Mozzarellával töltött, hagymás-olívás pizza

Pizzarajongók vagyunk, mégis viszonylag ritkán sütök. Sőt, már rendelni sem szoktunk, mert amióta másik városban lakunk, az itt működő pizzériák egyike sem nyerte el a tetszésünket. Így hát a pizzaevészetre azon ritka alkalmak maradnak, amikor a szülővárosunkban található, szerintünk jó pizzát áruló két hely valamelyikébe beülünk. Igaz, nemrég volt szerencsénk újra ellátogatni a Krk szigeti Vrbnik városkában lévő kedvenc pizzériánkba, így egy kis ideig megint nem volt kínzó hiányérzetünk. Itthon aztán persze elég hamar eluralkodott rajtunk a sóvárgás, ami egy nagyon jó ismerősünk lelkén szárad. Ő ui. azzal, hogy elkezdte küldözgetni nekem a tésztakísérletezéseiről és elkészült pizzáiról lőtt fotóit, végül tudtán kívül elérte, hogy hetente egyszer asztalra tegyem a kedvencünket.
Bár a fent említett ismerős – aki ráadásul férfi – már a 72 órás kelesztésű, olasz lisztből készült tésztánál tart – hogy aztán pármai sonkás, szárított csiliszálas nápolyi típusú pizzával borzolja a kedélyeket –, én ezzel szemben még mindig csak odáig jutottam (gasztrobloggerként szégyellhetném is magam!), hogy a szűk 1 óra alatt elkészülő élesztős tésztámra hol daraboltparadicsom-, hol pedig mézes-mustáros hagymaragut pakolok, és csak ábrándozom a pöttyet sötétebbre sülő, buborékos szélű igazi olasz pizzáról. Arról, amit kizárólag 450°C körüli hőmérsékleten lehet produkálni, ahogyan azt a mi kedves ismerősünk az ő sk. kemencéjének segítségével teszi. (Asszem jövőre mi sem ússzuk meg a kemencekészítést. :D)
Viszont amíg nem süthetek nápolyi típusút (és mivel nincs képünk hetente csináltatni Zolival), addig is muszáj csillapítani a pizza iránti vágyat. Ezt újabban az itt látható képeken bemutatott, sajttal töltött szélű pizza hivatott enyhíteni, aminek a töltelékébe ezúttal olajbogyó is került a hagyma mellé, sőt nyers koktélparadicsomot sem átallottam rátenni, mivel azt tavaly sikerült megszeretnem. Nem úgy a pármai sonkát, aminél sokkal inkább kedvünkre való a feketeerdei, ezért inkább az került rá.
A csodás csiliszálakért pedig ezúton is köszönet a fent emlegetett úriembernek, aki volt olyan drága, és hozott nekünk, így én most kidekorálhattam vele legújabb pizzámat, ami szerintem akár csere fizetőeszköz is lehetne a Zoli-féle olaszos pizzáért. ;) Annál is inkább, mert mi most odáig vagyunk ezért a mozzarella sajttal töltött szélű finomságért. :)