Mákos és kókuszos csiga
Azoknak ajánlom, akik nem szeretik a beiglit, de szeretnének mákosat az ünnepre.
Hozzávalók:
.png)
-tészta:
1 dl tej
1 csomag szalalkáli (15g)
50 dkg liszt
25 dkg margarin
3 tojássárgája
12 dkg porcukor
-töltelék:
3 tojásfehérje
25 dkg porcukor
10 dkg kókuszreszelék 10 dkg darált mák
Elkészítés:
.png)
180 fokra előmelegített sütőbe toljuk a tepsit, és aranybarnára sütjük. Amíg az egyik sül, készítjük a következőt.
Bibliás elmélkedés:
Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna neve nem ismeretlen a blog olvasói számára. A vele készült beszélgetést itt olvashatják, Torták, titkok, történetek című könyvéről itt találhatnak néhány gondolatot. Evangélikus lelkész, esperes. A covid idején kezdett el írni "igei gondolatokat személyes élményen keresztül". Most, adventben minden nap megoszt egy rövid írást a facebook-on. Zsuzsa engedélyével megosztom egyet. Kicsit szokatlan a cím, de a végére megértjük, hogy mennyire találó.
Esti csendesség
10. “Hajóvonták találkozása tilos!”
Gondolom, még sokan emlékeznek erre a mondatra, ami gyerekkoromban gyakran elhangzott a déli időjárás és vízállás jelentés után a rádióban. Fogalmam sem volt, mit jelent, főleg, hogy vízpart sem volt a közelünkben, de annyira belém égett ez a mondat, hogy pontosan fel tudom idézni a hangot, a hangulatot, még némelyik vízállást is. Ma már tudom, mit jelentett ez a figyelmeztetés. Alacsony vízállásnál, folyami szűkületben veszélyes lett volna két, terhet vontató, uszályos hajó találkozása. Egyrészt, mert nem fértek volna el egymás mellett, másrészt a balesetveszély miatt. Bölcs volt hírül adni és bölcs lenne ma is.
Mostanában, főleg ebben az évben adventet is hasonló “folyami szűkületnek” élem meg. Csupán 4 rövid hét, és mintha mindenki ilyenkor próbálna minden programot belesűríteni, a lehető legtöbb élményt adni és kimaxolni minden percet az ünnep előtt, hogy “hangulatba hozza” az embereket. Sekély a víz, szűk ez a folyó főleg, hogy néhány évtizeddel ezelőtt senki más nem hajózott rajta, mint Krisztus egyháza.
Advent egyértelműen egyházi ünnep volt.
Nem volt koszorú az otthonokban, nem volt díszkivilágítás a városokban,nem voltak haknizó “sztárok” csak a tiszta várakozás öröme és mégis meghittebben érkeztünk az ünnepbe, mint most a fogyasztói bronz, ezüst és aranyvasárnap után. 9 éve még Bogláron sem volt ennyire zsúfolt az advent. Visszafogott fények, egyszerű első vasárnapi gyertyagyújtás, városi kórusok koncertjei, adventi séta és az egyházak saját alkalmai, melyeken újabb gyertyák gyúltak a koszorún,
hogy figyelmeztessenek az igazi eljövetelre, a királyként érkező Krisztus fogadására.
Ma, mintha éppen az egyház lenne, aki kiszorul az ünnepből. A sekély folyón sorra jelennek meg díszes, hangos, kivilágított hajók. Mindenki húzza, vonja a maga terhét, és hiába a kiáltó hang, hajóvonták találkoznak és ütköznek kíméletlenül kiszorítva azt, ami nem kell, ami nem fér bele a mindent elvakító kábulatba. Krisztusra várunk, születésének ünnepére készülünk csak éppen Őt zárjuk ki belőle. Nem kell az Isten, a bűnbánat, a várakozás megszentelt ideje. Nem kell a régi, mert nem divat az Isteni szóra hallgatni. Hajózunk a vízen tekintet nélkül egymásra, mintha verseny lenne, hogy ki bír többet adni, felszínen maradni, és nem vesszük észre, hogy így, mindannyian süllyedünk.
Én evezek, ha kell egy lyukas lapáttal is, mert a fények kialszanak, az ünnepek elmúlnak, a forralt bor kihűl, a “haknizó sztárok” lelépnek a színpadról, de Krisztus és az ígéret több ezer éve ugyanaz:
“Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 16)
Hogy kell-e még a lélekig ható szó? Kell-e az Isten üzenetének figyelmeztető, megtérésre hívó szava? Talán van, akinek még igen. És míg ebben hiszek, hirdetem azt, Aki számomra az életem. Tudom, hogy nem vagyok egyedül. Sokan vannak mellettem. Többek között egy kis közösség is, akik minden héten énekkel tesznek bizonyságot a próbákon is az Isten szeretetéről. Minden adventben, több, mint tíz éve szeretnék átadni másoknak is az örömhírt, hogy
a betlehemi éjszakában a világ megváltója született meg.
Aki szeretné, bár sokan leszünk aznap a vízen, meghallgathatja ezt a tiszta üzenetet (balatonboglári) templomunk csendjében, december 15-én, 17.30 órai kezdettel Gospel kórusunk szívből jövő énekhangjain keresztül.
Jó lenne végre megértenünk: semmit sem nyerünk, csak veszítünk, ha az amúgy is szűk folyón folyton egymásnak ütközünk.
Ide illik:
A karácsonyi láz (szöveg a recept végén)
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: