-Nem olyan borzasztó az, Teofil. Az ember elalszik lassan,és nem ébred föl többet.Csak pihen és pihen. Pihenni jó... -De az élet! Soha többet nem látni erdőt, és soha többet nemhallani madarat!Pedig olyan szép az élet... -Itt maradsz te, Teofil, ezután is. Csak nem láthatnak többéaz emberek... Te hinted le éjszaka a harmatot a fűre, és te rázod le a fákleveleit ősszel. És amikor az első virág kinyílik az erdőn, ott állsz majd mellette,és megfested a szirmait, amilyenre akarod. Együtt szállasz a pillangókkal, és ujjad megérinti a fenyőtűkhegyét, és azok csillogni fognak tőle a napban, és te hordodmajd, mint a szellő, a jó illatot üverből üverbe."
Copyright © HírVezető. Minden jog fenntartva!
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: