Motoros konyhája / 2022. január 15., szombat

Azori szigetek - Sao Miguel 13.

Régen volt - talán igaz sem volt :) - mikor utoljára 2020-ban kint jártunk Sao Miguelen. Hazajövetelünk után 1 héttel pedig már zárultak is a határok. Közbejött a járvány, meg egy sor más dolog is. 2021 júliusában végre áttörést jelentett az EU digitális Covid igazolvány, így elkezdtük a tervezést, járatfigyeléseket, szállásfoglalást, és októberben újabb csodás 10 éjszakát tudtunk álmaink egyik szigetén tölteni. Ha most azt gondoljátok megint ugyanazokat az "unalmas" helyeket kerestük fel egy Balaton nagyságú szigeten, hát alaposan tévedtek. Mert még mindig volt (és van is!) újdonság, felfedezni való, mutatjuk is, tartsatok velünk most is.
A pandémia miatt úgy döntöttünk, hogy szálloda helyett inkább házat bérelünk, a kutyának sem hiányzik ebben a helyzetben mások kerülgetése. Az északi parton, Maiaban találtunk egy olyan óceánparti házat, ami minden szempontból megfelelő volt nekünk. Az újabb kalandok végén majd megírjuk az árakat, bár sokaknak nem fog tetszeni, akik a Balcsin, Görögbe' vagy Horvátba' voltak idén ;)
Az utazás a szokásos volt, persze nagyon kíváncsiak voltunk mennyire veszik komolyan a járványhelyzetet a reptereken. A tapasztalatunk az, hogy - Ponta Delgada kivételével - sz*rnak az egészre. Ha Kovács Gézuka nevével ellátott digitális Covid igazolvánnyal mentünk volna, az se tűnt volna fel senkinek. Ponta Delgadában azonban szétszedtek mindenkit, beolvasták a QR kódot, leellenőrizték és egyeztették az adatokat, hőmérsékletet mértek, azaz mindent ellenőriztek, ami a beutazáshoz kell. Az autóátvétel (kb. 5 perc volt) után már csak 34 km választott el attól, hogy a kiválasztott házba érjünk. És amit ott tapasztaltunk, kaptunk, az a hihetetlen határát súrolta. Milyen jó is volt október elején napfelkeltekor egy szál alsógatyában kávézni a teraszon, miközben éreztem Dóri csodás közelségét, közben pedig alattam - és előttem - hullámzott az Atlanti óceán... 
Erről is bővebben a posztok végén. Lehet sok poszt lesz, mert megint annyi új élmény ért minket...
De miket tudtunk még megnézni, felfedezni ezen a Balaton nagyságú szigeten negyedszerre, amit eddig nem láttunk?
Aqueduto do Carvao és a Muro das Nove Janelas
Ezt a vízvezetékrendszert a XVII. században építtette a ponta delgadai városi tanács, a város akut vízhiányának enyhítésére. A Kilenc Ablak fala része a nagy vízvezetékrendszernek, 
de az igazi csoda maga a nagy aqueduct:
Fent a hegyen hideg volt és köd. Az út a vízvezetékhez irgalmatlan meredek (35%-os emelkedő), de amit tavaly megtanultunk a Farol do Arnelnél felfelé, azt alkalmazva kisebb frászkarikákkal a szemünk alatt, de működött ;)
Persze nem maradtunk további kaland nélkül sem.... Történt, hogy fellőttük Dobbyt, a drónunkat, hogy lefilmezze a vízvezetéket. Szerencsétlent megdobta a szél, és nekivágta az aqueductnak. Ahogy a versben is van: nagyot koppant akkor, azután elhallgatott, mert a koppanás után belezuhant egy szép nagy víztócsába. Azonnal kiráztuk belőle a vizet, majd két napig szárítottuk reménykedve, hogy talán túléli. És hogy túlélte-e?
Hát persze... :D
Miradouro do Pisao és Caloura
Caloura (vagy ahogy mi hívtuk: Karóra) egy gyönyörű - fürdésre hívó - öböl a déli parton, nem messze Ponta Delgadától. Már a kilátás is pazar, de a helyiek készítettek egy mesterséges medencét is az öbölben, ahol sekély a víz, így a kisgyerkők is bátran bemerészkedhetnek. Persze több létra is ereszkedik belőle az óceánba, hogy ki-ki kedvére úszhasson, csobbanhasson egy nagyot. És "véletlenül" egy nagyon jó halétterem is van rögtön helyben,amit vétek lenne kihagyni :)

