Csigatészta
35 év. Nagyjából ennyi telt el azóta, hogy utoljára csigatésztát csináltam még kislányként, a nagymamámmal. Abban az időben még a józan ész uralkodott a világban, ősszel és télen tartósítottunk, szárítottunk, tettük, amit az időjárás és az évszak diktált. Például csigatésztát sodortunk tonnaszám.
És itt vagyunk most egy emberöltőnyivel később, nekem pedig egyszerűen muszáj visszatérnem abba a korszakba, amikor még a józan ész uralkodott a világban.
Vettem egy kézműves csigacsinálót, meg volt itthon egy amúgy teljesen más funkciójú, de a célnak teljesen jól megfelelő másik célszerszám:
Kézműves kerámia
Ez amúgy vajformázó
A tészta semmi extra, 8 dkg liszt, 1 közepes tojás, csipet só.
Ezt dagasztás után nagyon vékonyra kell nyújtani.
Nekem most nem volt kellő türelmem, legközelebb ennél is vékonyabbra
Utána csinos, kb. 1,5x1,5 cm-es négyzetekre vágjunk derelyevágóval, pizzaszeletelővel, éles késsel (ne a szilikon lapon, hanem fa felületen!)
Előbb csíkokra...
...aztán négyzetekre. Legközelebb majd egyenletesebben :)
Ezután jön maga a csigatekerés, amit elmagyarázni valószínűleg nem tudok jól, de szinte sírva fakadtam a gyönyörűségtől, hogy egy pillanatig sem kellett rajta gondolkodnom, a kezem tudta magától: feltekered az egyik sarkánál, rányomod a felületre annyira, hogy összeálljon, de ki ne lyukadjon, végiggörgeted és kész!
Ezzel egy kicsit sűrűbb a csíkozás
Ezen pedig egyenletesebb, de szélesebb
Ennyi lett a kevés kis lisztből és 1 db tojásból
Száradunk
Kifőzni a szokásos módon kell, egy kis sós-olajos vízben. Ha nem nyújtottuk elég vékonyra a tésztát (mert nincs nyújtógépünk kedves Jézuska), akkor inkább nem levesbe, hanem másodikhoz, pörkölthöz, egyéb tésztaszószhoz jó, de persze a leves se köpi ki :)
Rájöttem: a csigatészta-készítés az én madeleine-em.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: