USA - összefoglaló és tippek utazóknak

Az USA-t érdemes egyszer az életben mindenkinek megnéznie. Akit vonz a fogyasztói társadalom, annak azért... aki utálja, annak azért... aki meg a különleges természeti értékeket szereti, annak azért. Mi elsősorban az utóbbi miatt jöttünk. Ezért mentünk Big Island-re Hawaii-n és ezért töltöttük időnk nagy részét a nemzeti parkokban. 

Az USA-ba elutazni már nem olyan drága, mint akárcsak pár éve. Az üzemanyag (és így a repjegy-) árak még mindig mélyen vannak, nagy a verseny a légitársaságok között, és kis szerencsével (amiben Utazómajom Facebook-követése és tippjei sokat segíthetnek) ki lehet fogni százezer alatt oda-vissza repjegyet a keleti partra - vagy másfélszer ennyiért a nyugatira is. Nemrég pedig bécsi indulással 130 ezerért Hawaii repjegy is volt kapható - persze egy-egy ilyenhez sok-sok türelem is kell. 

Országon belül repülni meglehetősen olcsó, annak ellenére, hogy európai viszonylatban is nagy távolságokat kell megtenni. Különösebb keresgélés nélkül is találni 50-100 dolláros "rövidebb" jegyeket, vagy 150-200 dollárért a teljes országot széltében átívelő járatokat.
Fontos különbség a többi országban megszokottakhoz képest, hogy sokszor a "nem fapados" társaságoknál sincs benne a jegyárban a feladott csomag, és azt sem a jegyvásárláskor hanem a check-in-kor kell (lehet csak) kifizetni. 

Ez egy hosszú rész lesz. Sokszor hallottam, hogy milyen olcsó az USA-ban az autóbérlés. Nos, ez így igaz... ha nem figyelsz eléggé oda, mit is kapsz ennyiért. Ha nincs baj, persze sosem derül ki hogy olyan biztosítást vettél ami semmire nem jó. Rosszabb esetben viszont kifizetheted az autó teljes árát és/vagy még pár millió dolláros egészségügyi költséget annak, akinek sérülést okoztál. A biztosítás ugyanis "kicsit" komplexebb, mint a világ többi részén.
Először is, a megvásárolt CDW(="CASCO") pl. sok kölcsönző cégnél nem fedezi a lopáskárt - ha netán elviszik a kocsidat, fizetheted az egészet - vagy 3-5000 dolláros önrészt. (Nem olcsó egy Mustang, haver!) Emellett Amerikában nem a járműre szól a kötelező biztosítás, hanem a személyre. Ha tehát egy USA állampolgár bérel autót, és amúgy van saját kocsija is, akkor őt védi ez felelősségi kár esetén. A Te itthoni köteleződ viszont kint fabatkát sem ér. A felelősség-biztosítás viszont sok esetben annyiba kerül, mint a kocsibérlés maga! (15-20USD/nap) Persze lehet enélkül élni, csak ne lepődj meg, hogy ha egy balesetben valakinek sérülést okozol, akkor millió dolláros összegeket hajtanak majd be rajtad - és ismerve az amerikai egészségügyi költségeket ehhez nem is kell nagy baleset. Az autóbérlési keresőoldalak (kayak, rentalcars, stb) persze olcsón feldobnak neked egy "extra" biztosítást - de ha vagy olyan hülye mint én, és elolvasod az apró betűt, akkor kiderül, hogy ez a biztosítás csak USA állampolgárokat véd. Persze a közvetítőt nem érdekli, hogy Te kiválasztottad a magyar állampolgárságot - szívbaj nélkül eladná Neked azt a biztosítást, ami számodra semmit nem ér. (Ebbe több helyen is belefutottam.)

Ha szeretnél nyugodtan vezetni, akkor két dolgot ajánlok: 

1. foglalj európai weboldalon keresztül az USA-ba autót! Én pl. végül az autoberlesonline.hu-n tettem, (bármennyire is hülyén hangzik, sehol nem foglaltam magyar oldalon keresztül korábban) , mert ingyen adta az extra felelősség-biztosítást ami az USA oldalakon +15/20 dollár lett volna naponta, a szolgáltatónál meg 30/nap. 

