Gyerekkorom krumplis pogácsája

Ennél egyszerűbb receptet nem is hozhatnék ma, de annál több emlék társul hozzá. Gyerekként, amikor anya felhívást tett krumplis tészta gyúrására, nagy volt az öröm. Még a nap is szebben sütött. A hívást követően tudtuk, hogy aznap gombócleves lesz és olajban sült krumpli pogácsa. Szerintem egy gyermek ezt a menüt választaná bármilyen hús helyett, pláne, ha besegíthet anyának egy jó hangulatú főzőcskézésbe. Sajnos sok gyermek nem tudja, milyen is az. Gyurkászás, nevetés, lisztszórás, szeretés... Anya ott van, anya nevel, anya tanít, gyerek figyel. Széken térdelés, tésztagyúrás technikájának ellesése (már ovis kortól), rajzolás a lisztbe, kiszúró forma helyes használatának megtanulása (finommotorika, szem-kéz koordináció fejlesztése), türelem, kitartásra nevelés...és még elmerülhetnék pedagógusként abban, hogy mennyit tanulhat a gyermek és milyen pozitív hatással bír egy ilyen jellegű közös munka. Mi nem tudtuk ezt gyermekként, csak esetleg megtanultuk, hogy a munka is lehet jó, a munka is lehet öröm. Melegen ajánlom a gyermekes családoknak ezt a nagyszerű tevékenységet, ne számítson a lisztes ruha és a kárba vesző maszlagok. Kötényeket fel! Lássunk is hozzá:

Hozzávalók:

- 5 db közepes méretű krumpli

- 20-30 dkg finomliszt

- csipet só

- olaj a sütögetéshez

Elkészítése:

Krumplipucolással indul a történet. Felkockázzuk, fazékban feltesszük főzni annyi vízzel, hogy ellepje. Lefedni, csak az elején lehet teljesen, mert gyorsan kifut. Ennek kell egy 20-30 perc, plussz számítsuk bele a kihűlésre szánt szintén ugyanennyi időt. Még kihűlés előtt krumplinyomóval megtörjük. Ha már nem meleg (langyosan is nekiállhatunk), akkor jöhet a csipet só, utána pedig a liszt, amit folyamatosan adagolunk hozzá. Érezni kell, hogy akkor jó az állaga, amikor még puha, de már nem ragad. A gyúrással elmegy úgy negyed óra is, ha nem több. És ne feledjük  a továbbiakban is kell még liszt. A kinyújtást megelőzi a deszka vastagon történő lisztezése, különben a tészta csúnyán leragadhat. Úgy fél centisre kinyújtjuk és kerek pogácsa szaggatóval (de lehet másmilyen is, én virágformát, szívecskét is szoktam használni) kiszaggatom úgy, hogy utána egy szintén jól meglisztezett tálcára sorakoztatom. Közben felrakok egy serpenyőbe kb. 2-3 dl olajat (függ a serpenyő méretétől) melegedni. Amikor elérte a megfelelő hőfokot az olaj, akkor gyors sütéssel mindkét oldalát szép világosbarnára sütöm és egy papírtörlővel bélelt tálba veszem ki az így elkészült pogácsákat . Nagyon finom illata van, mondhatni gyerekcsalogató (ha éppen nem segítettek az előkészületekben), biztosan ki fognak kukucskálni a konyhába, ha az orruk nincs éppen eldugulva... A nagy hő hatására sok pogácsa kosárka alakúra sül, ami azért jó, mert úgy tálalhatod, hogy a mélyedésbe (sokszor a tészta tetejét fel kell szakítani, hogy ez kivitelezhető legyen) ültetheted bele az isteni házi barackdzsemet, amit egy kis porcukor szitálással koronázhatunk meg a végén (de nem muszáj). Mi leginkább a saját kopasz barack, másnéven nektarin fánk terméséből készített dzsemet preferáljuk ehhez a süteményhez (ami a fenti képen is látható). Hallottam, hogy van aki sósan, tejföllel fogyasztja a krumplis pogácsát, de erről nincs tapasztalatom. Aki kipróbálja, biztosan újra és újra el fogja készíteni, kiváltképp ha a kisebbek is külön kérni fogják majd. 

Evési javaslat: 

Nem írhatok mást ehhez a bekezdéshez, csak azt, hogy a közös munka után biztosan megéhezik még a legkisebb is, ha nem dolgozott akkor meg az érzékszerveik késztetik evésre. Az én kis családom a következőképpen szokta fogyasztani: Körbeüljük a tálat, anya kezében a lekváros kanál és sorba mindenki pogijába belemérek egy púpozott kanállal a mennyei "nyárból". Mindenki kapja, mindenki várja a következőt úgy, hogy hozzá kell tennem a gyermekeim meglehetősen válogatósak, de ennél az ételnél nem ismerik az "elég" szót. Még a 6 éves is felveszi a versenyt velem, akit nehéz megverni a pogácsa evésben. Pont azért, mert olyan jó emlékek fűznek hozzá és annyira sokszor fogyasztottam ilyet gyermekkoromban. Külön köszönet anyukámnak érte, aki az élmény nyújtásával szokást teremtett.

Jó Étvágyat Hozzá!