"Anya, ez isteni!...", avagy Gabojsza konyhája / 2022. július 21., csütörtök

Fritto misto

 

Nyár van, ami nálam
egyenló azzal, hogy eljött a fritto misto ideje, ami nélkül lehet élni, de nem
érdemes…  A pár évvel ezelőtti, Cinque
Terre-n töltött nyaralásunkon mindennapi eledelünk volt. Imádtuk! Papírcsákóban ettük az
utcán, hurkapálcikával kihalászva, némi friss citrommal megspriccelve maga volt
a mennyország.

Gyakrabban kívánnám
asztalunkra, hiszen nem lehet állandóan Olaszországba rohangálni ezért az
élvezetért, de mivel ez friss hozzávalókból az igazi, ritkábban esszük, mint
szeretnénk, leginkább olyankor, ha tenger mellett vagyunk és hozzájutok igazán
friss alapanyaghoz. A képen láthatót a horvát tengerparton készítettem aznapi
fogásból, igazán pazar lett!

Az én kedvenc fritto mistomhoz kell mindenképpen bébi tintahal, ami maximum arasznyi
méretű legyen. A fogókarokat levágom, megpucolom, és egyben hagyom (ez lesz
amúgy a kedvenc csemegém, ha megsült). A testét is megpucolom, és fél
centiméteres karikákra vágom. A garnélafarkak is elmaradhatatlanok, a
páncéljuktól megszabadítva. Apró szardella is jöhet! Fejüket levágom, kibelezem
őket, és a gerincüket igyekszem úgy kihúzni a halból, hogy a húsuk ne sérüljön
meg.  Ha icipici szépiácskákat is kapok a
halárusnál, akkor abból is veszek.
Egy nagyobbacska, panírozásra alkalmas edénybe lisztet teszek, megsózom és
tekerek bele frissen őrölt borsot. Közben egy nagy lábasban olajat melegítek, annyit,
amibe majd kényelmesen ki tudom sütni a herkentyűket. Addig melegítem, míg egy csipetnyi
beleszórt liszt rögtön elkezd „táncolni” az olajban, akkor már csak pár
percnyire vagyunk az élvezettől.
A tenger ajándékait a fűszerezett lisztbe dobom, jól átforgatom. Egy marékkal
kiveszek belőle, a felesleges lisztet lerázogatom róla egy szita, vagy szűrő
segítségével, és a leheletnyi "bundával" ellátott herkentyűket a forró olajba dobom. Ha a liszt kicsit szint kapott, akkor
egy szűrőkanállal kiveszem a finomságokat, és konyhai papírtörlőre szedem, ami
majd felitatja a fölösleges olajat. Maroknyi adagonként kisütöm az összes
hozzávalót. Nem szabad túl sütni, mert a tintahal gumis lesz, a garnéla rágós,
a halhús csontszáraz… ha az olaj nem elég forró, akkor is vacak lesz a
végeredmény, szóval érdemes odafigyelni, mert tényleg percek alatt kész. Amit
megsütöttem, azt mindig megsózom, még egy tekerésnyi bors sem árt neki, de nem
érdemes túlzásokba esni. Ha minden megsült, mehet az egész (persze a zsírszívó
papírok nélkül) az ebédlőasztalra, citrommal megspriccelve, jéghideg
proseccoval kísérve.

Valaki mondta, hogy a
fritto misto olyan, mint a szex: önbizalom és gyakorlás kérdése, szóval
gyakorolok serényen, legközelebb egy szűk hónap múlva, újra az Adria partján J

Tovább az eredeti oldalra!