Csirkehúskrém

Pál apostol mondta ezt, és nagyon sokan megéljük. Nemcsak a szűkölködést, hanem remélem, a bővölködést is. 

Mi jó anyagi körülmények között éltünk kislány koromban. Apukámnak agronómus végzettsége volt, anyu tanított. Bár a pedagógusok sosem kerestek túl jól ("a nemzet napszámosai"), de takarékos életmóddal, beosztással szépen jutott minden szükségesre. Könnyebb is volt lemondani dolgokról, mert nem volt ilyen árubőség. Kenyeret sose sütöttünk, de sok mindent otthon készített anyu. A szárnyasokat is vette a piacon, ő maga vágta le, és a tésztát is saját kezével gyúrta a leveshez. Felvágottakat viszont sosem készített. Nem is nagyon becsülte azokat. Inkább kolbászt vagy szalámit vett. Egyetlen kivétel volt, a zalai. Az ízlett neki, abban volt elég hús szerinte, mert a párizsikat telerakták szalonnával. Ebben biztos volt igazság, mert még fiatalasszony koromban is olcsóbb volt, mint a hús. Gyakran készítettem belőle pörköltet vagy tojásos kosárkát. Most, hogy már kirepültek a gyerekek, és lenne módunk akár be is fizetni egy kifőzdébe, nem tudom elengedni az otthon főzést. Annyira megszoktam, hogy amit lehet itthon készítek, hogy inkább újabb receptek után kutatok. Így kerül az asztalra a csirkemellcsontból készült felvágott vagy fasírt. Persze finomabb is, és legalább nagyjából tudom, hogy mit eszünk. 

Sokan panaszkodnak manapság, pedig nem mindenkinek van rá oka. Jézus arra is figyelmeztet, hogy legyünk elégedettek, mert mennyei Atyánk tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. "Nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel."(1. Timóteus 6.6-8) Erre lehet nevelni is magunkat. Legjobb módja a hálaadás.