Macskaszem sütemény

 

 

 

Régen valahogy nem csíptem a fehérjehabbal készült édességeket, éppen ezért a Rákóczi túróst sem, de jó pár éve megszerettem, amikor először sütöttem dióhabos sütit (igaz, abban csoki is volt). Ennek ellenére mégsem jellemző, hogy gyakran készítenék ilyen típusú édességeket, úgyhogy orvosolnom kellett a hiányt, és a gyorsan-frissen leszedett, csekélyke mennyiségű meggyel összehoztam azt a sütit, amit oly' sokan szeretnek. :)
A macska-, bagoly- vagy pávaszemet – azon túl, hogy élesztős változatok is ismertek – általában úgy készítik, hogy a meggy- vagy cseresznyeszemek közé teszik a diós habot, ami miatt a gyümölcsszemek között nagyobb távolság alakul ki, így aztán a süti engem cseppet sem emlékeztet kedvenc szőrös állatom, vagy a fent említett ragadozómadár szemére. Eme skandalum kiküszöbölésére én a meggyszemeket közelebb hoztam egymáshoz, és izgatottan vártam, mi sül ki belőle – azon kívül, hogy egyértelmű volt, milyen sütit csinálok, tehát a dolognak nem ez a része volt meglepetés. :D Alig győztem kivárni, hogy kihűljenek a sütirudak, és amint ez megtörtént, rögtön pattantam is a késsel, hogy felszelve vajh a valóságos macska(bagoly)szemekre jobban hajazó beltartalom tárul-e elém. Hát, khm… annak ellenére, hogy nem éppen 100%-os szépségűre sikerült a süti, azért szerénytelenül mondhatom, hogy szerintem a megszokottnál cicásabb szempárok lestek vissza rám! :D És hogy ne csak a külcsínről essen szó: a süti ízre és állagra is jól vizsgázott, jöhet most már bármikor! :)