Körtés-aszalt vörös áfonyás saláta kecskesajttal, pirított szalonnával

 

 

 

Végérvényesen a gyümölcsös saláták rabjai lettünk! :) A korábbi kedvenc éttermünkben kóstolt, és aztán gyakran rendelt málnás sali az oka, hogy ízlésileg elindultunk ezen az örömteli úton, de egy darabig még váratott magára, hogy saját kezűleg is ilyesmit készítsek. Erre idén került először sor, de nem a már nagyon ismert málnásra, hanem egy szőlővel készült változat lett az, ami végül megpecsételte a sorsunkat. Egy lavina gyorsaságával szerelmesedtünk bele a fent nevezett salátába, amit aztán így, úgy, amúgy variáltam a tavasz és a nyár folyamán, míg végül egy fűszeres joghurttal alaposan nyakon öntött kreáció lett az abszolút befutó.
Most viszont körtével és házi kecskesajttal gazdagított, de joghurt nélküli salátát gondoltam ki, amibe végül – alig észrevehetően – mégis belezuttyant egy leheletnyi joghurt, szaporítandó az öntet mennyiségét. :D
A kecskesajtot Baranyi Csaba vőfélytől vettük, aki sajtkészítőként is tevékenykedik. A sajtjára egy korábbi szomszédunk hívta fel a figyelmünket, aki úgy aposztrofálta, hogy „das ist der beste Ziegenkäse, den ich je gegessen habe“, azaz számára ez a valaha kóstolt legfinomabb kecskesajt. Mi pedig ezen felbuzdulva, kértünk kóstolót. Az igencsak jól vizsgázott próba adag után már nem csupán néhány dekányit vettünk.
Én már akkor tudtam, hogy körtével fogom összeházasítani ezt a kézműves finomságot. A többi összetevő használata menet közben alakult ki, így a pirított szalonnáé is. Mivel ez utóbbi a gyakran tálalt szőlős salimban egyszer már jó pontot kapott, ezért ebbe a körtésbe is beloptam.
Amikor az első falatot a számba vettem, nagyon vigyorogtam, mert az öntet szerintem pont olyanra sikeredett, mint amilyen az a szeretett málnás salátában volt. Tökéletesnek éreztem az összhangot a saláta „alkatrészei” között – valódi ízkavalkád tobzódott a nyelvem alatt! :)