Málnalekváros hókifli

Az én hókiflim láttán nyilván nem fog senki levegő után kapkodni így karácsony előtt, hogy „végre egy hiánypótló recept”, hiszen csilliárd hasonló kering a neten, ill. a polcon lapuló receptes könyvekben, és kábé mindenkinek van rá egy jól bevált receptje. Szóval ez számomra inkább amolyan maradékmentő sütemény lett, azon túl, hogy az egyéb, „nagyobb lélegzetű” édességek mellett nálunk is jól jönnek néha az ilyen falatnyi finomságok.
Egyébként mi nem vagyunk nagy hó- avagy vaníliás kifli fogyasztók, úgyhogy ezt az aprósüteményt igen ritkán és akkor is kizárólag az ünnepi időszakban szoktam elkészíteni. Töredelmesen bevallom, hogy az egyszerű, töltetlen változatát eddig még nem sütöttem meg, ellenben gesztenyével és diós fügelekvárral töltve már igen. Most a málnalekvár volt soron, de az is csak azért, mert az Anya szülinapjára sütött linzertorta töltelékénél kissé félrecsúszott a dolog. Akkor egyébként meggypudingot szántam a sütibe, de a keményítő megmakacsolta magát, és hiába dolgoztam a jól bevált mennyiségekkel, a vele felfőzött gyümölcs kihűlve is lágyabb volt a kelleténél. A kész tortáról inkább nem szeretnék nyilatkozni, legyen elég annyi, hogy a köszöntést megelőző este újat kellett sütnöm. Ehhez azonban már nem volt elegendő meggyem, így azt málnával pótoltam, és szintén puding lett belőle. Azonban a málna miatt az egész cucc homogénebb és ezáltal jóval masszívabb formát öltött, ezért – tartva az újabb kudarctól – a második tortába már csak a fele adag gyümölcspudingot tettem bele. Az ilyen módon kimaradt meggyes-málnás töltelék másik felét pedig bevágtam a hűtőbe, hogy majd később újrasütöm az Anya szülinapján végül nagy sikert aratott, újragondolt linzertortát. Az idő közben csak telt és múlt, szegény gyümipuding jó sokáig várakozott, mire végre kiszabadult a hidegről. Szerencsére, mivel lekvárféle, nem romlott meg. Amikor elkezdtem karácsonyi sütiken agyalni, eszembe jutott, hogy hókiflibe kéne tölteni, mert ha nem vigyázok, még a kifli is diós lesz. :D Ez persze igencsak egyhangúvá tenné nálunk az ünnepi édességfelhozatalt töltelék szempontjából, mivel ugyebár a mák nem a barátunk, a marcipánra pedig egyéb ötletem volt. Úgyhogy a megmaradt meggyes málnapuding ilyen módon felhasználódott. Utóbb még örültem is neki, hogy milyen jó, ha néha kimarad valami, mert így nem kell még tölteléket is gyártani a sütihez. :D