A parókia konyháján túl / 2023. december 29., péntek

Befolyásos asszonyok a konyhában. Vinczéné Pálfi Judit

 

 Vinczéné Pálfi Judit, a Romániai Fórum elnöke

Európai
keresztény nők között

-A
Fórum elnöke vagy. Mit jelent ez a gyakorlatban? Kik tartoznak
hozzá? Mi a célja?

-Igen, a Romániai
Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke vagyok. A Fórum
Romániában 28 éve van jelen. Része az európai nagy családnak,
az Európai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának, mely 2022-ben
volt 40 éves.

Ez tulajdonképpen
az a szervezet, amelynek ernyője alatt a Krisztusban hívő és Őt
követő lányok, asszonyok megtalálták és megtalálják a
helyüket. Célunk, hogy ne azokat a határokat tartsuk szemeink
előtt, amelyek egymástól elválasztanak, hanem azt a Krisztusi
szeretetet, amely feloldja a határvonalakat, természetesen úgy,
hogy mindenki megmarad a maga felekezeti szférájában,
gyakorlatában.

A szervezet
alapja az a Krisztus, Akire életünket alapozzuk, építjük, és e
közösségben jól érezzük magunkat. A találkozók alkalmával
megosztjuk tapasztalatainkat, gyakorlatainkat, úgy is, mint
gyülekezeti tagok, mint nők, mint szakmabeliek, mint testvérek a
Krisztusban. Évente egyszer van nagygyűlésünk, illetve
régiónként, vagy azokon a településeken, ahol van ökumenére
hajlandóság, vannak rendszeres vagy kevésbé rendszeres
találkozók, imaláncok, imakörök.

Mivel nagyon sok
a felekezetileg, de a nemzetiségileg vegyes házasság, ezért
nagyon fontosnak tartottam és tartom a mai napig, lelkészként,
hogy legyenek olyan alkalmak, ahol a felekezeti, nemzeti
különbözőségben élő nők, asszonyok, most már ezek lányai
is, időnként egymással találkozzanak, tanuljanak meg közösen
imádkozni, és ebből már csak egy lépés a közös jó
megcselekvése, a diakónia.

Romániának a
nyugati részében lakom, Nagyváradon, a Partiumban, ez azt jelenti,
hogy több felekezet él itt együtt, ugyanakkor többnyelvűségben
is élünk. A Fórum ernyője alatt jelen van az ortodox, a római
katolikus, a görögkatolikus, a lutheránus, a református, az
unitárius felekezet képviselői közössége, nem hivatalosan
néhány baptista nőtestvér.

Út
a felekezetköziség felé

-Hogyan
telt a gyerekkorod? Milyen hatások értek, hogy ennyire nyitott vagy
más felekezetek felé?

-Tiszta
református családban születtem, azaz minden felmenőm református
felekezetű volt és ma is az. Tiszta református faluból költöztünk
Székelyhídra, ahol felekezeti, de már nemzetiségi szempontból is
vegyes lakosság élt. Úgy 7 éves lehettem, mikor elköltözésünket
követően, Székelyhídon egyszer csak elmentem édesanyámmal a
katolikus templom mellett. Soha nem felejtem el, megláttam a
feszületet, a templom ajtaja mellett és megkérdeztem édesanyámat:
Mi ez? Miért van ott?

Édesanyám
nagyon kedvesen azt válaszolta: Ez a katolikus templom, azért áll
itt ez a feszület, hogy az erre járó embert mindig emlékeztesse
arra, hogy Isten mennyire szereti őt. Annyi melegség, szeretet
szólalt meg és sugárzott édesanyám szavaiból, hogy ma is érzem
azt az érzést. Hiszem, hogy ez volt az első meghatározó alkalom,
amely engem később a felekezetköziség felé hajtott és hajt ma
is.

-Hívő
családban születtél?

-Igen,
istenfélő, Istent tisztelő és szerető családba születtem bele.
A születésem története is meghatározó, hiszem. Egy kicsi kis
faluban, Vedresábrányban születtem, a református parókia
épületében (a szüleim nem voltak lelkészek, csak ott laktak).
Vasárnap délelőtt, az épp zajló istentisztelet ideje alatt
érkeztem, senki nem volt jelen, csak Isten, édesanyám és én
érkezőben. Mire a bábaasszony megérkezett, én is megérkeztem.

