Jeruzsálem

Háromnapos Észak-Izraeli körút után érkeztünk meg három vallás fővárosába. Mielőtt belevágnék Jeruzsálemi körsétánk ecsetelésébe, megosztok egy rövid összegzést, amit magamnak állítottam össze, hogy képben legyek, ki kicsoda és mikor élt. Olyannyira a teljesség igénye nélkül, hogy aztán a különböző helyszíneken további információt gyűjtöttem be, ki kinek a kije témakörben, mert igazán érdekes összefüggésekre ébred rá az, akit érdekel a téma. 

• Teremtés (időpontja ismeretlen)
• Ádám és Éva az első emberi pár.
• Ádám utódai benépesítik a földet, de az emberek gonoszak lettek, ezért az Úr nyomott egy resetet, és egy cunamival kiirtotta az összes teremtményét.
• Életben hagyta Noét és annak családját, akik újra benépesítették a földet.
• Noé utódai építették a Bábeli tornyot, hogy hátha elérik vele a mennyországot. Istennek ez nem tetszett, ezért azzal viccelte meg a srácokat, hogy hirtelen mindenki más nyelven kezdett el beszélni. Kitört a zűrzavar.
• Noé egyik leszármazottja kiokítja Ábrahámot az egy Isten hitről,így ő volt az első, aki bálványok helyet az egy Istent imádta.
• Ábrahám lett Isten első spanja a földi halandók között (i.e. 2000), majd annak leszármazottjai: Izsák, Jákob, József (pátriárkák), valamint Ismael, akit azóta a muszlimok tartanak rokonuknak, mert egy egyiptomi nő szülte neki. (Mohamedán ligában Ibrahim néven játszik próféta poszton.)
• József Egyiptomba emigrált, ahová később a rokonai követték, de egy idő után az egyiptomiak utálni kezdték a migránsokat, így mindegyikből rabszolga lett. (i.e. 1500)
• Egy Mózes nevű lelenc később kiszabadította az utódokat Egyiptomból (egy kis isteni segédlettel), emiatt rögtön prófétának kiáltották ki. Közkincsé tette a tízparancsolatot és gyorsan írt egy ötrészes könyvsorozatot, amit az utókor Tórának nevezett el.
• Jákob (akit Izraelnek is hívtak) fiai között felosztották Kánaán földjét (ami lényegében a mai Izrael), és külön törzsekben éltek szép nyugalomban, mígnem a filiszteusok szorongatni kezdték őket, ezért hirtelen nagy szükség lett egy uralkodóra, aki összetartja őket.
• Saul vállalta a megtisztelő feladatot és ezzel ő lett Izrael első királya. (i.e. 1047)
• Őt veje, Dávid követte, pedig a jó öreg Saul mindent elkövetett, hogy ne így legyen. Ezután jött Salamon, a bölcs.
• Később egy pártszakadás és az asszír seregek véget vetettek a jólétnek. Izrael és Júdea népe ismét szolgasorsra kényszerült.
• Az asszírokat a babiloniak, őket a perzsák követték, mígnem a nagy Ő, Eszter kilobbizta a királynál, hogy a zsidó népet is vegyék emberszámba. Jeruzsálemet újra építették.

***

• Egy Gábriel nevű angyal, (miután jól sikerült az isteni fogantatás főpróbabája a Zakariás családnál) a Názáretben élő Máriát szemelte ki a megváltó világra hozatalára.
• Az éppen soros, megszálló birodalom a Római volt, amikor megszületett Jézus, isten fia (egyesek szerint csak egy próféta a sok közül).
• Az akkori uralkodót, ifj. Heródest irritálta, hogy Jézusról azt terjeszti a nép, hogy a zsidók királya, ezért a biztonság kedvéért minden csecsemőt lemészároltatott Betlehemben.
• Jézust időben kimenekítették, így megkezdhette pályafutását, melynek során rengeteg követőre és néhány tanítványra tett szert.
• A már említett Zakariás és Erzsébet fia, János megkeresztelte Jézust a Jordán vizében, miközben szerinte ennek pont fordítva kéne megtörténnie.
• Jézus, tanítványai közül kiválasztja a legjobb tizenkettőt és felruházza őket a prédikálás és a gyógyítás hatalmával. Az apostolok: Mátyás, Simon, Fülöp, Jakab I, Jakab II, János, András, Bertalan, Tamás, Péter, Taddeus, Júdás.
• Jézus jeruzsálemi kiküldetései alkalmával barátainál szállt meg: Mária, Márta és Lázár. (Hálából Lázárt egy alkalommal fel is támasztotta.)
• Jézus végül mártírhalált halt (i.sz. 33.), mert a kor potentátjai nem bírták elviselni, mekkora influencer lett.

  Tegnap, amikor átvettem a lakáskulcsokat, elmagyarázta a néni, hogy azért ad a mágneskártya mellé egy hagyományos, hengerzárba való kulcsot is, ha esetleg betartjuk a vallási szokásokat, akkor nem használunk shabbatkor elektromos berendezést. „Jeruzsálemben élj úgy, ahogy a jeruzsálemiek!”, szól a híres azték mondás, ezért elfordítottam a kulcsot, és korán reggel nekivágtunk a kihalt városnak. Mennyivel könnyebb haladni az úton, ha nem nehezítik meg az autóstársak az előrehaladást! Merthogy Izraelben nem divat az index, az irányváltási szándékot ráutaló magatartással jelzik, (néha az utolsó utáni pillanatban). A duda viszont annál kedveltebb tartozéka a kocsiknak. Használják is, ha kell, ha nem, de leginkább a türelmetlenségük kifejezőeszköze.
  A Sion-hegy lábánál találtam ingyenes parkolót, onnan gyalog kapaszkodtunk fel Dávid király sírjához. 

Dávidot, miután megmentette Góliáttól és a filiszteusoktól izrael népét, Saul az udvarába vette és hozzáadta lányát. Később azonban, féltve hatalmát, ellene fordult és elüldözte. Dávid hat évig bujdosott, majd a filiszteusoknál talált menedéket. Saul nem nyugodott, végezni akart vele, ám a filiszteusokkal vívott csatában fiával együtt odaveszett. Ezután Samuel próféta, az Úr által sugallva, Dávidot nevezte meg Izrael új vezetőjének. Dávid i.e. 1010-től negyven éven át uralkodott. Megerősítette a hatalmát és összefogta népét. Hatalmas templomot tervezett, melyben a frigyládát őrzik, amit végül fia, Salamon fejezett be i.e. 950-ben.

  Habár szarkofágból csak egy van, paravánokkal megoldották, hogy a nők elszeparálva tehessék tiszteletüket a „nagy öreg” sírjánál.

  Ugyan az óváros falain kívül jártunk, már itt is ízelítőt kaphattunk a főépítész hiányában, koncepciótlan, középkori városképből. Az egybeolvadt épülethalmok zegzugos káosza nem segíti az idegenvezető nélkül tájékozódó turistákat, különösképp, hogy a fedett, szűk utcákon még a GPS sem működik hatékonyan. Ezért azt a taktikát választottam, hogy mindenhová benéztem, ahol nyitott kaput találtam. (Főleg, ami előtt csoportok gyülekeztek.) Kalandos útvonalon, egy tetőteraszon keresztül találtunk rá arra a teremre is, ahol Jézus az utolsó vacsoráját adta. Mellette áll az Elszenderülés Temploma, azon a helyen, ahol Szűz Mária végső nyugovóra tért. Innen már csak pár lépés az óvárost körülvevő fal déli bejárata a Sion-kapu (Zion Gate). A kapun belépve, az örmény negyedben találtuk magunkat. Függetlenül attól, hogy ők nem tartják a shabbatot, azért a kaját ugyanúgy odahozatták a kapujuk elé, hogy azzal se kelljen dolgozni. Hamar átértünk a Nyugati-kapu (Jaffa Gate) mellett magasodó citadellához. A Dávid-torony egykoron Heródes palotájaként szolgált, ma történeti múzeum található itt (40 sékel).

  Logisztikai okból, menetiránnyal szemben készültünk végighaladni a Keresztúton, ezért először a Szent Sír-templomhoz sétáltunk, ami azon a helyen épült, ahol Jézust keresztre feszítették. 1700 éve özönlenek a keresztények a világ minden tájáról erre a helyre, ahol állítólag Jézust eltemették, majd feltámadott vala. Nem tudom, lehet-e elég korán érkezni ide, de szemmértékkel mérve is több órás sor várakozott arra, hogy lemásszon abba a szűk kamrába, amit a szent sírnak vélnek, ahol aztán tilos a fényképfelvétel. Úgy döntöttünk, hogy ehhez rövid az élet, és a szentélykomplexum egyéb helyeit kutatjuk fel inkább. Merthogy több szinten elosztva harminc kápolnát rejt az épület, amin hat egyház osztozik meg (római- és örmény katolikus, görög- és etióp ortodox, valamint egyiptomi kopt és szír jakobita). Az elmúlt évszázadok során folyamatosan vitáznak az egyházak, kié melyik oltár, vagy akár csak az a létra, amelyik háromszáz éve áll egy párkányon, mert nem tisztázott ki birtokolja az ingatlanrészt. III. Oszmán hozta azt a rendeletet, hogy amíg az említett egyházak nem egyeznek meg, addig a létra marad. Ezt VI. Pál pápa is megerősítette 1960-as ottjártakor, a fotózkodó turisztok nagy megelégedésére.
  Dehogy pikánsabb legyen a történet, a főbejárat ellenőrzését Omár kalifa elvette a keresztény közösségektől még 637-ben, és egy muszlim családot bízott meg az ellenőrzésével, akiknek utódai mindmáig, naponta kétszer leszállítják a kulcsokat. (Kíváncsi lennék, mennyit kérnek el ezért a szolgáltatásért.)

  Miután a protestáns vallások csak a XVI. században szálltak be a játékba, nekik végképp nem maradt hely, úgyhogy a szomszéd telken megépítették saját kegyhelyüket. Az 1898-ban emelt Megváltó-temlom ma a Lutheránusok központja, de belülről nem igazán látványos, csak ha felmegyünk a 46 méteres tornyába (10 sékel), mert ott átfogó panorámát kapunk az óvárosról.
  A Via Dolorosa az a feltételezett útvonal, amelyen Jézussal végigcipeltették a keresztet. A mai hatszáz méteres szakaszt, következtetések alapján, ferences szerzetesek jelölték ki a XIII. században. (Gyakorlatilag egy bazársor az egész.) Péntekenként gyakran látni keresztet cipelő zarándokokat, mi is belefutottunk kettőbe. (Milyen jó, hogy szemben megyünk a forgalommal?!) Azt a pillanatot is sikerült elkapnunk, amikor a bérelhető feszületet, az üzletben érdekelt arabok visszaszállítják a kiinduló pontra, hogy aztán Krisztus egy újabb XXI. századi követőjének kikölcsönözhessék jó pénzért.

• Az utolsó négy stáció (10-14, a kereszthalál fázisai) magában a templomban van.
• A 9. állomás egy kopt ortodox kolostor, ahol Jézus harmadszor esett el a kereszttel. (Itt egy kis adomány fejében, lemehettünk megnézni egy évezredes ciszternát.)
• A 8. stáció egy görög ortodox kolostor, ahol Jézus beszélt az asszonyokkal.
• A 7. állomásnál esett el másodszor Jézus. Sikerült bejutnunk az 1875-ben épült ferences kápolnába, de nem túl látványos. (Tudom, hogy itt nem az a lényeg, de próbálom áhítat nélkül, csak a szubjektív észrevételemet rögzíteni.)
• A 6. pont, ahol Veronika kendőt nyújt Jézusnak. A telekre 1883-ban a keleti katolikus melkita egyház csapott le, és emelt templomot Veronika egykori háza helyén.
• Az 5. stációnál Simont kicsit megrugdossák, hogy segítsen Jézusnak vinni a keresztet, mert már nem bír felállni.
• 4. stáció, ahol Jézus találkozik anyjával. Ide, a bizánci időkből maradt templom maradványokra az örmények építettek templomot 1881-ben.
• A 3. állomás rögtön mellette található. Kőoszlop jelzi a helyet, ahol Jézus először esett el a kereszt súlya alatt. Egészen véletlenül – mondhatni, isteni sugallatra – találtunk rá a közelben arra a kápolnára, ahonnan egy csigalépcső vezet le a barlangba, ahol Jézust és a két latort fogva tartották a keresztre feszítésük előtt.
• A 2. stációnál, ahol Jézus a vállára vette a keresztet, a ferences rend építette fel az Ostorozás-kápolnáját a múlt században. Ott jártunkkor ukrán csoport imádkozott éppen az otthon maradottakért. Itt található az Ecce Homo bazilika, („Íme, az ember!” János evangélista szerint Pilátus ezekkel a szavakkal mutatott a tövissel koronázott Jézusra) és a Bethesda-fürdő (amihez főződik a „Kelj fel és járj” csodatétel története).
• Az 1. pontnál, ahol elvileg meghozták Jézus halálos ítéletét, az útikönyvek szerint nincs látnivaló, csak egy muszlim iskola, de nekünk azért sikerült egy görög keleti kápolnát találnunk mellette.

  Mindezek után már csak a keleti kapun (Lion Gate) kellett volna kisétálnunk, hogy megpillanthassuk az Olajfák-hegyét, de történt egy kis intermezzo. Nevezetesen, hogy vége lett az imának az Al-Aksza-mecsetben. Az iszlám harmadik legszentebb helye ötezer embert tud befogadni. Sejtelmem sincs, hogy ezen a napon hányan tették tiszteletüket a mecsetben, minden esetre, pillanatok alatt egy csomó, feketébe öltözött, kedves fiatal gyűrűjében találtuk magunkat. Ahogy néztem az elszánt arcokat, úgy tűnt, mintha éppen dzsihádot hirdettek volna. Még a kiskölykök is összevont szemöldökkel jártak az utcán, pedig azoknak maximum a dédapjuk mesélhetne azokról az időkről, amikor Jeruzsálem teljes óvárosa a palesztinoké volt. (Gondolom, mesélnek is)
  Szerettem volna a Tempom-hegyen szerzett élményeimről beszámolni, annál is inkább, mert a Sziklamecset olyan helyen áll, ami mindent visz. Arra a sziklára épült ugyanis, ahol Ábrahámnak ki kellett volna végezni a saját fiát. Ráadásul Mohamed is innen ugratott fel szárnyas lovával a mennybe, amivel elérte, hogy a muszlimok Mekka és Medina után a harmadik legszentebb helynek tartsák Jeruzsálemet. Csakhogy a környéket hermetikusan lezárták a rendőrök. Több utcán is próbáltunk eljutni oda, de hiába húztam az orromig a baseballsapkát és néztem morcosan, valahogy a jardnak feltűnt, hogy Kata a kendőjét a nyaka köré tekerve hordja, nem beleburkolódzik.

  Végül sikerült épségben kijutnunk a falon kívülre, és bejártuk a Gecsemáné-kert azon kis részét, ami még látogatható. A Nemzetek templománál megtaláltam azt a kétezer-húsz éves olajfát, amire húsz évvel ezelőtt azt mondta az idegenvezetőnk, hogy ez a fa még halhatta Jézust, ahogy tanítványait oktatja. Utána néztem, Krétán van háromezer éves olajfa is, szóval nem kizárt, hogy igaz. Nagyon durva.
  Visszatérve az óváros falai közé, találtunk egy békés helyet, egy igazi oázist, ahol beburkolhattuk a reggel készült szendvicseinket, és még egy bécsi kávét is rendelhettünk hozzá. Az Österreichisches Hospitz egy igényes zarándokszállás, ami nyitva áll a csak a büfére kíváncsi betérők előtt is. Remek fekvésű teraszáról figyeltük az alattunk bóklászó tömeget, de a tetőteraszra is ki lehet menni (5 sékel), ahonnan látványos panoráma nyílik a környékre.

  A legkülönlegesebb helyet hagytuk a séta végére: a zsidó negyeden keresztül átbandukoltunk a Siratófalhoz (West Wall). Belépni a területre csak komoly biztonsági ellenőrzés után lehet. (Fekete trikót, úttörődobot vagy piknikkosarat például tilos bevinni.) A lerombolt második ókori templom megmaradt támfalánál évszázadok óta imádkoznak az itt élő zsidók és a világ minden tájáról idelátogató zarándokok. Legtöbbjük még egy kívánságcetlit is dug a fal réseibe. Amíg bájos nejem a női szekciót fedezte fel, én benyomultam egy zárt helyre, ahol ortodox hívők hajlongtak, imáikat mantrázva. Hamarosan távoztam, mert a spéci, horgolt kipám ellenére, úgy éreztem, erősen kilógok a sorból.

  Kissé megfáradva az egész napos sétától, a Mitchell Parkon átvágva poroszkáltunk vissza a kocsinkhoz. Hangulatos lakóparkon keresztül jutottunk vissza a parkolóhoz. A terv az volt, hogy ellátogatunk a Mea She'arim ultra ortodox negyedbe, bekukkantani az ottaniak életébe. Semmi gyaloglás, csak a kocsiból kukkolunk. Bármennyire is furán hangzik, a küldetés nem teljesen kockázatmentes, mert az ottaniak nem vezetnek autót shabatkor, és szerették volna elérni az önkormányzatnál, hogy ezt más se tehesse meg. Miután nem sikerült elintézniük a közlekedés teljes korlátozását, nem ritka a negyedben, hogy egy kicsit megdobálják kővel az ilyenkor arra haladó kocsikat. Végül azt a taktikát választottam, hogy beálltam egy taxi mögé, hogyha őt megdobálják, én azonnal visszafordulok. De, mint oly sokszor, ezúttal is túlvetítik a híradások a valós képet. Nem láttunk mást, mint (szigorúan naplemente előtt) szemetes szatyrukat a kukába hajító  pajeszos urakat és kiskölyköket. Az utcák amúgy tényleg kihaltak voltak, így látnivaló híján hamar továbbálltunk. Aki viszont szeretne tényleg hiteles képet kapni a vallási szélsőségesek nem túl progresszív (úgy is mondhatnám középkori) életviteléről, annak tudom ajánlani a Netfixen futó Unortodox című mini sorozatot. Szenzációs. 

  Visszatérve a szálláshoz, még útba ejtettük a Knesset épületét. Tudtam, hogy a parlament nem ülésezik ilyenkor, de mivel nem kellett kitérőt tennünk, egy fotót megért a sok drámát látott létesítmény. Otthon aztán, a hely kultúrájához igazodva, megadtuk magunkat az édes semmittevésnek.

A palesztin kiruccanásunkról, a Negev-sivatagban tett sétánkról, a Vörös-tenger korallzátonyairól és Tel-Avivról a következő fejezetben olvashatsz.