2. önrész csökkentéshez (CDW, LDW) pedig válassz külső biztosítót - pl. www.insuremyrentalcar.com. Itt assistance szolgáltatást is tudsz venni, ami szintén sokszor nem része az alapcsomagnak. 

E trükkökkel gyakorlatilag minden önrészünket lenulláztam és full felelősség-biztosítást kaptunk a közvetítői oldalak díjainak feléért, és a cégek saját biztosításának negyedéért. (A kölcsönzés feltételekhez egyébként nem árt a jogi angol nyelv ismerete, mert igencsak bonyolult körmondatokban írják le, hogy mikor mire nem vagy jogosult.)

A benzin az USA-ban olcsó - már ha ki tudod számolni, mennyi az annyi. A benzint dollár/gallon áron mérik - tehát kétszer is váltanod kell, ha össze akarod hasonlítani a hazaival. A dolog fokozódik, amikor autót választasz egy hosszú útra és szeretnéd tudni, mennyit fogyaszt. Itt ugyanis nem a liter/100km a mérőszám, hanem hogy hány mérföldet tesz meg egy gallon benzinnel. Na, ez az igazi matek lecke, nem az érettségi... tehát a 35 mérföld/gallon az hány liter/km? :)

Az autótípus választásakor gondolj arra, hogy az amerikaiak nem "autókkal" közlekednek, hanem olyan járművekkel amiket itthon a "tank" jelzővel illetnél. Ha eddig azt hitted, hogy az X6 BMW vagy a Volvo XC90 az nagy autó - itt újraértékeled majd, ezek lazán felférnének az itteni járgányok platójára. Soha nem látott típusokat fogsz látni Fordból, Chryslerből, stb - ezeket sztem Európában azért is nem forgalmazzák, mivel nem férnének be egy szabványos hajókonténerbe. Ezek mellett egy Economy kategóriás kocsi olyan, mintha itthon "kispolszkival" tévednél az autópályára.
Íme a Hyundai Accent-ünk két átlagos amerikai családi autó között:




Jó esetben csak kisebbségi komplexusod lesz, rossz esetben nem vesznek észre az úton, mert lejjebb van a kocsi teteje a visszapillantójuknál. Ha hosszú útra készülsz, minimum a Compact kategóriában gondolkodj. Szerencsére nem jellemző az az európai trükk, hogy a meghirdetett kocsi eggyel kisebb (pl. Ford Fiesta "vagy hasonló" Fiat Panda lesz hirtelen). Ha X kategóriát kérsz, olyat is kapsz. Néha nagyobbat. Persze ennek nem mindig örülsz, ha a benzint is Te fizeted bele -ami nem kevés, ha több ezer km-t mész vele.

Ha egy irányba szeretnél utazni (máshol adod le, mint ahol felveszed) azt néhány cég engedi felár nélkül - Alamo pl. nagyobb városok között igen. Kereshetsz jó árú relocation-öket az imoova.com-on - erről bővebben az új-zélandi összefoglalóban írtunk. 

Az autóbérlés költségét jelentősen csökkenti, hogy a városközpontokon kívül jóval olcsóbbak a szállások... és így az autó ezen is tud spórolni. Volt olyan, hogy +60km utazással 130 dollárt spóroltunk egyetlen éjszakai szálláson (Moab helyett Green River-ben megszállva) - ez az egy éjszakai spórolás önmagában a teljes három heti bérlés költségének negyede volt!

A nyugati nemzeti parkok környékén, kisebb városokban átlag 60-70 USD egy motelszoba két főre egy éjszakára. Booking.com-on ezek szinte mind fent vannak - őszinte kritikákkal. Ezek többnyire tiszta, alap felszereltségű szállások: ágy, asztal, szék, TV, mikró, hűtő, zuhany, wifi. Persze egy-egy mindig hiányzik (ágy és zuhany azért nem :). Néha a Psycho jut az eszedbe egyik-másik szállásról, mert a 60-as évek óta ugyanazok a bútorok vannak... de többnyire azért tiszták és van, ami simán elérte az európai átlagos 3*-os hotel színvonalat. A felkapottabb turista látványosságok közelében az árak háromszorosra is emelkedhetnek (pl. Moab az Arches-nál, Springdale a Zion-nál, stb). Ilyenkor jól jön a kocsi, lehet alternatívákat keresni kicsivel messzebb. (Egyéni preferencia persze, hogy a napi több órás vezetés mellé még mennyit vállalsz be, plusz pár tíz dollárért.) 

Airbnb is jól működik, már ahol van. Hawaii-n csak és kizárólag airbnb-vel szálltunk meg, 70-90USD közötti áron (szálloda 150-200 USD), mindig privát szobában, néhol közös fürdővel. A kontinensen a nemzeti parkoknál már 50 dollárért is volt airbnb szoba, New York-ban viszont már kicsivel 100 fölé mentünk.

Egyedüli klasszikus "szállodai" szobánk a las vegas-i Mirage volt, 120 dollárért egyetlen éjszakára. Egy kicsi luxus mindenkinek jár...

tömegközlekedés:
A városok között ez egy nem létező fogalom. Ahol van, átértékeled a hazai BKV színvonalát, szervezettségét és pontosságát. Ha hosszabb utat tervezel, ne indulj el kocsi nélkül. Stoppolást sem ajánlunk.

Akárcsak Új-Zélandon, itt sem sokat voltunk "pincéres" étteremben, egyedül egy olasz pizzériába csábultunk be San Franciscoban. Egyszerűen nem fért bele a büdzsénkbe az alkalmanként 50-70 dollár amibe ez alsó hangon került volna. A gyorséttermekről írtunk külön posztot - ezekben ketten 8-12 dollárért jóllaktunk. 

Meleg főtt ételt általában esténként a szálláson ettünk. A Target/Safeway/Walmart/Family Dollar hálózat tagjai úton-útfélen megtalálhatóak, a kisebb vidéki városokban is legalább egy. Az új-zélandi steakhús-vacsoráinkat itt nem folytattuk, mivel amúgy is többnyire húst ettünk ebédre a gyorséttermekben. Sajnos itt is jellemző volt, hogy az ételek kiszerelése túl nagy volt egy olyan utazónak, akinek nincsen napközben hűtője. A vajak 500g mérettől kezdődtek, a gyümölcslevek két litertől (és ezek többsége sem hőkezelt), stb. Egy idő után beláttuk, hogy valami hatékony hűtést kell kitalálni, hogy ne kelljen mindent kidobni két naponta. Mivel Új-Zéland óta volt velünk egy hűtőtáska (alufóliával szigetelt habszivacs), ezt felturbóztuk azzal, hogy esténként két fél literes palack ásványvizet lefagyasztottunk a motel hűtőrekeszében (általában ennyi fért csak bele) és ez a következő estig kitartott - kellő hűtést biztosítva a margarinunknak (vajat nem mertünk venni) és egyéb élelmiszereknek. A motelek többségében volt mikró, amiben mikrózható tésztákat készíthettünk - de néha a "jetboil" is előkerült egy-egy finomság kedvéért. Persze szigorúan a fürdőkádban, nyitott ablak vagy szellőző mellett megfőzve, nehogy bármi kigyulladjon, megszólaljon a tűzjelző avagy CO mérgezést kapjunk főzés közben.




Sajnos az új-zélandi "fagyasztva szárított" élelmiszerekre az USA-ban sehol sem bukkantunk, így itt jetboil-ban melegített konzerv készételekkel szereztünk magunknak tápláló ebédet, ha épp a semmi közepén tört ránk az éhség.
Egy átlagos vacsora/reggeli pedig így nézett ki egy motelszobában...