Milyen
hatások értek…? Tulajdonképpen semmilyen - pozitív értelemben
- megrázó hatás nem ért. Csupán tapasztalva a mindennapok
történéseit, azt a nemzeti és felekezeti szempontból is vegyes
életformát, amelyben éltem, később – lelkészként szembejött
velem a sok, felekezetileg vegyes fiatal pár – beláttam, hogy
Istenhez egyetlen út vezet. Ez pedig a krisztusi szeretet útja. A szeretet
útját Istentől tanulhatjuk meg, Ő tesz képessé a nyitottságra,
a kölcsönös tiszteletre, az egymás melletti és egymással való
közösségi életre. Számomra a legtermészetesebb dolog az, hogy
lelkészként tisztelem a nem református felekezethez tartozó
embertársaimat, hogy a krisztusi szeretet hangján beszélgetek
velük, ápolok kapcsolatot. Ugyanakkor hatalmas hitmélyítő forrás
is, hisz egymás hite által egy ökumenikus közegben lehet igazán
egymástól kölcsönösen tanulni. A közös imádságok, imaláncok,
istentiszteletek, misék, imaalkalmak, mind abban segítenek, hogy
Istent egy másik látásmód felől is megismerjük és mi is
megmutassuk a másik közösség tagjainak azt a formát, ahogyan mi
szeretjük, ismerjük, tiszteljük és imádjuk Istent.

Istenfélő
hatások

-Milyen
volt az első találkozásod a Bibliával, istentisztelettel,
Istennel?

-Egész
kicsi koromtól kezdve jártam, a testvéremmel együtt, gyülekezeti
vallásórára, Gavrucza Tibor volt a lelkészem, akinek a
vallásóráira ma is emlékszem. Lelkesen, elevenen adta át, hittel
a bibliai történeteket. Szerettem a vallásórákat. Azután mindig
istentiszteletre is mentem, mert 10 órától volt vallásóra, 11
órától istentisztelet, tehát bevártuk édesanyámat és
maradtunk az istentiszteleten is. Édesapám a munkája miatt,
kommunista időszak volt, nem tudott csak nagyon ritkán velünk
jönni. De vasárnaponként, mikor este hazaérkezett, a legelső
kérdése mindig az volt: Etelka, a gyermekek voltak vallásórán,
templomban voltatok?

Már
óvodás koromban, szerettem a könyveket a kezembe venni, ha az
óvónéni kiment a tanteremből, akkor elővettem egy meséskönyvet,
a középre ültem vele és úgy tettem, mintha olvastam volna,
pedig, dehogy, kívülről mondtam egy mesét, de csend volt.

Mikor
találkoztam Istennel? – Talán a születésem története miatt?
Vagy mert ebbe a közegbe születtem bele, számomra soha nem volt
kérdés, hogy van-e Isten? Mindig velem, mellettem van, ezt érzem,
tapasztalom.

Lelkész,
vagy...?

-Mikor
fogalmazódott meg benned, hogy lelkész leszel? Volt más terv is?

-Gyermekkoromban
szorgalmas, lelkiismeretes tanuló voltam, mindig a lecke volt az
első, a kötelesség és azután jött a kézimunkázás, a játék,
a színes ceruzákkal való festegetés, másolás, ezt is szerettem.
A pedagógia, a tanítás mindig közel állt hozzám. Mégis, mikor
elérkezett az idő és pályát kellett választani, akkor úgy
döntöttem, hogy orvos leszek. Hozzá is kezdtem a komoly
felkészüléshez, de jött egy váratlan esemény a családunk
életében, egy élet-halál kérdés. Ez volt az a pillanat, amikor
a döntésemet egy fogadalom kíséretében megváltoztattam. Azt
mondtam Istennek: Istenem, ha életben marad az, akit nagyon
szeretek, de most a halál küszöbén áll, azért leszek a te
szolgád. Ha pedig elmegy Hozzád, akkor azért leszek a te szolgád!
- Váltottam és változtattam a tananyagon, más tantárgyakat
tanultam, felvételiztem, bejutottam és megkezdtem a tanulmányaimat
a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben, 1989 szeptemberében.
Alig voltam 18 éves, de nagyon boldogan tanultam, készültem a
pályára, az életre.

Párválasztás,
család

-Hogyan
ismerkedtél meg a férjeddel? Honnan tudtad, hogy ő az igazi?

-A férjemet, akivel épp most voltunk novemberben 32 éves házasok, a
teológián ismertem meg. Minden este egy házikabátban, kottával a
kezében igyekezett egy tanterembe, ahol harmóniumozott, gyakorolt,
tulajdonképpen akkor tanult meg orgonálni. Időnként ő végzi a
gyülekezeti kántori szolgálatot is.

