Málna-eperkrémes torta

...nemesvakolat, plusz kandalló: pipa!

 

 

A családi házban eltöltött bő 1 évünk alatt három kőműves csapatot fogyasztottunk – a végén jól felpaprikázva. Ebből két brigád ténylegesen dolgozott is nálunk, a harmadik viszont a terep felmérése után, ill. a „kezet rá!” ellenére nem jött.
Az első team után és helyett nekünk magunknak kellett kijavítani a hibákat, és elvégezni az utolsó simításokat. A szinte az égből lepottyan második párossal ugyan nem volt bajunk, ők az egyéb dolgokat tavaly ősszel szépen megcsinálták, de tavaszra elfújta a munkakedvüket a szél, így aztán a miattuk eltolódott nagyobb munkálatok a felháborító mértékű ígérgetés után részükről totál elmaradtak. És beköszöntött a nyár.
Mindezen végigmenni nem nagy vidámság, hiszen manapság majdhogynem lehetetlen szakembert találni, jót és megbízhatót meg pláne. Úgyhogy joggal evett a fene amiatt, hogy szaki nélkül maradunk az olyan munkák kapcsán, mint amilyen egy sufni, egy befalazott ajtó + ablak, valamint egy kicserélt garázsajtó miatt sérült fal utólagos nemesvakolatozása. Ilyen apróságok miatt ugyan ki szeret kivonulni!?
Az első brigád persze eleve itt volt egy nagyobb lélegzetű meló okán, de tapasztalva a hantázást, és látva az igénytelenségüket, nem bíztuk rájuk a továbbiakat. Legalább nem kellett már hiába töltenem beléjük a prémium kategóriás kávét. :D
A harmadik duó szó nélküli elhavazódása okán a végső elkeseredés jobb híján az egyik szomszéd felé irányított. Neki – elmondása szerint – volt már némi vakolási tapasztalata. A próba cseresznye viszont az ellenkezőjét mutatta: az a tapasztalat igencsak megkopott, vagy tán sosem volt. A további munkától eltiltottuk, megőrizendő a jó szomszédi viszonyt. Egyetlen falfelület miatt odalett az összes drága anyag, csak a ráfizetés maradt, és persze tetéződött a gondunk: az elbaltázott falrész továbbra is rehabilitálásra várt.
Aztán végre eljött a kandallóépítés ideje, és akkor csoda történt! A mester ui. felfedte a titkát: a fő profilján túl 20 éve falat is vakol. Bárcsak hamarabb fény derült volna rá!
A kandallónkról való korábbi beszélgetésekből és a referenciamunkáiról látott fotók alapján az sem lepett volna meg, ha a szószedetben az ő neve állna a maximalizmus és a megbízhatóság kifejezések helyén. Bár tele a naptára, ő mégis azonnal elvállata nálunk a fent említett pluszokat is. Látva, ahogyan dolgozik, egykettőre elengedtük a múltat. A munkamorálja példaértékű, és ezzel abszolút össze is foglaltam a lényeget. Ő a mi emberünk! Szívesen leszünk az ő jó hírét vivő következő száj. Tiszta vicc, hogy amúgy egy utcában lakunk, olyan közel egymáshoz, hogy szerintem meghallaná, hogy lefőtt nálunk a kávé. :D
Kedves Gyula, ezúton is köszönjük, hogy számíthattunk rád, és hogy benned nem kellett csalódnunk! Nagyra értékeljük a precizitásodat. A kandalló kapcsán is ugyanezeket mondhatjuk – tökéletes lett a végeredmény, ami a nappalink fényét egyértelműen emeli. :)
A pont a történet végére pedig ez a torta, megünneplendő, hogy végre túl vagyunk ezen az egészen. Persze a mester is kapott belőle kóstolót (nagyon szerette), de sütök én még direkt csak neki és a családjának. :)