Gombaragu pirított kenyérkockákkal és buggyantott tojással
És igen, a Rettentő Rutintalan Fotós nem lyukasztja ki a buggyantott tojást, hogy ínycsiklandozóan végigfolyjon a kaján, hanem kapkod össze-vissza, pedig már megkérték többször is, hogy ne kapkodjon. És arra se figyel, hogy ne az összes kenyér legyen a képen, hanem egy kis többi hozzávaló is látszódjon. Mindegy.
Ez is egy Ottolenghi recept, de most nem a Jeruzsálem szakácskönyvéből, hanem két helyen is megtaláltam a neten. Egyiket Fűszeres Eszternél, a másikat Chili és Vaníliánál. Én Fűszeres receptjéből indultam ki, de nem pont azt csináltam, mert volt olyan hozzávaló, amit nem sikerült beszereznem, például a szárzellert elfelejtettem, a szárított erdei gombát meg eleve kihagyni terveztem. Kaptam viszont (el se merem mondani) mélyhűtött szarvasgombát Olgitól, ő is kapta valakitől, és adott nekem a készletéből 3 picike darabot, na ebből reszeltem a végén a kajára egy kicsit.
A kiinduló recepteket belinkeltem, és úgy írom ahogy én csináltam.
Hozzávalók a gombaraguhoz 1, azaz egy személyre:
- 25 dkg csiperke felszeletelve (mindenféle erdei gomba is mehet hozzá, de nekem nem volt)
- egy 5-6 cm-es darab póréhagyma apróra felkockázva
- 1 kisebb szál sárgarépa felkarikázva
- ½ dl fehérbor
- ½ csokor petrezselyem
- 1 dl tejföl
- só bors
Hozzávalók a pirított kenyérkockákhoz:
- 2 szelet kovászos kenyér
- 1-2 evőkanál olívaolaj
- ½ gerezd fokhagyma lereszelve (lehet 1 gerezd is)
- kakukkfű
- csipet só
Hozzávalók a buggyantott tojáshoz:
- 2 tojás
- 1 evőkanál 10%-os ecet
- csipet só
A tálaláshoz
- ½ csokor petrezselyem
- só, bors
- nálam egy picike szarvasgomba
Elég hosszú a hozzávalók listája, és az az igazság, hogy ahhoz, képest, hogy ez csak egy előétel, kicsit sok a mosogatnivaló is, de megéri! Pláne, hogy én ebédre ettem, nem előételnek. Meg vacsira is maradt pár falat. Nekem melegítve is ízlett.
Azzal kezdtem, hogy felkockáztam a kenyeret, meglocsoltam pici olívaolajjal, szórtam rá kakukkfüvet és egy csipet sót, és reszeltem rá fokhagymát (most tényleg igazi fokhagymát használtam, jól is tettem). Összeforgattam, és 200 fokon 15 perc alatt megpirítottam a sütőben.
Közben rátértem a gombaragura: a gombát, hagymát, sárgarépát megpucoltam és feldaraboltam. A gombát egy kis olajon megdinszteltem, és teljesen elfőztem a levét (zsírjára sütöttem). Félretettem egy tányérra. Ugyanebben a serpenyőben a hagymát egy pici olajon megfonnyasztottam, és rádobtam a sárgarépát (itt kellett volna a szárzellert is), és együtt egy fél percig kevergetve sütöttem, majd felöntöttem a borral és egy kicsike vízzel. Lefedtem és főztem pár percig őket. Amikor megfőtt, de még nem volt puha a répa, visszatettem a gombákat, sóztam, borsoztam, petrezselymeztem, és a tejfölt is beletettem. Elkevertem, és összefőztem őket. Kóstolás után még lehet sózni és borsozni.
Akkor most tényleg jöjjön a tökéletes buggyantott tojás szó szerint F.E-től: Forraljunk egy nagyobb lábosban vizet (én egy 2 literesben forraltam), dobjunk bele egy nagy csipet sót és egy evőkanálnyi ecetet (10%-os ecetet használtam). Vegyük annyira vissza a lángot, hogy éppen csak gyöngyözzön. Óvatosan, egyenként, merőkanálból engedjük bele a tojásokat (az előbb leírtakat figyelembe véve). Nem kell örvényt csinálni, nem kell formázgatni, csak nagyon óvatosnak lenni. Amikor mind a két tojás benne van, zárjuk el a lángot, és hat percig hagyjuk a tojásokat a vízben. Pont tökéletes lesz az állaga.
Tálaláskor a tányér aljára gombaragut szedtem, ráhalmoztam az összes kenyérkockát (de miért nem keverjük bele a kenyérkockákat a raguba? sokkal jobb lenne szerintem), erre újabb adag gomba került, majd a buggyantott tojás, amire szarvasgombát reszeltem és megszórtam petrezselyemmel. Só, bors ha kell, és azonnal enni kell. Bár ahogy állt egy kicsit a fotózás miatt, és főleg a maradék, amit csak este bírtam megenni, szóval a kenyérkockák beszívtak minden szaftot az állásban, és ez még fokozta az élményt! Tehát a mondat vége korrektúrázva: ...azonnal enni kell, de az se baj, ha nem.
A mai hóesés egy csomó cukit hozott nekünk, itt van például Mazsi és az ő hóembere és az igazi embere is, Szabi (a fotós példaképem):
Nagyon vidámak a gyerekek, mert szabadságon vannak, és jutalmul még a hó is esett. 😍 (Megengedték, hogy mutassam őket.) Remélem, látszik, hogy kelbimbó a szeme és répa az orra, szóval ehető ez a hóember (vagy hókutya) is! A világon minden ehető szerencsére!
Itt egy gyönyörű perspektívából nézve készül a hóember, a fotós még arra is ügyelt, hogy a hozzávalók jól látszódjanak (jobb alsó sarok). Felhívnám a figyelmet Mazsi új kabátjára és sapkájára, mert annyira menő!
Az elkészült ... hát nem is tudom mi ez, Snoopy, talán? Szóval ő!
És Penny pedig az ablakból felügyelte a munkálatokat, közben imádta, hogy a hasát melegíti a forró radiátor, a hátát pedig hűti a friss levegő ebben a gyönyörű lakásban:
És egész nap az ablakból, a jó melegből őrizte a HóSnoopyt:
Így kell élni, gyerekek! (Nagyon cuki ez a cicafej!)
Az őrült Olgi meg most megy haza a munkából (21:18-kor). Nem tudom, hogy bírja! Főleg azt nem tudom, hogy bír mosolyogni. Én tuti, nem így tekernék haza szarrá ázva, szétfagyva, hulla fáradtan.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: