A róka és a kutya 2.
Van pár Disney-mese, ami nem talált utat a szívembe. Az egyik ilyen volt A róka és a kutya is. Nincs is olyan története, hogy egész estés mese legyen, meg vidékiként nem igazán ment nekem, hogy aranyosnak találjak egy rókát.
Így aztán némi értetlenség is volt bennem, hogyan lehet és egyáltalán minek folytatni ezt a mesét. A készítők így nem is szokványos folytatást írtak, ez inkább egy beékelés. Még abból az időből, amikor Tod és Szimat kölykök voltak, és annyira nem kellett a rókára vadászni. Pláne, hogy itt a szomszéd néni védelmébe vette a kisrókát. Megjegyzem, azért már itt is látni, hogy Szimat gazdája legszívesebben rókabundaként látná viszont a rókát.
A történet szerint Szimat rossz passzban van, éppen azt gondolja, hogy ő semmiben sem jó. Tod fel akarja vidítani, ezért kiszöknek a kisvároson áthaladó vásárba. Itt lépnek fel a kóbor kutyák énekkarként, de a két vezető éppen összeveszett, így az ebek szólóénekes nélkül maradtak. Szimat beleénekel a dalba, és mire észbe kapnak, már a kórus sztárjaként tündököl. Megvan, miben jó: szépen tud énekelni. Ahogy lenni szokott, a nagy boldogságnak meglesz a böjtje.
Vagyis: a kitúrt énekes bosszút forral, Tod pedig szembesül azzal, hogy a sztárrá előlép barátjának mindenre van ideje, csak éppen rá nem. Mindenkire ráfér egy lecke, hogy mi a fontos: a szeretet és a barátok, nem a siker. Ennek szellemében pedig majd kerekítenek is egy olyan véget, amelyben mindenki boldog lehet. Még az alakoskodó vezérénekes kutya is, aki különben sem gonosz volt, csak fejébe szállt a siker.
Mert ebben a mesében igazából gonosz sincs, csak egy túl egyszerű konfliktus, amit könnyen meg is oldanak. Nem véletlenül annyira rövid is – nem lehet mivel kitölteni a cselekményt onnan, hogy Szimat bekerül a kórusba, addig, hogy mindenkit visszarendeznek az eredeti helyére.
Akkor mi van a mesében? Dalok. Az eredetieket nem hallgattam meg, de sejtésem szerint azok még inkább country hangzást kaptak, mint a magyar verzió. De gondolom, hogy alapvetően egyeznek. Nem éppen az a vonal, amit megszoktunk ezekből a mesékből. Ez a stílus nálunk szerintem kevésbé is megy, nekem pl. fura volt hallgatni, noha Disney meséken nőttem fel. Az sem segített, hogy megismertem a kórus kutyák vezetőinek hangját. Szolnoki Péter és Janza Kata. A kötelezőt persze beleadták, de róluk sem éppen ez a hangzás jutna magamtól eszembe. Ragozhatom még, de a lényeg, zeneileg sem az én mesém ez a folytatás.
Azt már említettem, hogy a tipikus Disney-üzenet köré lett írva: család, barátok és szeretet minden előtt. Itt jobban kimondva, nem is próbálták elrejteni. Ettől direkt is, meg előjött bennem az érzés, hogy ezt az egeresek elmesélték már millió meg egyszer.
Viszont, most sokkal megengedőbb vagyok magukkal a szereplőkkel. Aranyosan vannak megrajzolva a figurák. Ez egy alapvetően szépen kivitelezett mese, amiben az állatok akár plüss figuraként is működnének és rutinosan hozták az embereket mókás mellékszereplőként. Már magam mögött hagytam a róka gonosztevő beidegződésem is, és nem úgy néztem, hogy Tod mikor lép Vuk nyomdokaiba és rabolja ki a baromfiudvart.
Ennek ellenére, hogy már nem fájt néznem ezt a mesét, tartom, hogy nem egész estés Disney mesének való az alapanyaga. Egy rövid, sorozatban elférő 45 perces epizódként jobban működne, mint egész estés meseként.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: