Joghurtos-zöldfűszeres padlizsánsaláta
Szabadságra ment a zöldségbolt, ezért a megmaradt árut szétosztogatták. Szerencsém van, hogy a tűz közelében vagyok, mert olyan sok minden jutott nekem: két padlizsán, két cukkini, két citrom, egy nagy szatyor piros paprika (kaliforniai és pritamin vegyesen), egy óriási csokor petrezselyem, három gyönyörű alma, fél sárgadinnye, egy kis krumpli, de hozhattam volna mást is, csak nem mertem, mert nem tudok ennyit enni. A paprikákat három kivételével megsütöttem, és sültpaprika-saláta lett belőlük, amihez a citromokat is felhasználtam. Az egyik padlizsánt is velük együtt sütöttem, abból pedig padlizsánkrém lesz vagy baba ganoush. A másik padlizsánból készítettem ezt a salátát. A recept innen van, és már hetek óta szemezek vele, és annyira örülök, hogy megcsináltam, mert valami hihetetlenül finom!
Hozzávalók:
- 300 g padlizsán
- 8 evőkanál olívaolaj (vagy több)
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 csokor petrezselyem
- 1 csokor bazsalikom
- 175 g joghurt
- 2 evőkanál tejföl
- só, bors, pici csilipehely
A padlizsánokat felkockáztam nagyjából 2×2 cm-es darabokra. Nem mindenhol hagytam rajta a szép lila héját, pedig jól mutatott volna a salátában, de volt már néhányszor, hogy ehetetlen volt a héj, és nem akartam most válogatni a joghurtos szószban. Külön kiemeli a recept, hogy nem kell besózni! Hurrá, sose szoktam besózni, nekem még sosem volt keserű egyetlen padlizsán sem, pedig már elég régóta szeretem. Ha jól emlékszem (és nem álmodtam ezt is), azt olvastam valahol, hogy ezek már nemesített padlizsánok, a régi fajta szokott keserű lenni. Egyébként olyan uborkával se találkoztam már jó régóta, amelyiknek a két vége keserű lett volna.
Olajat melegítettem egy teflonserpenyőben, beletettem a padlizsánkockákat, és kevergetve megsütöttem. Többször töltöttem még hozzá olívaolajat, mert láttam, hogy nem ártana. Amikor megsült a padlizsán, sóztam, borsoztam, rátettem az aprított-szétnyomott fokhagymákat, és a csilipelyhet. Jól összeforgattam őket. Kicsit még együtt sütöttem a fokhagymás padlizsánt, majd ment rá az aprított zöldfűszer is: jó nagy adag petrezselyem és bazsalikom. Az eredetiben petrus és rozmaring van, de nekem most csak bazsalikom van az erkélyen. Átforgattam az egészet, majd ráöntöttem a joghurtot és a tejfölt, amivel kicsit összeforraltam.
Fú, nagyon finom melegen is, langyosan meg pláne! Ezek még a Micikétől kapott fokhagyma utolsó gerezdjei voltak, és semmi bajom nem volt tőle, pedig tényleg jó fokhagymás lett. Sajnos nem tudom már, hogy a spanyol vagy az olasz fokhagyma-e ez, mindenesetre egyáltalán nem úgy viselkedik, mint az itthon kapható fokhagymák. (Ezt egyébként csak most realizáltam, hogy egy ideje már nem vagyok szarul a fokhagymás kajáktól.)
Ma egy napi cuki meglátogatott, gyorsan csináltam is róla néhány képet:
Elkezdődött a királydinnye-szezon, és Viki bringája elsők között dőlt ki, nincs defektvédett kereke egyelőre. Ezért kölcsön kérte az egyik bringámat, ebben van jó belső, de már az első útján defektet kapott valahogy, és a kilyukaszthatatlan gumi teljesen leeresztett. Egyáltalán nem értem, és nem tudom elképzelni, hogy mi történt, de amikor visszahoztam a bringát, hogy cseréljem a belsőt, kiderült, hogy nem kell cserélni. Mindig azzal kezdem a cserét, hogy először felfújom a defektest, és várok egy pár órát, hogy leereszt-e, úgyis szeretek halogatni. Itt is ezt csináltam, éjszaka nekiálltam szerelni, mert a szelep kicsit el volt ferdülve, így nem is tudtam rendesen fújni bele, úgyhogy ezt megigazítottam, felfújtam és még ma délben is tartotta magát. Azt még el kell mesélnem, hogy ahogy toltuk haza tesómmal a sánta bringát, jól áttoltuk egy óriási királydinnye-telepen, percekig szedegettük ki mindkét kerékből a tüskéket. Fene ezt a hülye növényt, megkérdezem a gazdaboltban, hogy van-e valami szer, amivel ki lehetne irtani jártamban-keltemben.
Amy meg olyan mint egy kisgyerek, rájött, hogy már megint a bringa mellett kell futnia hazáig ebben a melegben (ugye másfél napja vitték el szintén együtt ezt a bringát), na szóval rájött, hogy mi a következő program, és ahogy Viki felült a bringára, a lábát feltette a pedálra, Emike az orrával jól odabökött, megérintette Viki bokáját. Annyira cuki volt! Én nem értettem, mit akar mondani, de Viki tolmácsolt: az volt a gondja, hogy nem akart így menni, fáradt volt, és melege volt. De aztán beletörődött, és kocogott a bringa mellett ügyesen. Otthon kapott jégkockákat a vizébe, azt persze imádja:
Én meg beszéltem a bringám fejével, hogy ne csinálja már ezt, szégyent hoz rám, ha így viselkedik. Úgyhogy remélem, Emikének nem kell többet bringáért jönni.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: