Málnás-tejcsokoládés muffin

 

 

Ezer éve nem sütöttem muffint. Talán nem is lehet rajta csodálkozni, hiszen a kísérletező kedvű ember számára – pláne, ha az illető gasztroblogger – egy idő után semmi élvezet nincs abban, ha gyakran ugyanazt vagy nagyon hasonló típusú süteményt kell sütnie. Ráadásul a muffin már jó ideje nem trendi, legalábbis a gasztro témájú oldalakon. Mondjuk, ez utóbbi szempont számomra sosem volt mérvadó. :D Lényeg a lényeg, a blogom muffinokat felsorakoztató része igencsak gyér, sőt mivel ezek a sütik nem éppen mostanában – sütőtudományom hajnalán – készültek, a régi képek mondhatni kínosak. :D
Tiszta szerencse, hogy nemrég böngészés közben szembe jött velem egy áfonyás változat, és én aznap délután, kiéhezve valami gyors és fincsi sütire, továbbá a január búcsúztatásának szándékával, neki is ugrottam. Az áfonyát málnával helyettesítettem, és a pluszban belecsempészett csoki használata miatt sem szégyenkeztem. :D
Gondoltam, most megint kipróbálom a papírkapszliban való sütést. Nagy elánnal elő is szedtem az ősidők óta dobozban sorakozó, még attól a Samytől postán kapott díszes papírokat, akivel anno a „nemsóson” szakácstársak voltunk. Mivel ezek a kis kapszlik hajlamosak elázni/olajossá válni sütés közben, ezért rögtön 2-2 darabot tettem a tepsi mélyedéseibe, azt remélve, hogy a külső réteg esztétikus, és így fotózható küllemű lesz. De jó nagy marha voltam, mert így már kettő ázott szarrá szanaszét, és a tetejébe még a sütik is idétlenek lettek. A dupla réteg papír miatt ui. túl sok nedvesség maradt a tésztában, ami – bár átsült és finom volt – emiatt meglehetősen lágyra sikeredett. Nem hagyhattam annyiban, és azon melegében nekiugrottam az újabb adagnak, kicsit módosítva a recepten is. Merthogy az eredetiben azt füllentették, hogy a tésztamassza 14 muffinra elegendő, miközben nekem már elsőre is alig jött ki 10 darab. Tény, hogy a papírkapszli használatával kevesebb tészta fér egy-egy mélyedésbe, így elvileg többet lehet vele megtölteni, na de azért nem ennyivel. Én egyébként sosem szerettem kapszlikkal kibélelt tepsiben sütni a muffint, mert beleragad a tésztába, és utálom kihámozni belőle a sütit. Úgyhogy nekem a kivajazott tepsis sütés a nyerő (a kilisztezést viszont inkább hagyjuk, attól csak égettebb lesz a tészta külseje!).
A módosításon átesett recept szerinti muffin ugyan nem lett rossz, abból Marcsi (Limara) barátnőm is kapott, és bár üzeneteben lelkesen dicsérte, én még mindig nem voltam vele megelégedve. Tiszta vicc, hogy egy hülye muffint ennyiszer süssek meg, de én csak nekiugrottam harmadjára is! :D Időközben elfogyott a krémsajt (ami eredetileg kellett volna bele), de ez a 3. sütés eredmények élvezeti értékét nem csorbította, sőt ez lett a nyerő: ízre, állagra és küllemre is. :)