Habszivacs Szemle / 2024. szeptember 21., szombat

Belvárosi Dallmayr Kávéház – kritika

Csak Békának hívjuk. Volt a városban egy Vajas-parti kocsma, aminek igazából is ez volt a neve, de most nem róla lesz szó, hanem a város szívében lévő réges-régi helyről, amit a besorozott kiskatonák is ismertek Piros Arany néven. A mostani köztársasági elnök is emlékezhet rá, ő is itt volt katona. 

Első blikkre kellemes helynek tűnik. Mediterrán életérzést imitálnak az asztalokat szegélyező virágzó leanderek, amit egy firenzei kávéházban persze igazi, kopott cserepekbe tennének, és ha Dante Alighieri felbukkanna, meg sem lepődnénk. De mi tudná megállítani a műanyagok mindent uraló jelenlétét? Kizárólag a jó ízlés* és a környezettudatos gondolkodás. Ha azonban az embernek egy műanyagokkal szegélyezett fém utánzatú széken, koszos asztal fölött vallanak szerelmet, mindezt leszarná. De ebben az emberek többsége nem érintett, ezért marad a rideg, esztétizáló szem kegyetlensége.

A fémutánzatú székekben nincsenek párnák. Miért? "Tetszik tudni, ellopnák őket." Ha én lennék a tulajdonos, az első dolgom az általános eligazítás lenne, amikor valamelyik felszolgáló tanuló a gyakorlati idejét a kávéházamban tölti. "A reggeli lapokat  tegye ki még nyitás előtt." Két jobboldali, két baloldali napilapot." Persze fingja nem lenne mire gondolok, de azért vagyok én a tulajdonos, és nem ő. "Legyen két Magyar Nemzet, két Népszava." "Forgalmas napokon (szombat délelőtt) egy Élet- és Irodalom is." "Minden vendég után legyen kedves letörölni az asztalt." "Ha nem galambszaros, akkor is." "Ha leül valaki, azonnal menjen oda, ne várassa." "Az öltözéke megszabott: fekete vagy fehér ing, fekete pincérkötény, amit a cég biztosít." "Mindkét nem ugyanúgy néz ki." "És a többiek is." "Tilos a haspóló." "Nem a férfitekintetet szolgáljuk ki, hanem a vendégeket." "Nem adunk műanyag szívószálat." "Minden reggel tegye ki a Vegán répatorta kapható megállítótáblát." "Mindig kérdezzen rá a növényi alternatívákra." "Sose tegezze a vendégeket." 

Akkor sem állítanék reklámhordozó napernyőket, ha akciósan kapnám a Dréhertől, vagy a Borsoditól a sört. Nem lenne az az isten, hogy ne fehér, felirat nélküli lenvászon legyen a vendégek feje fölött. Az sem opció, amit nyáron mondogattak heteken keresztül: "Tönkrement." Mármint a napernyő. És nem lenne évek óta letörve a WC ülőke fedele. Mondom, ha én lennék a tulajdonos. 5/2

* Tudom, hogy vitatható kifejezés, kirekesztő, relatív, a közbeszéddel ellentétben lehet rajta vitatkozni

Belvárosi Dallmayr Kávéház, Kalocsa, Szent István király út 37-39. 

Tovább az eredeti oldalra!