Poco Azul
Ha valaki kardió edzésre vágyik, hát azt is megkaphatja ezen a szigeten. Ott van a Lagoa Congro is, de az kismiska a Poco Azulhoz verzető úthoz képrst. A Poco Azul ugyanis kb. 60 méter szintkülönbséggel érhető el, rengeteg "lépcső" és akadály legyőzése után.
Persze nem csak a Poco Azul volt csodás, hanem a környezete is:
Mire újra felértünk a kiindulási pontra, hát mindenünk (azt mégsem írhatom, hogy a t*künk) is tele volt... Persze terveztünk egy másik túrát is aznapra, de amikor megláttuk, hogy az 120 méteres szintkülönbséggel érhető el, hát rendesen lemondtunk róla, majd bepótoljuk máskor, így is kilóg a belünk ettől a túrától!

És ha már émény, akkor Maia...
A település nem nagyobb, mint egy itthoni kis zsákfalu, de mennyivel másabb, élhetőbb, szerethetőbb.
Gasztroblogger lévén megismerkedtem a helyi hentessel, és nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Persze a portugálom hagyott "némi" kívánnivalót, de hamar túl tudtunk lendülni rajta :) (Az Azoriaknak elég furcsa a portugálja, hiába tudod mit kell mondani, mintha egy marslakóhoz beszélnél, nem érti. Majdnem olyan, mintha egy ausztrál angolját akarnád megérteni, de még annál is rosszabb :) A közös hang nem volt más, mint a HÚS, amit mindketten imádunk :)
Vettem is egy csadás osso bucco-t nála, fél kg pont elég volt kettőnknek Dórival:
Persze bazi "drága" volt, ahogy a fényképen is látszik. Itthon mit is kaphatnék ennyiért? 20 dkg parizert kettő stanglival?
A szigeten amúgy is olcsó minden, a kedvencünk az óriás garnéla. Itthon is árulnak "óriás garnélát" (legalábbis a megnevezés szerint), de az számunkra a nevetséges határát súrolja. Mert hogy hol is kezdődik - nekünk  - egy óriásgarnéla? Hát itt: 
Igen ez egy 0,5 literes kólásüveg mellett fekvő rákocska. Nnnnnnna, itt kezdődik az óráisgarnéla nekünk :) 
Szuper helyek, finom falatok, de ezek csupán az alapok voltak. Kíváncsiak vagytok a folytatásra? Akkor tartsatok velünk legközelebb is!
Ha valaki nem olvasta volna, az első posztunk itt van az Azori szigetekről, amit további 12 követ::
https://motoroskonyhaja.blog.hu/2019/09/24/azori_szigetek_sao_miguel

Várunk Titeket nagyon a következő posztban is, üdv: Dóri és Gyuri.
Csatlakoztál már a Motoros konyhája facebook csoporthoz? Pedig érdemes! Olyan fényképeket, ötleteket és recepteket láthatsz és olvashatsz, amik  nincsenek fent a blogon. Csupán egyetlen LIKE a motoros konyhája oldalra (ne a követésre kattints, hanem a kedvelésre...;) ), és máris részese lehetsz!

A posztokban szereplő képeket és videókat 4K UHD felbontású gépeken érdemes megnézni, mert úgy adják vissza az igazi élményt és a színeket! A videókat megtalálhatjátok a youtube-on, ha feliratkoztok a motoros konyhája csatornára).

Tovább az eredeti oldalra!