Tökleves

 Nyaranta gyakran voltunk Mamánál. Mikor már nagyobb voltam, középiskolás, előfordult, hogy biciklivel tekertem el odáig- csekély 16 kilométer, dombra fel, majd le. Egy ilyen alkalommal éppen töklevest főzött Ágnes mama. Azelőtt sosem ettem, mert Anyukánk konyhájában nem volt az étlapon ez a leves. De nekem nagyon ízlett, mint ahogy minden, amit ott ettünk. S mivel én voltam az ügyeletes ebéd ügyben, mikor Anyukánk dolgozott, otthon is megfőztem. Csak úgy gondolomra. Ebédelni hazajáró Apukánk nem volt túl jó véleménnyel róla, azt mondta, a kutya se enné meg. De Ricsi kutyánk egymás után két tálkával is kilefetyelt belőle, így nem lehetett annyira rossz... De legalább kiderült, miért nem készül nálunk soha ez a leves- mert Apuka nem szereti. Pedig ehető, főleg, ha van benne egy kis füstölt is. Nem gyakran, de évente egyszer főzök töklevest. Most épp akkor, mikor ketten maradtunk Férjurammal, mert gyerekeink sem díjaznák. 

• egy nagyobb tök/cukkini fele
• kapor, csombor 
• só
• 15-20 dkg sonka/ húsos füstölt szalonna
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• 2 evőkanál liszt
• kevés olaj
• 2-3 dl tej
• 2-3 evőkanál ecet

Így készült:

A szalonnát és a sonkát is apróra vágtam - most mindkettőből használtam egy-egy darabkát. Előbb a szalonna került az edénybe, sütöttem kevés ideig, majd a sonka is hozzákerült. Együtt is sült néhány percig, majd felöntöttem úgy 2 l vízzel. Hagytam főni darabig. 

Közben kettévágtam a tököt, kiszedtem a belsejét, megpucoltam, lereszeltem. Felét használtam levesnek, másik felére más sors várt. A csombort, kaprot megmostam, (nem használtam sokat, 1-1 kisebb szálat)  s a tökkel együtt az edénybe került. Sóztam, s hagytam felfőni. Mikor felfőtt, az olajból és 1 evőkanál lisztből rántást készítettem: kis lángon, éllandóan kavargatva világosbarnára pirítottam. A levesbe borítottam- ilyenkor kicsit fröcsögni szokott, kell közben kavargatni a levest. A tejből és másik kanál lisztből habarást készítettem- ez is a levesbe kötött ki. Pirospaprikát szórtam bele, ecettel ízesítettem. Ha szükséges, még sózom. Ha felfőtt, kész is.

Gyerekkorunkban a tök leginkább takarmánynak termett, s a kukorica közé vetették. Amikor rákaptunk a rántott tökre, feljártuk a fél kukoricaföldet, mire megfelelő méretű termést találtunk. A kisebbek rántani jók, a nagyobb, amíg nem kemény a héja, levesnek, főzeléknek, fasírtnak, tölteni, s egyre több mindent próbálok ki belőle az idők folyamán.