Kesudiós kelt sütemény

A kötelező heti zsemleadag mellett mostanában gyakran sütök egyebet is, és szívesen próbálom ki a különböző formázási technikákat. Most édes kelt süteményre vágytam, ami fura mód nem túl gyakori nálam – jellemzően a sósak vannak túlsúlyban (lassan mi is :D).
Érdekes, de még sosem csináltam kesudiós kelt édességet, és nem is gyakran látom, hogy kelt tésztához ezt a diófélét annyira favorizálnák. Bizonyára a kevésbé hangsúlyos ízében keresendő a dolog miértje. Mindazonáltal én nagyon szeretem, főleg pirítva, mert – azon túl, hogy imádni valóan ropog – feltűnt, hogy hőkezelés hatására icipicit még édesebbé válik az egyébként is édeskés zamata. Uccu neki, akkor legyen kesudió a töltelék! :D Cukorral, vaníliás cukorral összeházasítva, és egy kis citromhéjjal megbolondítva, igazán kellemes lett az eredmény. Sőt, meg kell mondjam, a tésztába való betöltés előtt annyira csodás illata volt, hogy többször megszaglásztam, amíg a tészta keledezett. A pirított kesudió, a vaníliás cukor és a citromhéj elegye ui. fura mód gyerekkorom citromos nápolyijára emlékeztetett. :D
A sütemény formázása egyébként a Franzbrötchenhez hasonló, de egy lépéssel továbbmenve, a tésztát mindkét végén alá kell hajtani. (Szerintem, ez utóbbi nem is annyira fontos, anélkül is mutatós lenne a végeredmény.)
A hangsúlyosan citromos aroma a kisült édességből ugyan eltűnt, de így is igazán szeretni való lett ez a szépen rétegzett kelt süti. Egy bögre kakaóval laktató reggeli lehet belőle, de borongós, esős időben lélekmelengető uzsonnának is beillik. ;)