A közös konyha(kert) / 2023. szeptember 4., hétfő
Sült oldalas Toma 35. szülinapjára
Nem nagyon értem, hogy lehet Toma 35 éves. Amikor kicsi volt, azt mondták, élvezzem ki azt a pár évet, mert olyan gyorsan fel fog nőni, és én ezt egyáltalán nem hittem el, és folyton sürgettem az időt, hogy mikor fog már járni, mikor fog már beszélni, mikor lesz szobatiszta, mikor lesz már önálló, mikor lesz már nagykorú, mikor lesz már, hogy elmúlik az a kis görcs a gyomromból az állandó aggodalomtól (azt hiszem, soha), legyünk már túl ezen, legyünk már túl azon, és aztán egyszer csak elköltözött itthonról, és ennek is már jó tíz éve. Azon is megdöbbentem egy kicsit , amikor 30 lett, de ez a 35 már tényleg túlmegy minden határon! Szegénynek mindig elmesélem a születése körüli napjaimat, néha már forgatja a szemét, mert a könyökén jön ki a sztori, és nem is annyira érdekes, de akkor is jó feleleveníteni, mert hát majdnem tegnap történt. Hova lett ez a 35 év?
A szülinapi bulijára ki akartam próbálni egy csomó újdonságot, és jól ki is használtam most az alkalmat, hogy Vid kivételével az egész család itt volt, szóval voltunk néhányan, akikre lehetett főzni. Ezek készültek:
- Sült oldalas (amit Annától tanultam és itt már le is írtam röviden)
- Sült tarja (mert tesóm aggódott, hogy nem lesz elég hús az oldalasokon)
- Csirkenyárs (amit meg Mazsitól tanultam, és itt már le is írtam)
- Krumplipüré
- Héjában sült krumpli
- Bazsalikomos-fokhagymás görög joghurt öntetnek a héjában sült krumplira, vagy bármire
- Fetával töltött sült paprika (édes és erős verzió)
- Uborkasaláta
- Paradicsomsaláta
- Kétféle hummusz (egy sima és egy sültpaprikás, majd jönnek a recik)
- Bazsalikomos-fokhagymás labane
- A torta pedig Guiness-torta volt
- Házi szilvás őszibaracklé volt még (arról sajnos nincs fotó, úgyhogy nem tudom leírni)
- és tesómnak egy picike orosz pezsgő dinnyelével ízesítve
Menet közben elvetettem ezeket:
A szép képeket Szabi csinálta
Az oldalas nagyon egyszerű volt tényleg. Egyébként az Auchanban vettem, és meglepődtem, hogy nem egy csupa csont valami volt, hanem rengeteg hús volt nagyon-nagyon kevés csonton. Úgy kellene sütni, hogy a zsír teljesen ellepje a húsdarabokat, de mivel ilyen sokat sütöttem egyszerre, és nagy tepsiben kellett csinálnom, nem akartam annyira sok zsírt használni. De így is nagyon-nagyon finom lett, kérdezzétek meg a családomat! Nem is hinnétek, hogy mennyire!
Hozzávalók:
- oldalas
- 2 szál szárzeller
- 1 fej lila hagyma, 1 fej vörös hagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 4-5 evőkanál sűrített paradicsom
- annyi zsír, hogy ellepje, de én most csak egy 500 grammos zsír felét használtam, elég is volt
A képen a 2 darab oldalas (sajnos a súlyukat nem tudom) és a 4 szelet tarja.
A tepsibe sütőpapírt tettem, és beleszórtam 1 szál szárzellert feldarabolva, 1 fej lila hagymát felcsíkozva és 4 gerezd fokhagymát egészben. (Lehet növelni a mennyiségeket, ez csak első próba volt.) Rátettem a husikat és mindkét felüket megsóztam és megborsoztam. A húsokat megkentem a sűrített paradicsommal, és a tetejükre is szórtam 1 szál feldarabolt szárzellert és 1 felcsíkozott vöröshagymát (nem volt több lila). Egy gerezd fokhagymát még rádobtam a biztonság kedvéért. Ezután a húsokra kanalaztam a zsírt, és betoltam 150 fokra a sütőbe. 2 órát sült így, közben többször megforgattam, mert mint említettem, nem lepte el teljesen a zsír a húsokat, és féltem, hogy kiszáradnak.
(A sorrend egyébként az volt, hogy amíg 2 órát sültek szépen lassan ezek a húsok, addig a csirkenyársat felfűztem – előző nap bepácolt csirke + gomba + csirke + kaliforniai paprika + csirke + hagyma + csirke + cukkini –, és amikor megsült az oldalas, kivettem, letakartam, és a helyére betoltam a nyársakat a pár szem krumplival, amit jól lesúroltam. Ezeknek már elég volt úgy 30-35 perc 200°C-on, légkeveréssel, egyszer megforgatva a nyársakat.)
Tálaláskor szépen feldaraboltam a húsokat és külön tálkába kiszedtem a finom, sűrű szaftot, amivé a zöldségek átalakultak.
A padlizsánt pedig megsütöttem másnap vagy harmadnap a maradék bepácolt csirkével és a mártogatósokhoz feldarabolt zöldségekkel, újhagymakarikákkal, gombával, és egy kis krumplival, az nem maradhat el, mert nagyon szeretem.
A megsült állapotról nem sikerült jó képet csinálni, mert nagyon éhes voltam és a nap is nagyon sütött.
Napi cuki pedig maga az ünnepelt, aki azzal a két foggal született, amelyik a képen is látszik. Persze születésekor nem volt ekkora az a két szép fog, akkor még éppen csak kibújtak. Sírt is folyton, mert fájt neki.
A kép 34 évvel ezelőtt Fóton készült róla, ahová akkoriban költöztünk. Itt egy óriási lavórban fürdetem éppen, és szorgalmasan sürgetem az időt, hogy tudjon már egyedül fürdeni.
Tovább az eredeti oldalra!
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: