A közös konyha(kert) / 2023. november 19., vasárnap

Fermentált gyümölcslevek és az új hűtőm

Az úgy volt, hogy múlt kedden be kell majd mennem a munkahelyre, hogy legalább néha-néha találkozzunk a kolléganőkkel. Valamitől nagyon fel voltunk dobva, és úgy éreztük, hogy tök jó lenne egy személyes találkozás is a sok telefonos és online megbeszélés után. Még annyira el is ragadtattuk magunkat, hogy megbeszéltük, iszunk valamit (délelőtt), koccintunk valamivel. De akkor eszébe jutott Anettnek, hogy ő nem ihat, mert léböjtkúrán van, és ezért találtam ki, hogy csinálok fermentált leveket a buliba értekezletre. Hát ebben maradtunk, és el is készítettem több különféle italt, vasárnap kellett leszűrni. És hétfő reggelre már nem működött a hűtőm.

Borzasztóan be tudok pánikolni egy ilyen helyzettől: hol vegyek? milyet vegyek? mekkorát vegyek? befér-e a régi helyére? hogy fogom a szállítókat intézni? mennyit kell nekik adni? felhozzák-e az újat? elviszik-e a régit? a mélyhűtőt mikor olvasszam le az elszállításhoz? És még ezer ilyen kérdés. Még jó, hogy van tesóm, mert nélküle még mindig csak a kérdéseken rémüldöznék. Lényegében most is az történt, ami szokott, tesóm megoldotta ezt a problémát is. Én meg kipakoltam az erkélyre mindent a hűtőből, és persze pont ezen a pár napon jött egy kis melegedés. 

A keddi értekezletet áttettük jövő keddre, és most nem tudom, hogy merjek-e vinni ezekből az italokból, miután pár napot az erkélyen nyaraltak.

Hozzávalók:

• gyümölcsök: alma, mandarin, de bármi lehet
• édesítő: cukor, méz, aszalt áfonya
• fűszerek: gyömbér, fahéj

Még egy eheti sztori a napi cuki helyett: Meglátogattam tesómat a zöldségboltban, és bejött egy néni. Tipikus néni volt, esküszöm, dauerolt szürke hajjal, gömbölyűen, mint egy hóember és szemüvegesen. Szóval bejött, tesómat már ismerte, és rám nézett: A Mama? Néztem vissza rá, hogy ez kiről beszél? És megismételte: A Mama? És nagyon kedvesen mosolygott a nénire (rám). Aggódtam, mi lesz, ha tesóm meghallja, de a hülyéje még egyszer megkérdezte, hogy én vagyok-e a tesóm anyukája. És meghallotta! Mondja neki: Nem, ő az ikertestvérem! Csak én festem a hajam, ő meg nem. Én most márt a néniért aggódtam. Már csak azért is, mert kicsit bepánikolt a kellemetlen helyzettől. Legalábbis azt hittem. És nem. Fokozta tovább. Hogy megnyugtassam, mondtam neki: Tudom, hogy a fehér haj öregít. Mire azt mondta: Nem! Van akinek jól áll! Van egy fiatal kolléganőm, ő direkt fehérre festi a haját és olyan jól néz ki. Mondom magamban: Köszi, kedves vagy (amúgy nem ezt gondoltam, mert sokkal csúnyábban beszélek gondolatban). Tesóm nem hagyta megbosszulatlanul, a tíz tojásból egy repedtet kapott véletlenül. Ennél többet nem tudott tenni, bár szerintem inkább a fejébe nyomta volna azt a (tíz) tojást. 

Tovább az eredeti oldalra!