53. nap: Nemzeti Palotamúzeum és a vacsorameghívás

Még tavaly nyáron hostoltam a Couchsurfingen keresztül egy tajpeji lányt. Gondoltam ha már itt vagyok felveszem vele újra a kapcsolatot, hogy ha van kedve összefuthatnánk. Végül azt beszéltük meg, hogy ma este találkozunk. Ő már leszervezte a barátaival, hogy elmennek vacsorázni, de azt mondta csatlakozhatok én is. Este 6-ra beszéltük meg a találkozót. 

Napközben a tervem a Nemzeti Palotamúzeum felkeresése volt. A Nemzeti Palotamúzeum a világ egyik legnagyobb kínai műtárgygyűjteményével rendelkezik. A múzeumot a kínai polgárháború során a Kuomintang csapatai által eredetileg a pekingi Tiltott Városból elmenekített műtárgyakból hozták létre.

A gyűjtemény 697 490 kiállítási tárgyból áll, melynek nagy része a Szung-dinasztiához köthető, 1000 évvel ezelőtti császári gyűjteményből származik. A múzeumban egyszerre csupán 15 000 műtárgyat tudnak kiállítani, három havonta változik a kiállítás. Ennek köszönhetően évente körülbelül 60 000 műtárgyat tudnak bemutatni a közönségnek, és csaknem 12 év kell ahhoz, hogy az összes tárgyat kiállíthassák. A gyűjtemény legidősebb kiállítási tárgyai 8000 évesek. Durva, hogy milyen nagy értékű és régi tárgyak vannak itt...

A múzeum után körbesétáltam az épület alatt található Zhishan kertet. Nagyon hangulatos ez a kert, sokan kijönnek csak úgy piknikezni, ücsörögni, sétálgatni. Én is itt töltöttem aztán a délután hátralévő részét a vacsoráig, az elmúlt napok folyamatos jövés menése után kellett egy fél nap pihenés és ez tökéletes hely volt rá.

Még Kaohsiungban vettem észre, hogy tele van a lábam csípéssel, de nem tudtam mi csíphetett meg, mert szúnyogokat nem nagyon láttam. Eszméletlenül viszkettek a csípések és valahogy nem akartak elmúlni még napokkal később sem. Tigris balzsammal kenegettem, ami enyhítette a viszketést, de így is eléggé fel voltak dagadva és pirosak voltak a csípések. 

Itt a parkban ücsörögve vettem észre, hogy valami kis fekete bogarak csípkednek. Rá is kerestem a neten, hogy "small black mosquitoes Taiwan" és meg is találtam a tettest... Parkokban, rizsföldeken érdemes inkább hosszúnadrágban lenni vagy szúnyogriasztót használni. Betegségeket nem terjeszt ez a szúnyog, de nagyon kellemetlen a csípése.

A vacsora is jól sikerült. A lány igazából úgy hívta meg a barátait, hogy nem mindenki ismert mindenkit, szóval nem is éreztem magam annyira kívülállónak. És 95 %-ban angolul beszéltek. Az egyik srác Dél-Afrikában nőtt föl, illetve volt egy csaj, aki légiutas-kísérő a China Airlines-nál és most a koronavírus miatt alig kell dolgoznia, meg volt még 3 másik srác, illetve az ismerősöm a CS-ről. 

A légiutas-kísérő lány egyébként el akarja kezdeni hamarosan a pilóta képzőt, most próbál bejutni az egyik légitársasághoz, aki belföldi járatokat üzemeltet. Ha sikerül neki az interjú, akkor fizetik neki a képzést. 

Miután vége lett a vacsorának, ez a lány felajánlotta, hogy visszakísér a szállásomhoz gyalog, mert ő is arra megy. Miután odaértünk a szálláshoz mondta, hogy ír a barátjának és megvárja, míg ideér érte. Mondtam, hogy szívesen várok vele addig. Miután megjött a barátja felajánlották, hogy menjünk el még valahova, vagy piacra vagy az óriás kerékre, ahonnan meg tudjuk nézni a várost. Kérdezték, hogy melyikhez lenne kedvem, ők most úgyis ráérnek, a srác most épp munkanélküli, a csaj pedig kényszerpihenőn van. Én végül az óriás kereket választottam. A srác autóval jött és a csaj még az én jegyemet is kifizette :O Hiába mondtam, hogy kifizetem az enyém nem hagyta. Nagyon aranyosak voltak. Remélem egyszer találkozok még velük még a jövőben Budapesten és viszonozni tudom a kedvességet.

Ha tetszett a bejegyzés, akkor kövess a Facebookon is!

Szállást keresel? Én szinte mindig a booking-ot használom szállásfoglalásra, ahol rengeteg féle szállás közül válogathatsz.