Kirgizke utazásai - A világ Kirgizházon kívül / 2017. július 5., szerda

Fenyők, medvék és szamóca: a Pelister Nemzeti Park

Az ismeretlen Macedónia: Bitola és a Pelister Nemzeti Park

 

Az elbűvölő tóparti Ohridból kora reggeli busszal utaztunk tovább Macedónia második legnépesebb városába, Bitolába, amelyet nemes egyszerűséggel csak a „konzulok városaként” emlegetnek. A 19.századi diplomáciai központ egészen közel fekszik a görög határhoz, a Pelister hegy lábához és a Pelister Nemzeti Parkhoz. A város szélén találhatóak az ókori Heraclea romjai, óvárosában egyrészt a századfordulós romantikus, neoklasszicista stílusú építészet dominál, másrészt az Oszmán-kori építészet példái fogadják - az errefelé ritka külföldi - látogatót.

Buszunk túl korán érkezett be a városközponttól nem messze levő buszpályaudvarra, s még nem tudtuk elfoglalni a belvárosban levő apartmanunkat. A hátikat otthagytuk a szálláson, és a nagy meleg beállta előtt elsétáltunk Heraclea Lyncestis romjaihoz. A hellenisztikus eredetű várost az i.e. 4.században II. Philipposz makedón uralkodó (a híres Nagy Sándor apja) alapította. A rómaiak i.e. 148-ban foglalták el Makedónia ezen részét, a város uralmuk alatt is megőrizte jelentőségét: sőt, számos középülettel egészült ki, többek közt egy 3000 embert befogadó színházzal. A kora bizánci periódusban több bazilika épült a városban, melyeket kiemelkedő szépségű mozaikokkal díszítettek, ezek a mozaikok a kora keresztény periódus megkapó művészeti emlékei. A mozaikokat 27 különböző színű kő felhasználásával készítették, gazdagabb színvilágú mozaikokat állítólag eddig csak Pompeiben tártak fel. Maga a látogatható romterület egészen kicsi, gyorsan bejárható.

Minél magasabban járt a nap, annál inkább vágytunk egy jó hűvös szobára és egy kis alvásra. Dél felé elfoglalhattuk a komfortos apartmanunkat (Guest House Via), és pár óra szunyókálással igyekeztünk pótolni az ohridi zajos éjszakák miatti alváskimaradást. Délután vendéglátónk ajánlatára felkerestünk egy macedón specialitásokra szakosodott éttermet, a Cane Bokserot-ot. Egész úton ez az étterem vitte a legízletesebb konyhát, méghozzá roppant baráti árakon. Ebéd után sétálgattunk egyet a széles, üzletekkel, vendéglátóhelyekkel teli Shirok Sokakon, melynek északi végén áll a 16.századi Yeni mecset. A mecset tövében cigánygyerekek bohóckodtak, s úgy tűnt, a mecset éppen felújítás alatt áll, ezért nem tudtunk bemenni. A nem túl messze levő Isak Bég mecsetbe viszont bejutottunk. Itt már elkészültek a felújítással, és a helyiek lelkesen mutatták meg a megszépült épületet. A mecsettel szemközt áll a 16.századi Bezisztán, ahol egykor kelmeféleségeket árultak. Ma is kisebb-nagyobb boltocskák osztoznak az történelmi üzlethelyiségeken. A Bezisztántól keletre terül el a bitolai bazár, mely a szkopjei után a második leghíresebb Macedóniában. Sajnos egy részét az ’50-es években a városkép rendezésekor elbontották, de a megmaradt rész még midig hangulatos, bár az idő vasfoga nem kíméli ezt a városrészt. Sajnos délutánra már bezártak a kis üzletek, s javarészt kihalt utcákon bolyongtunk. Aztán egy idő múlva, ahogy késő délután – estefelé közeledett az idő, elkezdett kiáramlani az utcák mélyéről a helyi roma lakosság, így – előítélet ide, előítélet oda - jobbnak láttuk, ha visszatérünk a biztonságosabbnak tűnő Shirok Sokakra.

Másnap a Bitolától 15 kilométernyire fekvő Pelister Nemzeti Park felé vettük az irányt. Szállásadónk rendelt egy taxit, amely a nemzeti park látogatóközpontjáig vitt minket. A taxisok fix áron vállalják ezt a fuvart, így alkudoznunk sem kellett. Nagyobb túrára (pl. a „Pelister szemei” tavakhoz) csak kora reggeli indulással vállalkozhattunk volna, ezért abban maradtunk, hogy az 1744 méter magasan fekvő Yorgov Kamenig túrázunk fel. A Pelsiter Nemzeti Park egyedülálló flórával és faunával büszkélkedhet: itt található egyedül a világon az 5db tűlevélből álló levelű molika fenyő. A Pelister Macedónia első nemzeti parkja, 1948-ban alapították. Jelképe – a parkban élő barnamedve populáció miatt - egy hatalmas barnamedve, melyet a látogatóközpont előtt egy tekintélyes bronzszobor is demonstrál. Kihasználva a jó fotótémát, L.-ről készítettem is a bronzmackóval együtt pár roppant előnyös felvételt. Útközben jót beszélgettünk arról, mi a teendő, ha ez ember szembetalálja magát egy barnamedvével. Aztán L. a túra végén megkérdezte: „Miért? Vannak itt medvék?!”

Az 1350 méteren levő látogatóközponttól az ún. Történelmi túraútvonalon jutottunk fel 1610 méterre a Kopanki menedékházig. Ez a túraútvonal az első világháborúnak állít emléket, hiszen Bitola környékén is folytak harcok. A menedékháztól a Yorgov Kamen (1744 m) felé indultunk, az út gyönyörű fenyőerdőn vezet keresztül, útközben egy „kőfolyón” is átkeltünk. A túraösvény jól jelzett, letérni róla gyakorlatilag lehetetlen. Sajnos a térkép, amit a látogatóközpontban vettünk, szinte használhatatlan: nem jelzi a turista útvonalakat.

Visszafelé úton a Kopanki menedékháztól el lehetett volna jutni a Hotel Molikáig, de erre sajnos csak utólag jöttünk rá, így – jó nagy és izzasztó kerülőt téve - mi visszaereszkedtünk a látogatóközpontig, és onnan az aszfaltos úton felgyalogoltunk a hotelig. Itt a recepción hívattunk magunknak egy taxit. A hotel előtt már téblábolt három másik ember is. Beszédbe elegyedtünk velük, és elmesélték, hogy ők Ausztráliából látogattak haza Macedóniába. Ők is épp a megrendelt taxijukra vártak… – állításuk szerint. 10 perc múlva jött is egy taxi, a három rekedtre dohányzott hangú macedón eltűnt vele. Talán még integettünk is nekik… Mi meg csak vártunk és vártunk, de nem jött újabb kocsi. Újra bementünk a recepcióra, ahol a recepciós csodálkozott, hogy még mindig ott vagyunk, és értetlenkedve hívta a taxitársaságot. Kiderült, hogy a taxit már kiküldték értünk, és az már úton van Bitola felé – csak épp nem velünk, hanem az állítólagos ausztrálokkal. Egy szó, mint száz: alattomos, sunyi módon lenyúlták a taxinkat. A recepciós kért egy újabb taxit, és annyira a szívén viselte a sorsunkat, hogy még meg is várta velünk a hotel előtt a kocsit, addig nem tágított, amíg be nem ültünk a taxiba. Estére kelve értünk vissza Bitolába, ahonnan a kora hajnalban induló busszal utaztunk tovább a fővárosba, Szkopjéba.

Tovább az eredeti oldalra!