Mint minden másban, az USA ebben is külön szabványokkal dolgozik. Az otthoni telefonodat csak két "kisebb" szolgáltatónál, az AT&T-nél és a T-Mobile US-nél használhatod. Az utóbbi picit olcsóbb, de csak a nagyvárosokban van lefedettsége. Ha autókázol, nem érdemes. Sehol a világon nem volt olyan drága a mobilinternet, mint az USA-ban: a 30 napos csomagban a SIM kártya 1Gb internettel 45 USD-t kóstált az AT&T-nél, és ez is csak 3G-t jelentett - mivel a 4G szolgáltatás frekvenciáival nem kompatibilisek az európai mobilok.
A motelekben szerencsére többnyire van wifi, bár néhol csak névleg, néhol egész jó minőségben. Többnyire egy éjszaka elég volt arra, hogy a napi 1Gb fénykép-forgalom feltöltődjön a felhőszolgáltatóm (Onedrive) tárhelyére.

idegesítő dolgok
- kártyás vásárlás. A chipkártya mint innováció még épp most tört be az USA-ba, a Paypass meg egyelőre alig elérhető újdonság. A PIN-kód ismeretlen fogalom a hitelkártyák esetén, a benzinkutaknál "ZIP-kódot" kér a gép. Persze az itteni irányítószámodat nem tudja, ottanit meg nem fogad el - szóval ilyenkor kénytelen vagy másik kútnál tankolni. A Chevron kútjainál pedig a háromból egyetlen bankkártyám sem működött. Gratulálunk.
- stop táblák. A kereszteződésekben minden irányból meg kell állni, mindenkinek, 3 mp-re. Utána aki először ért oda, az mehet először tovább (Olyan, mint a FiFo módszer - csakis Pénzügy/számviteles olvasóink kedvéért:)). Persze kérdés, hogy ha két barom így is összeütközik, mi alapján ad igazat a rendőr?
- jobbról előzés. Agyrém. (Persze sok itthon is az "amerikai"... főleg a BMW sofőrök között.)
- nincsenek az autópálya mellett pihenőhelyek, csak 100-200km-ként. Se WC-k. Oldd meg...
- minden tele van cukorral. A kenyér is. (1 toast szeletben 4g cukor). Ha nincs, akkor édesítővel. Horror...

Összességében mélyen a pénztárcájába kell nyúljon az, aki az USA-ba készül - talán még a nyugat-európai árszínvonalnál is többre kell számítani. Ha szépeket akarsz látni, autót kell bérelned és készülj fel hosszú unalmas vezetésekre - napi több óra hosszan. 3 óra vezetés már egy könnyű napot jelent majd. Nagy gasztro-élményekre ne számíts, ha csak nem otthon is a top éttermekben vacsorázol mert megteheted. Az olcsó kaja nem jó, a jó kaja meg drága. Ellenben tényleg rohadtul mázlisták ezek a hamburgerzabálók a természeti kincsek kapcsán.

Ha nincs időd az összes parkot végignézni, nekünk az alábbi a tetszési sorrendünk (az első négy magasan kiemelkedik - szerintünk)
- Bryce Canyon
- Canyonlands / Dead Horse point (ugyanaz a látkép kb. és egymás mellett vannak)
- Yosemite National Park
- Arches National Park
- De Chelly
- Grand Canyon
- Horseshoe bend
- Antelope Canyon
- Valley of Fire
- Zion National Park
- Death Valley
- Monument Valley
+1 Hawai'i Volcanoes National Park (ugyan nem USA nyugati part, de fantasztikus élmény)

Pénztárcabarát tipp a látnivalókhoz
Az összes nemzeti és állami park fizetős, a belépődíj 10-20 dollár/autó (Jellemző: kocsinként kell fizetni, nem emberenként :D).  A nemzeti parkokba viszont lehet éves bérletet vásárolni (Annual Pass név alatt fut), 80 dollárért és az összes nemzeti parkba érvényes (államiba nem! Valley of fire és Dead horse point pl. state park). Ez ráadásul két tulajdonossal futhat, így trükkös magyarok között átruházható - mi ajándékba kaptuk a miénket egy ismerőstől, aki ugyanabban az évben utazott. (Köszi, Linda! Még jövünk egy vacsorával!)