A közös konyha(kert) / 2023. december 2., szombat

Pecsételős keksz pecsételés nélkül Réka búcsúestjén

A pecsételős keksz receptjét Rékától kaptam, aki egy blogból másolta ki magának (nem tudjuk melyikből), ahol azt írták, hogy ez egy formatartó sugar cookie Nigella Lawson: How to be a Domestic Goodess c. könyvéből. Megvan a családfa, most jöhet az én sztorim. 

Tavaly kaptam tesómtól 3D-s sütikiszúrókat, amik a dobozon lévő képeken látottakkal ellentétben egyáltalán nem akartak megállni a saját lábukon (itt megtekinthetők, ahogy néhány mégiscsak áll valamilyen varázslat folytán). Rékával szerintem akkor is sütögettünk valamit, amikor ezen nyafogtam, és mondta hogy neki van egy tuti formatartó tésztareceptje, próbáljuk meg azzal is. Ezt a tésztát szokta használni pecsételésre, de még betűket is szokott valahogy nyomdázni rá. Sajnos ezt nem tudtam kipróbálni, mert elfelejtette hozni a felszerelést. Ugyanis őrületes utazási lázban égett, mert Amerikába készült 3 hónapra, és pont ma indul a gépe Ferihegyről hajnali 7.30-kor.

Közeledik a Karácsony, és Réka nem lesz itthon, pedig annyi tervünk volt. Az indulás időpontja bizonytalan volt, és amikor kiderült, hogy mehet, illetve mennie kell, akkor meg másfél hét volt a búcsúzásokra (Ulickaja novellái és regényei jutnak eszembe erről). Így aztán kicsit előrehoztuk a Karácsonyt, sütögetéssel, iszogatással, karácsonyi kellékekkel múlt vasárnap.

Tehát pecsételés csak jövőre lesz, mert most nem jutottak el hozzám az eszközök, úgyhogy most csak azt próbáltuk ki, hogy a 3D-s formáim megállnak-e ezzel a tésztával a lábukon. Hát nem. (Ugyanitt eladó alig használt 3D-s karácsonyi sütikiszúró 800 Ft-ért!) Sütöttünk még egy adag linzert is (a recept marcipános isler álnéven fut a blogban), hogy Rékának az indulásig legyen miből erőt gyűjteni.

Hozzávalók:

• 17 dkg puha vaj
• 22 dkg cukor
• 2 nagy tojás
• 1 zacskó bourbon vanília
• 40 dkg liszt
• ½ teáskanál sütőpor (ne sokat, mert túlkel)
• ½ teáskanál só

A recept azt írja, hogy 40-60 darab jön ki ennyi tésztából, vastagságtól függően. A vékony keksz ropogósabb, a vastag omlós. (Mi vastagra sütöttük. De volt, amelyiket vékonyra. Nem volt szabály –szokás szerint. Rékával sosincs szabály.) Az eredeti recept azt javasolta, hogy aki pecsétel, az nagyon vékonyra nyújtsa, 2 milliméteresre, mert a belenyomdázott betűket kirúgja magából ha vastagabb a tészta.

Az összeállítás: A puha vajat robotgéppel habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojásokat és a vaníliás cukrot. Közben a lisztet kimértem és összekevertem a sütőporral és a sóval. Ezt hozzáadtam a vajas masszához. Ha nagyon ragad, lehet adni hozzá még plusz lisztet, én adtam még 2 csapott evőkanállal (egyébként a blogger is, akitől Réka másolta). Ne legyen túl kemény, puhának kell lennie, csak ne ragadjon túlzottan.

Elfeleztem a tésztát, két korongot alakítottam ki belőle, és zacskóba téve 2 órára betettem a hűtőbe (az új hűtőbe). Folpackba is lehet tenni, úgy könnyebb lapítani a korongot, de azt aztán ki kell dobni, a zacskót meg lehet szemétnek is használni. Ennyit előkészültem, mire jött Réka, hogy együtt süssük ki. Sajnos több ideje nem volt.

Lisztezett deszkán (nálam konyhapulton), a tetejét is lisztezve kinyújtottuk, kiszaggattuk, sütőpapíros tepsire átemeltük (ezen a ponton kéne pecsételni), majd 180 fokon 8-9 perc alatt megsütöttük.

Sajnos sütögetés után nem sokkal már rohannia kellett Rékának, annyi dolga volt még, így aztán szomorúan elfeleztem az összes sütit, és ő vitte magával a részét egy üveg baracklekvár társaságában, hogy otthon majd véglegesítse a kekszeket. Állítólag csütörtökig tartott ki.

Napi cuki pedig Zozi, aki elkísérte Rékát a buliba, és tesóm anyukája, aki elfelejtette behúzni a pocakját:

Azért az marha jó lenne, ha a korosztályomba tartozó nők, a barátaim és a barátaim barátai nem Máltán, Amerikában, Grácban, Düsseldorfban vagy Skóciában lennének. Hanem itt velem.

Tovább az eredeti oldalra!