Erdőkóstoló / 2023. november 5., vasárnap

A csípős csalán gyűjtése és feldolgozása levélzöldségként

A csípős csalán talán a leggyakoribb és az egyik legfontosabb vadzöldség. Sok erénye van, ami miatt egészséges zöldségnövénynek tekinthetjük. A legfontosabb tudnivalókat ITT írtam le róla. Most csak kiemelten a gyűjtésre és feldolgozásra koncentrálnék. Aki viszont már erről mindent tud, az IDE kattintva böngészhet a csalános receptek között

Gyűjteni tavasztól kora télig lehet, ha éppen fiatal leveket hajt. Fontos, hogy tiszta helyen szedjük. Kora tavasszal kezdenek kihajtani a legelső apró hajtások. Ezek teljes egészében megehetők, majd aztán már mindig csak a legfelső, legfrissebb, legfiatalabb leveleket szedjük. Gyógyteának gyűjthetők az idősebb levelek is, de tápláléknak, főzéshez csak a legfelső 5-6-levél.

Ha megszedtük kosarunkat, akkor hazaérve öblítsük le róla az esetleges port, a belekeveredett falevelek is ilyenkor előbukkannak és a megbújt rovarok is, bár nem szoktak lenni. Közben forraljunk vizet. Ha lobogva forr, akkor kisebb adagokban blansírozzuk az összes csalánhajtást. Kb. egy fél perc forralás után tegyük át jeges vízbe vagy nagyon hideg csapvízbe az adag csalánt és ezt ismételjük amennyiszer kell a többi csalánhajtással. Nagy adag csalánt egyszerre nem jó blansírozni, mert gyorsan lehűti a forró vizet és egyből felmelegíti a hideget, ezért kis adagokban szoktam. Az eljárás után üdébb zöld színe, jobb íze lesz és már nem fog csípni. Kicsavarva a hideg víztől már főzhetünk belőle, de kb. egy hétig is eltehetjük lazán egy dobozba rakva a hűtőbe is.