Karamellkrémes körtetorta sóskaramell-szósszal:

 

 

 

Újabban rákaptam a karamellszószra, pedig hosszú évekig ki nem állhattam, főleg a sós változatát. Pontosan tudom, melyik az a sütim, aminek köszönhetően hatalmas változás állt be, és már három éve büszkélkedhetek azzal önmagam előtt, hogy végre szeretem a karamellszószt. :D Bevallom, aztán sokáig mégsem főztem, de legalább már tudtam, hogy a nagy nap óta – finnyáskodás nélkül – bármikor terítékre kerülhetne. Szerencsére nemrégiben megint eljött nálam a karamellkészítés ideje, és ennek nyomán két ilyen süti is felkerülhetett a blogra. Ennek a mostaninak az alapötletét mástól kölcsönöztem (a lent jelzett linkre kattintva láthatjátok), de persze nem is én lennék, ha nem esett volna át egy kis átalakításon. :D Nem „nyúltam bele” olyan nagyon, és a mennyiségek csökkentésén kívül csak annyi történt, hogy a tésztába sütőport, ill. a krémbe egy kis tejszínt is tettem, hogy habosabb állagú legyen. A karamellszószt viszont teljesen másként készítettem, mert a sajátom nagyon bevált, és jobbnak is éreztem annál a másiknál. A sósság intenzitásának beállítása mindenkire rá van bízva, ki hogy szereti, készítse annak megfelelően. ;) Én nem vittem túlzásba, mert ahhoz még papírkutya vagyok, és a Kutyafült sem akartam sokkolni. :D
Bár ez egy meglehetősen vajas, kuglófszerű, és a körtétől enyhén szaftos tészta, állagában mégis könnyed lett a végeredmény, köszönhetően a sütőpornak, illetve a krém kapcsán annak a kis tejszínnek, amit önhatalmúlag beletettem. A Kutyinyeknek is ízlett, szóval ha ő mint fő kritikus jónak ítélte, akkor helye van itt, a Sünisen. ;)