, limonádékban érdemes leginkább
kóstolni. Csak az illatos ibolya jó fűszernek, illatával be is mutatkozik, a
többi ibolyafaj nem alkalmas erre. Az illatos viszont nem ritka, akár tömegesen
lehet kertekben, erdőszéleken, gyepekben, így gyorsan össze lehet szedni belőle
egy limonádéra valót. A virágokat citromlével vagy citromsavval és
citromkarikákkal vízbe áztatva, édesítve, pár órán belül már kortyolgathatjuk
is az italunkat. Más ibolyafajokat ne szedjünk, egyrészt nem nyújtják azt az illat és ízélményt, ami miatt gyűjtjük és használjuk fűszerként az illatos ibolyát. Másrészt, szemben az illatos ibolyával, ami zavart gyepekben, kertekben, füves udvarokban, bolygatott erdőkben, akácosokban, tehát emberközeli területeken él, a többi ibolyafaj jó, természetes vagy természetközeli erdőkben vagy gyepekben él, ahol inkább ne bolygassunk a gyűjtéssel, pláne, hogy védett ibolyafaj is lehet köztük.

Illatosibolyás receptek és írások az Erdőkóstoló blogon ITT  találhatók.

Illatos ibolyás limonádé készül CSAK a megszagolva is illatos ibolya gyűjtése ajánlott

Ez a saját írás részlete a Turista Magazin 2021 márciusi számának gasztro-rovatában megjelent saját írásomnak.

Tovább az eredeti oldalra!