Részemről
szerelem volt első látásra. Sokat, nagyon sokat imádkoztam azért,
hogy mutassa meg Isten neki is a hozzám vezető utat, ha ő az
igazi. Nekem ez sikerült, és ezért is nagyon hálás vagyok
Istennek. Egyik évben megismerkedtünk és a másik évben
összeházasodtunk. Sok szép emlék fűz bennünket Kolozsvárhoz, a
Farkas utcai templom tövében van egy 500 éves „házikó”, mint
a mesében, olyan volt. Onnan jártunk naponta, fiatal házasokként
az órákra, tanultunk, vizsgáztunk, gyakorlatoztunk, fejlődtünk,
imádkoztunk és kialakult az életünk.

-Anyaság
vagy szolgálat? Nehéz volt választani vagy nem is kellett? Ment
együtt a kettő?

Az
anyaságra mindig is készültem, Ilyen közegben nőttem fel, ahol
természetes volt az, hogy édesanyává kell válni, ha csak nincs
valami gátja ennek. Édesanyámtól és édesapámtól szép családi
példát kaptam erre. Ez volt és lett tehát a természetes.
Házasságkötésünk után a harmadik évben érkezett az első,
majd az ötödik évben a második, illetve a kilencedik évben a
harmadik gyermekünk. Az első három évben megszoktuk a tanulást,
a munkát, a szolgálatokat, mire megérkezett az első gyermekáldás,
természetes volt a munka, a szolgálat. Számomra soha nem teher a
szolgálat, az erre való felkészülés.

Talán
ezért nem is volt kérdés, hogy válasszak: Vagy- vagy!

Amikor
a gyermekek megszülettek, őket is vittük magunkkal a templomba,
istentiszteletre, alkalmakra, mindig volt valaki, aki felvállalta a
vigyázást. Aki szeretetét megosztotta velünk.

Vincze Zoltán bőgős, Vincze Balázs gitáros.

A
továbbtanulás is folyamatosan része maradt életünknek. A
teológiai tanulmányok befejezése után 10 évvel, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanultunk két és fél évig,
kemény menetben, pasztorálpszichológiát. Ez egy fantasztikus, új
„szemüveget” adott a lelkészi pályához. Majd ismét tíz év
eltelte után a Partiumi Keresztyén Egyetemre iratkoztunk be,
vallástudományokból mesterdiplomáztunk. Még voltak és ma is
vannak folyamatos kurzusok, képzések, amelyeken részt veszünk. Ez
természetes velejárója ennek a hivatásnak. A vagy-vagy, hát
ennek nincs helye!

Erő
a nehézségekben

-Milyen
nehézségekkel találkoztál az életutadon?

-Nehézségek?!
Voltak, vannak, a szakmai és a magán életemet tekintve is.

De
a nehézségek idején mindig ott táplálkoztam és táplálkozom,
Aki a tenyerén hordoz, ígérete szerint, Istennél. Úgyhogy a
nehézségekre, amelyek a 30 év során adódtak, illetve amelyekben
szakmailag épp benne vagyok, úgy tekintek, mint Isten nevelésére.
Mert mindent azért ad, hogy formáljon, alakítson a megjobbítás
szándékával. Ide volna még mit írnom, de egyelőre nem teszem,
talán pár év eltelte után!

-Kedvenc
bibliai történeted, igeversed?

-Ha
nagy tragédia állt a küszöbön, a nagy élet-halál kérdéssel,
akkor is Vele és Rá bízva magamat, magunkat tudtam túljutni a
„tűzön-vízen”, ahogy Ézsaiás írja. 42.3.

Igyekszem
megtanulni és ebben fokozatosan megerősödni lelkészként is, hogy
az Igét nem hirdetni kell csak, hanem először is hinni, azután
tovább adni. Ez a tudás, ez a tapasztalat csak megerősít,
határozottabbá tesz Istenbe vetett hitemet, odaszánásomat
illetően.

-Hogyan
kezdődött a szolgálatod lelkészként?

-A
szolgálat, valóban gyönyörű, mezejére 1993-ban, tehát 30 éve
kerültem ki. Még az ötödik tanévet végeztem, de már
kihelyeztek a Partiumba, egy Bihar megyei kis gyülekezetbe, mert
nagy volt a lelkész hiány. Örömmel vállaltam a hétközi
szolgálatot a gyülekezetben, illetve az óvodai és iskolai
vallásórákat és mind e mellett a vizsgák sorát.

-Honnan
merítesz erőt?

