sörfigyelő / 2024. február 21., szerda

Coors

Illat: nem sok

Hab: sűrű, krémes,

Szín: világos szalmaságra, szűrt

A Borsodi Sörgyárat tulajdonló Molson Coors nem túl nagy meglepetésre bevezette a cég zászlóshajójának számító Coors sört. Ezzel a Miller és a Corona után újabb nagy amerikai sörmárka érkezett hozzánk. Sőt, egyelőre a kontinensen csak nálunk forgalmazzák, leszámítva a Brit szigeteket. A gyártás Csehországban történik, talán a kapacitás, vagy a technológia miatt. Tehát Magyarország a kísérleti terep. A Molson Coors amúgy olyan márkák tulajdonosa, mint a Bavaria, Grolsch, Staropramen, Branik, Pardubicky Pivovar, Pilsner Urquell, Peroni, Cobra, Foster's, és még a Miller is az övék, hogy csak a nálunk is ismerteket említsem a sok közül.

Persze mindenki arra kiváncsi, mégis milyen maga a sör? Nos, erre a választ már megadtam. Pont olyan, aminek kedves hazánk a legjobb bevezetési terep. Az ország, ahol az elvárás, hogy a sör legyen világos lager, ne legyen semmilyen extra íze, legyen könnyen iható és sörnek nézzen ki. Ezért Magyarország az eurolagerek hazája. Most már az amcsilagereké is. Ez a sör a tulajdonosi palettán pontosan kiegészíti az édes-sós Miller és a malátásabb Peroni alatti űrt, mely még a prémium kategóriába esik.

Nézzük az összetevőket és már húzódik is fel a német tisztasági törvényt bibliaként értelmezők szemöldöke. Glükózszirup az első bűnbak, de ez cseh sörökben is van, amire mégsem mondhatjuk, hogy rosszak lennének. Viszont a malátázatlan árpa és búza azért felvet kérdéseket, hiszen mint a közhiedelem is mondja, a sör malátából készül. A jóindulatú válasz, hogy ettől különlegesebb lesz, a racionális meg az, hogy így egyszerűbb a gyártás, olcsóbb előállítani. Aztán persze, hogy ebből mi igaz, azt a Sziklás hegységben kell keresni a titkos recepturákban.

Apropó, Sziklás-hegység... Onnan indul a Coors történet, ott van a cég első főzdéje. Mivel eladni legjobban egy jó sztorival lehet és az eredettörténetek nagy népszerűségnek örvendenek, ezért a márkát a Sziklás hegységbeli főzdére húzták fel. Sziklacsúcsok vannak a dobozon, az üvegen, a poháron is. Sőt a logójuk is arra utal, bár mi elsőre a közelebb levő egyiptomi piramisokra gondolnánk. De ezzel még nincsen vége a sztorinak. Mi van abban a hegységben a sziklákon és a jó vizű forráson kívül? Hát hideg. Úgyhogy bevezették a "Coors hideg" fogalmát, ami nagyjából 5C°-ot jelent. Ez is a mottójuk: "Cold as the Rockies". Azaz hideg, mint a sziklák, vagy hideg, mint a Sziklás hegység. A mese végére hagytuk a parasztvakítást. A kék piramisos logón kívül van egy ugyanolyan fehér is. Beteszed a hűtőbe és amikor a fehér kékre vált, akkor lesz Coors hideg. Persze a saját poháron is van ilyen. Szerintem 8° alatt már bekékül, csak halványabban.

Még mindig várják az eddig eljutó olvasók, mikor írok végre a sörről, de amit eddig írtam, az maga a sör. Egy gigantikus óriásmárka feltehetően olcsón előállítható, nagy mennyiségben teríthető, semleges ízvilágú terméke. Nincsen semmiféle rossz íze, de még ráutaló érzés sincsen benne. Munka utáni fáradtságra pont ez kell. Habos, hideg, megiszod, megnyugszol, nem zavar be semmiféle ízorgia, amihez már amúgy se lenne erőd. Enyhe édessel indít, ami elhalványul, hogy a végére semleges legyen. Ez egy tökéletesen pozícionált, profin kivitelezett igénykielégítő produktum.

Nyilván a gourmet bloggerek nyüszögtek, hogy nem ez lesz a kedvenc sörük. Mert persze a kedvencük az a kézműves sör, amit a főzdétől kikunyiznak maguknak. Bottleopponer barátom is túl jókat ivott mostanában és hiába mondtam előzetes tanakodáskor, hogy a Coors a legvalószínűbb, ő gondolatban egy spéci barna sörről álmodott, amihez képest ez tényleg csalódás. Számomra nem volt probléma, mert egyrészt lélekben felkészült voltam, másrészt engem már megtaposott a Bud. Nyilván a Coorsnak sincsen sok íze, meg nem pakoltak bele malátahegyeket, de legalább nem vizes. Van persze egy Borsodi Super Dry érzés benne, hogy azoknak készült, akik sört akarnak inni, de nem szeretik. Viszont örülhetünk, mert itt van maga az amerikai rögvalóság. Ebből is látszik, hogy Amerikában sincsen kolbászból a kerítés, míg nálunk meg Gyulai kolbászből nincs. Pedig a Gyulai mennyivel jobb! Na ugye!

Rátérve a hiányolt speckó barna sörre, a Molson Coors birtokolja pl. a Jamesen Aged Stout gyártóját is, az bizonyára kényesebb személyeknek is megfelelne. Sajnos van oka, hogy nem azt vezetik be a hazai piacra. Mégpedig az, hogy szinte reménytelen nagyobb tömeget rávezetni akár csak a pénztárcakímélőbb belga sörökre is. Pedig a Hoegaarden alap belga búza, míg a Leffe a lehető legolcsóbban adja a belga apátsági érzést. Mindenki látja, hogy folyamatosan tolják a Belgium Büszkeségei reklámokat, de hiába. Valamiből élni kell, tehát akkor marad a gyenge világos sörök terítése. Így jutunk el a Coors-hoz.