Karácsony 2023 - karácsonyi reggeli

Na, hát ilyen karácsony még sosem volt. Most sok fotó lesz és kevés kaja, merthogy lebetegedtünk. Toma és tesóm kezdte november végén-december elején, és egyiküktől vagy valaki mástól elkaptam én is. Lehet, hogy a híres-neves coviddal találkoztam, mert minden olyan furcsa volt, főleg az, hogy ha megpróbáltam enni, akkor rögtön hányingerem lett, miközben folyamatosan borzasztóan éhes voltam. De enni nem tudtam. Főztem egy Kozi-féle zöldséglevest, szedtem magamnak egy tányérral, de a második vagy harmadik kanálnál már kiegyenesített háttal kellett ülnöm, olyan erős hányingerem lett. Félretettem a levest és időnként, ha arra jártam, ettem egy-két kanállal belőle, és így sikerült egy nap alatt valahogy leküzdeni. És ez napokon keresztül így ment.

Na nem részletezem, egy hét volt a lázas, nemevős rész, aztán maradt a következő hétre a köhögés és a nátha, és erre az utolsó, harmadik hétre pedig az óriási fáradtság. Jeleztem is a családnak, hogy nem biztos, hogy tudok bulit csinálni, de aztán elég erőt éreztem hozzá, és ekkor, az utolsó héten először megbetegedett Szabi (céges vacsin), aztán Mazsi is elkapta (Szabitól), és pozitív lett a covid-tesztjük, majd hamarosan Vid is összeszedett valami mást (valamelyik karácsonyi összejövetelen). Így aztán az öt fiatalból három betegen és lázasan feküdt otthon, és mi kettesben maradtunk Tomával.

Minden be volt vásárolva a 25-i nagy bulira, de azt lefújtuk. Azt találtam ki ekkor, hogy csinálok valami különleges és óriási reggelit, mire megérkezik hozzám Toma. Angol reggelin, Eggs Benedicten, Julia Child-féle francia omletten gondolkodtam, vagy csak egy kis tükörtojáson sült baconszalonnával. Végül ez a szép karácsonyi koszorú lett mindenféle felvágottakkal. (Mondjuk ide a tányér közepére lehetett volna a balzsamecetkrémmel egy dizájnos karácsonyfát rajzolni, de ezt majd legközelebb.) Ehelyett középre kitettük Tomával a Prosciuttót, két májkrémpöttyöt és Old Gouda sajtkockákat.

Frissen sütöttem hozzá angol muffint, emiatt aztán a reggeli délután 1-2 körül zajlott nagyon éhesen, de ez azért elég szokásos csúszás nálunk.

Mutatok még művészi képeket az asztalról, ezeket Toma csinálta természetesen, nem én:

Olívaolajjal és salátaöntettel vagy balzsamecettel meglocsolhattam volna, de Toma nem akarta. Így ettük, a frissen kisült langyos zsemlékkel, és nagyon finom volt.