-A
Bibliai történet, a Biblia világában érzem igazán jól magam.
Kifejezetten nagy hatással volt rám, már gyermekkoromban a
bíborárus Lídia története. Egy olyan személy, aki nő létére
megtért, és azt, amije volt, az igehirdetés, a misszió
szolgálatába állította. De Eszter története, élete is a
kedvenceim közé tartozik. Nagyon kedves Igém Ézsaiás 43,1: „Ne
félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”
Illetve az Ézsaiás 40, 31: ”De akik az Úrban bíznak, erejük
megújul…”

Innen,
illetve a napi igeolvasásom, magyarázásom, üzenetírásom során
kapom azt az erőt, amely segítségemre van. Mert az erő a
mindennapok ellenszelében nagyon szükséges.

Igével
a facebookon is

-Hogyan
indult a facebook-os szolgálatod?

-A
világjárvány második napján kezdtem bele abba az igehirdetési
szolgálatba, amelyet a mai napig folytatok. Lélekfrissítő
Nagyvárad-Csillagvárosról. A hét minden napján, szombat és
vasárnap kivételével, írok egy rövidke üzenetet, mellékelek
egy megnyugtató fotót és azt kiküldöm a világba. Ha egy ember
számára tudok ezáltal egy megnyugtató gondolatot, inspirációt,
motivációt adni, akkor már megérte. De a magam számára is
hihetetlen személyiség és öntudatformáló ez a folyamat.
Számomra minden reggel az inspiráció, a motiváció, az
erőforrásból való merítés drága alkalma. Ezeket az időket nem
adnám semmi pénzért.

Bibliai
kóstoló

-Én
is szeretem olvasgatni őket. A
fb-n láttam azt is, hogy részt
vettél a nagyváradi Szent László Római katolikus Líceumban
tartott bibliai ételbemutatón, Bibliai kóstolón.

-Igen,
ugyanis számomra érdekfeszítő az, hogy a bibliai korban mit,
hogyan fogyasztottak, ott és akkor az emberek. Abban a környezetben
miként táplálták a testüket, hisz ez is fontos a mai napig.
Ugyanakkor a vallásórás gyermekek, női közösségek,
gyülekezetek számára is élvezetes, élménnyel teli egy-egy ilyen
kóstoló előkészítése, megszervezése, bemutatása,
megízleltetése.

Mi,
emberek, nagyon szeretjük a dolgokat megtapasztalni, azaz: érinteni,
ízlelni, látni. Ha ez az élmény a mienk, akkor az illető
információ is közelebb jön hozzánk, jobban a mienk lesz.

Például
egy nagyváradi gyermeknek hiába beszélek a gránátalmáról,
egészen más lesz a helyzet, ha azt megmutatom, közösen kibontjuk,
érezzük, látjuk, különösképp, ha meg is kóstoljuk. Kicsit úgy
érzem, hogy a Biblia korába is belekóstolunk. Ez által is
missziót végzek, végzünk. Mert a misszió lényege, hogy Istent,
Isten világát közelebb hozzuk az emberekhez és azután az
embereket is közelítsük Istenhez. Ez hatalmas feladat és én
mindent, ami kreativitással teli, szeretnék e célból megragadni,
gyakorolni.

Egy finomság a kóstolóról: 

Mézesköményes
sárgarépa: 6-8 sárgarépa, 2 ek méz, 2ek olivaolaj, egy csokor
petrezselyem, 1 kávéskanál kömény, 1 csipet fahéj. A sárgarépát
megfőzzük és forrón a mézes olajos fűszeres öntetbe forgatjuk.
És jóízűen fogyasszuk.

-Én
is ilyen célból indítottam a blogomat. Kezdetben még közzé
tettem bibliai ételeket, de aztán az alapanyagok hiánya miatt ez elmaradt.
Inkább az igei üzenetet helyeztem a középpontba, de nagyon
örülök, hogy mások fel tudták vállalni ezt a szolgálatot. Több
ilyen kellene.

A
főzés egyébként is kedvenc időtöltéseid közé tartozik? Mi a
családi/személyes kedvenc étel, süti vagy más. Kaphatunk
receptet?

-A
főzés, nem tudom azt mondani, hogy a kedvenc időtöltéseim közé
tartozik, de vannak időszakok, mikor kifejezetten megnyugtató,
pihentető, ha leülhetek és előkereshetek egy receptet és azt
elkészíthetem. Kimondhatatlan öröm azt látni, hogy a család
megelégedéssel veszi magához az otthon elkészített finomságokat.
Jól érzem magam a tágas, nagy parókia konyhában. A család, a
férjem és a három, már felnőtt gyermekeim egyik kedvence az,
amit édesanyám remekül készített. Így, az ünnepek érkeztével
én is nagyon szeretem elkészíteni, a karácsonyi krémes. Vagy
nagyon szeretjük az egyszerű lekváros kiflit, akár kelt
tésztából, akár zsíros-vajas tésztából. A karácsonyi asztalt
nem lehet úgy megteríteni, hogy azon ne legyen mézes-krémes.
Illetve a karácsonyi mézes figurák, itthoni ízek, itthoni
díszítéssel. Ezek ékesítik az ünnepi asztalunkat.

Kedvenc
az egyszerű húsleves, illetve a vajjal és tejjel kikevert
krumplipüré, a rakott káposzta.

A mézes-krémest én a következőképpen készítem:

Hozzávalók
egy
adaghoz (mivel az átlagnál nagyobb tepsit használok, ezért másfél
adagot gyúrok be): 50 dkg átszitált liszt, 6 dkg friss disznózsír,
15 dkg porcukor, 1 kk szódabikarbóna, 4 ek folyékony, langyos méz,
4 ek tejföl, 2 egész tojás, ízlés szerint Mézes fűszer. Előbb
a lisztet összedolgozzuk a zsírral, majd hozzáadjuk a felsorolt
anyagokat, jól kidolgozzuk, hűtőbe tesszük, egy jó órát
pihentetjük. Ezt követően kivesszük a hűtőszekrényből,
pontosan 4 egyforma részre osztjuk, késhát vastagra nyújtjuk és
a tepsi hátán sütjük. Ha nem tökéletes, a tepsi formáját nem
követi, akkor finoman a tepsi hátlapján, formázható, igazítható.

Krém:
3 tojás sárgáját 3 ek porcukorral jól elkeverünk, hozzáadunk
egy csomag vaníliás cukrot és 3 púpozott ek átszitált lisztet.
Mindezt 7 dl tejjel simára kikeverjük, és sűrű krémet főzünk
belőle.

Majd
20 dkg vajat 20 dkg porcukorral ugyancsak simára, habosra
kikeverünk, kicsi rum esszenciát adhatunk hozzá, lassanként
hozzáadjuk a kihűlt főzött krémhez.

Ha
ezzel elkészültünk, akkor összerakjuk a Mézes krémest: az első
lapra rákenjük a főzőtt vajas krém felét, a második lapra
sárgabarack lekvárt kenünk, nem kell sajnálni, majd a harmadik
lapra a megmaradt fele főzött krémet tesszük. Legalább egy fél
napig hagyjuk állni, összeérik és elkészült a nagyon ízletes sütemény! Jó étvágyat kívánok hozzá!

Újévi
üzenet

-Útravalóul
mit üzennél az olvasóknak 2024-re?

-Mindannyian
úton járó emberek vagyunk, közlekedünk, elindulunk és
megérkezünk, mert van célunk! Először azt, hogy soha ne adjuk
fel a céljainkat! Minden nap úgy keljünk, hogy fogalmazzuk meg az
illető nap célját, legyenek kisebb és legyenek nagyobb céljaink
is. Mikor elindulunk, akkor ezeket a célokat lássuk magunk előtt
és mindent tegyünk meg a teljesítésük érdekében. (Nekem is
vannak kisebb és nagyobb céljaim. Most épp egy hatalmas célon
dolgozom, sokakkal együtt, ami a Kárpát-medence Partium régiójának
kiemelése, gyermek, ifjúsági és felnőtt- központ, Ökumenikus
Kulturális Központ megvásárlása)

Másodszor,
az úton járó, céltudatos ember ajtókkal találkozik, amelyek hol
kinyílnak, hol bezáródnak. Nekünk, akik Krisztust követjük,
tudnunk kell, hogy a legfontosabb ajtó maga Krisztus, a Mester, hisz
mondja is: „Én vagyok az ajtó!” János 10,9

Így
induljunk el az új esztendőben, minden háború és békétlenség
ellenére és ezekkel együtt, mert mi tudjuk, hogy

akik
Istent keresik, azoknak minden a javukra van!

Köszönöm
a lehetőséget!

Isten
áldása legyen a kérdező életén, családja életén,
szolgálatán!

-Köszönöm
szépen, és köszönöm a beszélgetést is. Én is sok áldást
kívánok és békességet is az ismert köszöntéssel: Bízd Újra
Életed Krisztusra!

…........

Vinczéné
Pálfi Judit,

református
lelkipásztornő

feleség,
három felnőtt gyermek boldog édesanyja…..

A Romániai Keresztyén Nők Ökumenikus Fórumának elnöke

..............

Ha valaki támogatni szeretné a Kulturális Központ megvásárlását: 

Tovább az eredeti oldalra!