Sárgarépás-paprikás túrótallér magos bundában

 

 

 

Kedvencünket, a túrófasírtot egy ideje már nem úgy készítem, ahogyan korábban – vagyis a masszát kinyújtva, kiszaggatva –, mert én is legtöbbször a gyorsaság híve vagyok. Márpedig, ha az egyszerűbb módszer is ugyanolyan finom eredményt hoz, akkor érdemes átállni rá. Igaz, az elkészült étel külalakjában van egy icipici különbség, de az semmivel sem kevésbé esztétikus, mint a korábbi változat. A túrófasírt esetében nem csak a készítési módon változtattam, hanem újabban gyakran dúsítom a masszát reszelt répával és paprikával, esetleg póréhagymával, mert a szokásos fűszerek társaságában számomra így ízletesebb annál, mint amikor csak a vöröshagyma és a fokhagyma ad neki zamatot. A massza állagának beállítására pedig a zsemlemorzsát jó ideje már zabpehellyel helyettesítem, mert egyrészt egészségesebb, és a megformázott fasírt kevésbé hajlamos a repedésre, másrészt annál a zsemlemorzsánál, amit én használok, némileg olcsóbb is. Ezek a változtatások egy kicsit puhább állagú fasírtot eredményeznek.
A forgatásra szánt zsemlemorzsához pedig bármilyen olajos magot választhatunk, de persze anélkül is megállja a helyét, amennyiben nagyon oda kell figyelnünk a pénztárcánk tartalmának elfogadható szinten való tartására. ;)