Vadvirágok a tányéron
Az első illatos ibolyák
kinyílásától egész nyáron át virítanak az ehető vad- és kerti virágok,
melyekkel nem csak vidámabbá, szebbé, étvágygerjesztőbbé, hanem finomabbá is
varázsolhatjuk kedvenc ételeinket.
A
tavasszal az elsők között nyíló ehető vadvirág, az illatos ibolya (Viola
odorata) gasztronómiai értékeit jól ismerjük már régről, hiszen Sisi
királynéről is az a hír járja, hogy kedvenc desszertjei között az ibolyafagylalt
és a kandírozott ibolya is előkelő helyen volt. Az első magyar szakácskönyvekben
az ibolya mellett a bodzavirág, komlóvirág is alapanyag egy-két receptben.
Ennek ellenére nem volt nagyon elterjedt virágokkal főzni és tálalni egykor
régen, de még a közelmúltban sem. A gyerekek és az erdőjárók olykor persze szívesen
csemegéztek a nektárban gazdag, édes, ehető virágokból, mint az akácvirágból,
zsályavirágokból, a tüdőfű- vagy az árvacsalánok virágaiból, de a virágevés
talán inkább amolyan modern huncutság
– ahogy a régiek mondanák.
Ehető virágos bejegyzések, receptek a blogon, bőven, IDE kattintva.
Ínségtápláléktól
a virágkapriig
Régmúlt
ínséges időkben lisztpótló, lisztkiegészítő volt a mogyoró porzós
barkavirágzata. Azóta már tudjuk, hogy nem is volt ez nagy butaság, hiszen a
virágpor fehérjékben gazdag tápanyag, így tehát a pollent bőven ontó barkákat a
liszthez darálva fehérjével is kiegészített lisztet állítottak elő. A legtöbb
ehető virágnak azért komolyabb tápértéke nincs, éppen ezért azokat érdemes
leginkább megkóstolni, melyek nem csak szépen mutatnak a tányérokon, hanem jó
ízűek is egyben. Az illatos ibolya aromás liláskék virágaira pl. kifejezetten jó
ráharapni egy salátában, szendvicsen, de kellemes ízűvé és szép színűvé
varázsol egy limonádét vagy egy sütire készített szirupot is. Az ibolya mellett
ki ne ismerné a talán leggyakoribb virágunkat, a pongyola pitypangot (Taraxacum
officinale) is. Édeskés ízű virágfészkeit bátran kóstolhatjuk. Sokan főznek
belőle mézszerű pitypangszirupot „pitypangmézet” is. A fészkekből kitépett apró
sárga virágok szép sárgára színezhetnek egy sütikrémeket és fűszervajat is, de akár
belesüthetők kenyérbe, süteményekbe, kekszekbe is. A pitypang virágbimbói
népszerűek kapriszerűen pácolva is, és hasonlóképp kedvelt a százszorszép (Bellis perennis) bimbókat is sós-ecetes
páclébe tenni. Sok van ezekből a fajokból körülöttünk, de csak tiszta helyen gyűjtve,
vagy vegyszermentesen termesztve tegyük őket tányérra.
Virágok
sósan
Ehető virágokat sós
ételekhez, salátákhoz is társíthatunk. Április végén, májusban virít a
hagymaszagú kányazsombor (Alliaria
petiolata). Gyakori faj erdőkben és erdőszéleken is sokfelé. A
keresztesvirágúak, a káposztafélék közé tartozó növény virágai fehérek, és az
egész növény kissé csípős, fokhagymás ízű. A virágai néhány levéllel leszedve
finom, fűszeres és dekoratív szendvics vagy salátadíszek is egyben. Magjaiból
mustárszerű szószt is lehet készíteni, angol neve talán éppen ezért Garlic
Mustard vagyis fokhagyma-mustár. A kányazsomborral nagyjából egy időben nyílva
varázsolja fehérré a medvehagyma is az erdőket. Nem csak a medvehagyma virága
ehető, hanem a nyáron nyíló vadhagymáké is. Virágaikban apró sarjhagymák is
nőnek, amik szintén finomak salátákban, szendvicseken. Az erdei mályvának (Malva sylvetris) sem csak a „papsajtja”
ehető (ahogy gyerekként ettük is), hanem néhány leveles virágai is szépen
mutatnak a saláták tetején. A kakukkfüvek (Thymus),
a szurokfű (Origanum vulgare),
valamint a régen vadpetrezselyemnek nevezett kereklevelű repkény (Glechoma hederacea) virágos
hajtáscsúcsai is aromásak, sós ételeket nem csak fűszerezhetünk, hanem
díszíthetünk is velük.
Nem csak a
feltűnőek finomak
Vannak olyan apró,
ehető virágok, amikre kevéssé figyelünk fel. Ezekre nem az a jellemző, hogy ékes
dísze lesz a tányérnak, de hasznosak és általában kicsit több munkával, de
bőven gyűjthetők. A csalánról tudjuk, hogy akkor ehetők levelei, ha még
fiatalok, vagyis a kora tavaszi hajtásai, később pedig a legfelső levelei. Nem
kell azonban elmennünk mellette akkor sem, ha már virágzik. Ilyenkor a virágos
hajtásvégeket lehet gyűjteni. A lemorzsolt virágok és később a termés vagy a
magok is ehetők. Belesüthetők kekszekbe, kenyérbe vagy beleszórhatjuk müzlibe,
joghurtba. Hasonlóképp tehetünk a felvirágzott mezei sóska (Rumex acetosa) savanykás, apró
virágaival, és a széles vagy kereklevelű útifüvek (Plantago) virágaival is. Utóbbiak, mint apró gyöngyszemek
sorakoznak a száron, ahonnan egy mozdulattal lehúzhatók.
Virágok édesen
Az
illatos ibolya, a fekete bodza- és az akácvirágok kedveltek talán leginkább
fűszerként édességekben vagy kandírozva sütemények, torták, fagylaltok tetején.
Díszíthetünk más ehető, dekoratív színes virágokkal és virágszirmokkal is. A
százszorszép a zsályák, vagy a körömvirág szirmai, apró kakukkfű virágok, vagy
kamillavirágok is szépen mutatnak. A kamilla egyébként erős ízei kifőzhetők tejszínben
vagy tejben és az ezekből készülő sütemény kellemesen enyhén kamillás ízű
lesz.
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: