Erdőkóstoló / 2024. február 15., csütörtök

Vadhagymák és vadbrokkoli - Mezei kóstolnivalók a tányéron

A medvehagymán kívül
érdemes megismerni más vadhagymákat is, hiszen vadon növő mezei hagymákból és melléjük
akár ehető mezei virágokból is csempészhetünk olykor a tányérunkba picit.
Vadsnidlinget, vadfokhagymát, "vadbrokkolit" és a madársaláta vad hasonmását
kóstoltuk.       

A legtöbb ehető vadnövény emberközelben él. Talán ez nem is
véletlen, talán épp az ősi fogyasztásuk az oka, hogy emberközelbe költöztek. A
régészek ma is megtalálják a legkorábbi korok leleteinek feltárása során egyes
ehető fajok nyomait. Ilyen növények pl. a sok feltárásban megtalált fehér
libatop vagy az a fűszernövény is, amivel a legrégebbről ismert szarvasragut ízesítették
őseink, a hagymaszagú kányazsombor. Ezek a fajok sokszor gyomnövények, olyan
helyeken élnek, amit az emberek kis mértékben alakítgatnak, kaszálnak,
fűnyíróznak vagy valamikor bolygatták a talaját, mint parkok, fasorok
gyümölcsösök, füves udvarok, utak és árkok széle. Itt élnek más gyakori, mezei
kóstolnivalók is. Ezeknél azonban különösen fontos, hogy csak tiszta helyről
együk az ehetőket!

kígyóhagyma

Vadhagymák a
medvehagymán túl

A jól ismert medvehagyma mellett még számos hagymafaj él
nálunk, és ezek közül a leggyakoribbak emberközelbe költöztek. Olyan füves helyeket
kedvelnek, amit nem kaszálnak túl gyakran, de előfordulnak akácosokban, ligetes
erdőszéleken is. Korán kihajtó leveleik nem ritkán láthatók tömegesen, szinte
fűszerűen. Az élelmes vadnövényárusok vadsnidlingként és vadfokhagymaként
árulják ezek leveleit a piacon, kis csomókba kötve. A vadsnidling tényleg
olyan, mintha metélőhagyma lenne, csak az íze más, kissé fokhagymás, nem erős.
A vadsnidlingként ismert vadhagyma nem csak egy faj lehet, de talán legtöbbször
az érdes hagyma (Allium oleraceum) fűszeres ízű leveleivel lehet találkozni. Vékony begöngyölt szélű, hosszában kissé bordázott leveleit lehet snidlingként
vágni. Ha nagyon sok van belőle, akkor akár hagymáját is lehet használni. 

érdes hagyma

Gyakori
hagymafaj még, de nem vékony és kerek, hanem szélesebb, lapos levelű a
kígyóhagyma (Allium scorodoprasum),
ezt szokták vad fokhagymának nevezni. Kedveli az üdébb és a szárazabb füves
élőhelyeket is, de kis árnyékban is jól érzi magát. Mindegyiknek enyhén vagy
erősebben fokhagymás íze és illata van, ez fontos jellemzőjük. Fontos még, hogy
a ritka, esetleg védett vadhagymákat ne gyűjtsünk, ezért tényleg csak ilyen
emberközeli élőhelyeken keressük az ehető hagymákat, mert ezek a kipróbáltan
ehetők. Nyárra a hagymák kivirágoznak, ekkorra hagymájuk, száruk és leveleik is
megkeményednek, rostosodnak már nem jók enni. Gömbös virágzatukból lila (vagy fehér) virágok hosszabb kocsányokon kissé vagy jobban kilógnak, és
sokszor vannak alattuk lilás színű sarjhagymácskák is. A kígyóhagyma a virágzatának sarjhagymáival szaporítható is, a sarjhagymácskák ehetők is. Ha sok van egy helyen a hagymából, akkor etikus szedni belőle. Késői kaszálású réteken, legelőkön, nem kaszált területeken érdemes keresni a virágzókat, mert általában a korai és gyakori kaszálások miatt nem látjuk virágozni. Vadsnidlinges receptek: ITT, kígyóhagymás receptek: ITT

bimbós állapotú kígyóhagyma tömege ilyenkor már nem érdemes szedni, mert minden része kemény, rostos

FONTOS: aki bizonytalan a hagymák felismerésében, az inkább ne gyűjtse ezeket! Virág nélküli, csak leveles állapotban hasonló, nem ehető vagy mérgező fajokkal keverhetők. Virágzáskor jobban felismerhetők. A vékonylevelű hagymákat pedig csak emberközeli, másodlagos élőhelyeken ajánlott gyűjteni, ahol védett hagymák nem fordulnak elő, illetve olyan fajok élnek, melyek a táplálkozásban is kipróbáltak már, hiszen régóta fogyasztják őket. Gyűjteni csak a levélvégeket ajánlom snidlingszerűen, a levélhüvely felett vágva (ollóval), hogy maradjon belőlük későbbi időkre is. A  föld alatti hagymákat csak akkor, ha tényleg nagyon sok van egy helyen.  

érdes hagyma (vadsnidling) és kígyóhagyma

kígyóhagyma virágzatai sarjhagymákkal

 

Százszorszép a kerti
madársaláta  

A százszorszép (Bellis
perennis) sok füves udvarban jelen van. Amióta alacsonyan, fűnyíróval
vágjuk a gyepeket, előnybe került, hiszen tőrózsába rendeződő tőlevelei
szorosan a talajhoz lapulnak, így a fűnyíró nem tesz kárt benne. Rövid
sarjhajtásaival szőnyegszerűn el tud szaporodni. Virágai rövid, levéltelen
tőkocsány végén, apró fészkes virágok. Sokunk számára jól ismert, de érdemes
megfigyelni és megkóstolni leveleit is, amit egyben, az egész tőrózsát kivéve a
talajból, madársalátához hasonlónak láthatunk, és fogyaszthatunk. A zsenge
levelek még virágzás előtt vagy annak kezdetekor ehetők, kissé mogyorós ízűek.
Bimbóiból kedvelt a hamiskapri készítése, de a virágokkal megszórhatjuk kedvenc
salátáinkat is. Receptek százszorszéppel: ITT

százszorszép

"Vadbrokkoli" a
gyepekben

Az útszéli zsázsa (Lepidium
draba) tömegesen él kissé bolygatott gyepekben, ahogy neve is jelzi, utak
szélén is, ahol szennyezett lehet, de persze nem csak ott. Ha tiszta helyen
találjuk, megkóstolhatjuk bimbós hajtásait, fiatal leveleit, amik a retekhez
hasonlóan, de erősebben csípős ízűek. Csupán a külső hasonlóság alapján lett "vadbrokkoli" a bimbós hajtás. A fehér virágú, káposztafélékhez tartozó
növény zsenge részeit ehetjük, persze mértékkel, ahogy a legtöbb vadnövényt is.
Közepes termetű, felálló szárú növény. Még tömör, bimbós virágai a levelek
ölelésében tényleg kissé hasonlítanak apró brokkolira, majd a virágok kezdetben
ernyőszerűen rendeződnek, később lesz lazább a virágzat. A lándzsás, szárölelő,
nyilas vállú levelek széle hullámos, kissé fogacskás, színük szürkészöld és
gyakran finoman pelyhes. Útszéli százsás receptek: ITT

 Ez a saját írás részlete a Turista Magazin 2022 áprilisi számában megjelent cikknek.

Tovább az eredeti oldalra!