Eszter és a filmek / 2022. január 21., péntek

Filmen az élet – A világ legrosszabb embere (2021)

Joachim Trier Oslo-trilógiájának záró darabja az a fajta mozi, amelyről nem lehet – és nem is kell! – nem áradozni. Olyan természetes, olyan emberi, olyan igaz, olyan őszinte és olyan nagyon tele van szeretettel, hogy tulajdonképpen akkor sem fogalmazok túlontúl elragadtatottan, sőt, ha azt mondom: szerintem ki kellene feszíteni egy hatalmas vásznat az égre, s úgy levetíteni, hogy mindenki, mindenki lássa. Nem tudom, hányszor – és hányféleképpen – lehetséges beleszeretni valakibe, de abban egészen biztos vagyok, hogy miközben A világ legrosszabb emberét (Verdens verste menneske, 2021) néztem, már megint belehabarodtam Joachim Trierbe. Ez egyébként először 2015-ben történt meg, amikor először láttam a Hétköznapi titkainkat (Louder Than Bombs, 2015), és azt éreztem: ez a rendező nemcsak úgy általában az embereket ismeri és érti, hanem személyesen engem ismer és ért, de nagyon. Ezután az élmény után kezdtem el sorra nézni a filmjeit: a Szerzőket (Reprise, 2006), az Oslo, augusztust (Oslo, 31. august, 2011), a Thelmát (2018), és egyre inkább megszólítva, s tényleg megértve éreztem magam. Most pedig azt érzem: Trier fogta magát, kitárta a karját, és szorosan átölelt engem, minket. És nem, nem túlzok: tényleg ilyen ez a film. A főhőse egy fiatal, egész pontosan a húszas-harmincas évei fordulóján járó lány, Julie. […]

The post Filmen az élet – A világ legrosszabb embere (2021) appeared first on Eszter és a filmek.

Tovább az eredeti oldalra!