Tojásos nokedli lósóskaszósszal
A paréjlórom (Rumex patientia) az egyik lósóska, én ahhoz jutok hozzá legkönnyebben. Ilyenkor ősszel is újrahajt, így friss leveleket lehet szedni. Íze sokkal kevésbé savanyú, mint a mezei és juhsóskáé. Több más lórom faj is van, nem mind jó ízű, így csak a nem keserű fajokat szedjük, de a leginkább kipróbált azért a paréjlórom, amit angolsóskának is neveznek. Ez a szósz is a paréjlórom leveleiből készült. A faj kertekben is kiválóan elvan, magjait forgalmazzák is. A sóskákból, hogy savaikat lekössék hagyományosan régóta készítenek tejes habarású szószokat, főzelékeket.
Elkészítés: A szószhoz a paréjlórom levélereit kitépkedtem, a leveleket apróra vágtam, 1-2 gerezd fokhagymát vaj + olajon pirítottam, a lósóskát rádobtam, kis vízzel és löttyintésnyi fehér borral felöntöttem, sóztam, majd puhára pároltam a leveleket. Kis édesítés, fűszerezés (só, bors, szerecsendió) után lisztel/rizsliszttel elkevert tejszínnel (szoktam tejjel+tejföllel is) behabartam. A nokedlihez a tojásokat, lisztet, vizet összekeverjük, negyed órát legalább hagyjuk állni. Arányokat nem tudok, soha nem mérem, sűrűn cseppenve folyós legyen a tészta, és akár tojás nélkül is lehet, de sokkal jobb tojással. Felforralom a picit sós vizet és nokedliszaggatón beleszaggatom a tésztát, közben keverni kell. (Szoktam próbaként egy-két darabot előzetesen kifőzni, nehogy túl kemény legyen, vagy szétfőjön, és ha kell, korrigálom vízzel, liszttel a tésztát.) Miközben fő a nokedli, bővebb zsiradékban, ki-mit szeret, olajféle vagy zsír átsütöm az apróra vágott medvehagymát, majd hozzáütöm a tojásokat. Mennyiségük ízlés kérdése. A kifőtt nokedlit öblítés nélkül erre a tojásos keverékre szedem rá (még mindkettő forró), majd ráütök még 1 vagy 2 tojást és azzal is átforgatom, de már nem sütöm tovább, csak átkeverem, megsül a forró nokedlin is. Ettől kicsit krémesebb lesz a tojás a nokedlin és szép sárga is lesz az egész. Esetleg még egy szeletke teavaj mehet bele, ha olajban sütöttük, íznek és kis krémesítésnek az is.
Fontos: A lósóska leveleit főzve, tejes habarással készítik hagyományosan, hogy a benne levő oxálsavat a tejfehérjék lekössék. Túl sokat vagy túl töményen nem ajánlott belőle enni, mert hashajtó hatása lehet. Magjait épp ellenkezőleg hasmenes ellen hatásos gyógynövényként ismeri a népi gyógyászat. Vesekőre hajmosok, köszvényesek ne fogyasszák, várandósok igen mértékkel.
**********************************
Aki szívesen támogatná az oldal tartalmainak létrehozását, ITT van erre lehetősége, egészen egyszerű módon is: Erdőkóstoló adományvonal
Köszönet minden támogatásért, de ha valaki nem tud vagy nem szeretne, anélkül is szabadon olvashat, tanulhat a blogon ehető vadnövényekről és gombákról.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: