A régi nagykőrösi karácsonyok hangulatát idézi fel Kopa László alábbi írása, amely a Nagykőrösi Híradó 1969. december 23-i számában jelent meg.
Karácsony ünnepéhez 60-80 esztendővel ezelőtt főleg a tanyavilágban érdekes népszokások fűződtek, melyek nagy része kihalt apáinkkal és nagyapáinkkal.
Elszalad a disznó
Az ünnep szombatján minden második, harmadik házban disznót vágtak, amiben részt vett a család apraja-nagyja. Már kora hajnalban megjelent a böllér az éles késekkel. Várták a pálinkásüveggel, és sokszor addig nyakaltatták a jó szilvóriumot, hogy egy helyett két kocát látott a böllér, s megtörtént, hogy mialatt a disznó leszúrása után bementek a házba forralt bort inni, a koca felébredt tetszhalálából, s futásnak eredt, és csak valahol a szomszédban találták meg.
A disznót ezután kocsira rakták, s kivitték a régi vásártér vagy a temető mellé „pörzsölni”. Ott nagy rakás szalmát raktak alá, a tüzet a böllér hosszú nyelű villával igazgatta, s a fák hegyéig érő lángok csapkodásából az öregek megjósolták, hogy milyen lesz a jövő évi termés. Ezek a pörzsölések a pogány kori áldozatokra emlékeztettek, és olyan zamatot adtak a koca szalonnájának, ami ma már csak a régi öregek emlékeiben van meg.
Repül a veréb
Éjfélre a fiatalság jelentős része még a tanyavilágból is bezarándokolt az ünnepi misére. Legtöbbnyire gyalog jöttek, sokszor térdig érő hóban tíz kilométerekről, és a szívekben szerelmek szövődtek, és ilyenkor sok fiatal megtalálta a párját. Voltak olyan suttyó legények, akik pajkos kedvükben verebet hoztak a tanyáról, és elengedték a templomban, ahol a kis madarak kétségbeesetten repkedtek a gyertyák fényében.
Öntik az ólmot
Az ünnepekre mindenütt kisült a diós meg a mákos kalács. Akik otthon maradtak, vígan kártyázgattak, dióra meg mogyoróra. Éjfélkor jött az ólomöntés, amit boldog örömmel csináltak a fiatalok. Egy kanálban ólmot olvasztottak, és egy tál vízbe csepegtettek belőle. Különböző figurák alakultak ki a cseppekből. És az öregasszonyok szorgalmasan magyarázták: - Nézd, ez szakasztott kalapács, kovács vagy lakatos lesz az urad!... Látod, ez valóságos tű, varrólány lesz a feleséged...
Milyen lesz az idő?
Az idős parasztemberek pedig karácsony éjszakáján a következő év időjárását igyekeztek kifürkészni. Elővettek egy darab deszkát, és azt ceruzával felosztották tizenkettő részre: 12 hónapra, majd kettévágtak egy nagy vöröshagymát, és egy-egy cikkelyt tettek minden részre. Pontosan 12 órakor egy-egy késhegy sót tettek a hagymacikkelyekbe. Amelyik cikkelyben elolvadt a só, az esős hónapnak ígérkezett, amelyikben nem - száraznak.
Legénylatolgatás
Az ünnep napján azután jöttek a betlehemesek, karácsonyi házacskákkal, jókívánságokkal, énekléssel. Délutánra az eladó lányos házakhoz meghívták az ismerős legényeket „latolásra”.
Ott voltak a nagymamák, a keresztmamák és a szomszéd öregasszonyok. A legényeket szépen sorban leültették az ágy elé. Megkínálták őket kaláccsal, borral. Közben az öregasszonyok magukban elkezdték latolgatni, hogy ennek az atyjának hány lova, tehene van, hogy a másiknak hány hold földjük, meg azt is megfigyelték, hogy melyik issza fenékig a poharat, mert az nem lesz takarékos, és iszákos is lehet belőle. Amelyik legény a latolásnál legsúlyosabbnak bizonyult, annak azt mondta a mama búcsúzásnál: szívesen látjuk máskor is...
Természetesen az eladó lányok nem mindig vették figyelembe a latolás eredményét, amiből viszont családi háborúságok támadtak.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: