A parókia konyháján túl / 2024. december 2., hétfő

Befolyásos asszonyok a konyhában. Gér-Bódiss Tímea, a Lydia magazin főszerkesztője és Hókifli receptje

 

Bemutatjuk Gér-Bódiss Tímeát, a Lydia keresztény női magazin új főszerkesztőjét.*
Kérlek, mesélj arról, hogy hogyan vezetett az utad idáig. Hogyan
telt a gyerekkorod? Mikor hallottál először Istenről?

A szüleim és a nagyszüleim életén
keresztül egészen kicsi korom óta tapasztalom, mit jelent énekkel,
zenével és még sok más módon dicsérni és szolgálni Istent,
mit jelent örömmel hozzá tartozni. Biztosan tudom, hogy már 

gyerekkoromban behívtam a Megváltót az életembe, 

de a hitem
igazán méllyé és személyessé fiatal felnőtt koromban vált.
Akkor nagyon kerestem az élet értelmét és a saját helyemet a
világban, és akkor értettem meg, mennyire személyesen szól
hozzám az evangélium. Ebben pedig nagyon nagy szerepe volt a fasori
református gyülekezetnek, ahol olyan barátokat, testvéreket
kaptam, akiknek a hite és élete példa számomra. Ha mélyen
belegondolok, a személyes hitem útja ki van kövezve hiteles
példákkal, akiktől sokat tanultam, ellestem, akiknek a gyakorlati,
valóságos hite mélyen hatott rám. Ez az, ami miatt annyira közel
áll hozzám a Lydia magazin is, mert annak szintén az a központi
üzenete, hogy egymás életén keresztül mennyi ajándékot kapunk
Istentől.

Én
is nagyon szeretem a lapot. Hiánypótló ebben a mai, zaklatott
világban. Szerettél-e olvasni, és szívesen leírtad-e az
élményeidet? Vezettél naplót esetleg?

Mindig
szerettem olvasni, történeteket, meséket kitalálni, írni, amiket
gyermekkoromban még illusztráltam is; később pedig éveken
keresztül verseket is írtam. Balkezes vagyok, így a kézírás
mindig is kicsit nehezemre esett, ennek ellenére éveken át
vezettem naplót, leveleztem barátnőimmel, útinaplókat is
készítettem.

A családomban apai ágon sok lelkész
felmenőm volt, van köztük, aki szintén írt verseket is, anyukám
felmenői között pedig sok volt a pedagógus, sőt magyartanár,
akik szenvedélyesen szerették az anyanyelvünket, és sokakat
oktattak, akik aztán valamilyen formában magyar szövegekkel
foglalkoztak. Anyukám maga is magyartanár volt (egy évig még
engem is tanított egyébként), az egyik nagypapám nevét pedig a
mai napig őrzi a pápai helyesírási verseny, annyira elismert
pedagógus volt.

Talán ilyen előzményekkel nem
meglepő, hogy én is 

nagyon szeretem a magyar nyelvet, 

büszke
vagyok rá, hogy ezzel dolgozhatok. Szerkesztőként, de fordítóként
is az a célom, hogy egy-egy megjelenő kiadványunk (legyen az egy
gyermekkönyv, egy regény, egy-egy jó magazincikk, vagy egy
elgondolkodtató lelki könyv) leírt szavaival egyenes utat
teremthessen az üzenet és az olvasó szíve között.

Milyen
iskolákba jártál?

A
Fóti Ökumenikus Általános Iskola elvégzése utána a Deák Téri
Evangélikus Gimnáziumban érettségiztem, majd a Károli Gáspár
Református Egyetemen történelem-művelődéstörténet szakon, az
ELTE-n angol-média és kommunikáció szakon, a Pázmány Péter
Katolikus Egyetemen pedig angol szakfordító szakon végeztem.

Hogyan
ismerkedtél meg a férjeddel? Ő mivel foglalkozik?

A
férjemmel, Andrással, a Károli egyetemen ismerkedtünk meg, ahol
történelem szakon évfolyamtársak voltunk. Hamar kiderült,
mennyire hasonló dolgok érdekelnek minket: a versek, a jó könyvek,
a történelem, a művészet és a szolgálat, és ez a mai napig így
van. András református teológus, valamint a református egyház
zsinati hivatalában dolgozik, ahol az országos egyházi ügyek
egyik felelőse.

Hány
gyereket neveltek? Mit tartasz a legfontosabbnak a nevelésükben?

Három
gyermekünk van, ketten már iskolásak, a legkisebb idén fejezi
majd be az óvodát. Nagy kihívásnak érzem, hogy ebben az
információkkal és élményekkel túlzsúfolt világban, amiben
annyi minden harcol a figyelmünkért, észrevegyük a szépet, 

gyönyörködjünk a hétköznapokban is a sok jóban, amiket
ajándékként kapunk Istentől. 

Fontos, hogy ne szaladjunk el egymás
mellett, hanem álljunk meg egy szóra, tudjuk figyelmesen
meghallgatni egymást, dicsérő szavakat megfogalmazni, és segíteni
annak, akinek tudunk. Igyekszünk ezeket szem előtt tartva nevelni a
gyerekeinket, de ha őszinte akarok lenni, mi is velük együtt
tanulunk így élni nap mint nap.

Van-e
példaképed?

Nem
feltétlenül tudok kiemelni egy-egy nagyobb példaképet, ahogy
említettem, számtalan jó példát látok magam körül. Kicsit
tudatosság és nyitottság is kell ahhoz, hogy az ember felismerje,
kitől mit tanulhat, mert ha ez a nyitottság megvan,
megdöbbenhetünk, hogy ki mindenki lehet bátorító, inspiráló,
jó példa számunkra.

Te
fordítottad Priscilla Shirer Ragyogó című könyvét. Milyen
gondolatokat tartasz követendőnek benne?

A
Ragyogó nagyon kedves könyv számomra, Priscilla gondolataiból én
is sokat merítettem annak kapcsán, hogy bár a kultúránk
megpróbál a maga képére formálni, igyekszik meghatározni,
bekategorizálni minket, a Teremtő mindannyiunkat csodálatos,
egyedi tulajdonságokat kiválogatva formált meg. Egyetlen apró
adottságunk sem a véletlen műve, és akárcsak a templomok színes
rózsaablakain átsütő csillogás, mi is mind más-más módon, de 

sugározzuk Isten fényét.

 „Aki őrá tekint, az ragyogó.”
(Zsoltárok 34,6) Innen a könyv címe, amit szívesen ajánlok főleg
fiatal lányoknak, mert a szerző humoros, laza stílusú írásában
vicces és elgondolkoztató élethelyzeteket bemutatva, egyesével
lebontja benne a magunkkal kapcsolatos népszerű tévhiteket.

Shirer
másik könyve adta a címet egy nagyon fontos szolgálatotokhoz.
Eltökélt szívű nők-ként hárman,
barátnők, beszélgettek lányokkal, asszonyokkal
hitről, családról, örömökről, kudarcokról. Hol lehet ezeket a
beszélgetéseket meghallgatni?

A
30 perces videókból álló, havonta megjelenő beszélgetéseket a
közösségi oldalakon tesszük közzé (a Facebookon, a Youtube-on),
valamint idén nyáron elindult a podcast-csatornánk is (a
Spotify-on és az Apple Podcaston). A beszélgetésfelvételekkel
kapcsolatban az a koncepciónk, hogy ne feltétlenül olyanokat
hívjunk meg, akik már túl vannak valamin, és visszanézve egy sikersztorit
tudnak előadni, hanem inkább azokat, akik benne vannak akár egy
dilemmában, mélységben, vagy nagyon közeli élményként tudnak
mesélni egy hosszú várakozásról. Igyekszünk minél többféle,
különböző területtel kapcsolatban megszólítani a nőket, akik
elmondják, hogy ők ezt hogyan élik meg, mennyire dolgoznak rajta.
Ettől 

emberközeli minden felvételünk,

 igazából ezzel tudunk mi
mindannyian azonosulni.

Nagyon
hálás voltam a Fiús anyaság című részért, ahol a
beszélgetőtárs Demeterné Harmathy Zsófia elvállalta, hogy
szokott sírni. Anyósom mondogatta, hogy "Kis gyerek kis gond, nagy
gyerek nagy gond". Nem értettem akkor, amikor kicsik voltak a
gyerekeim. Most már értem, de remélem, mindenki túljut ezen.

Milyen
ízekre emlékszel a gyerekkorodból? Első próbálkozásaid a
konyhában hogy sikerültek?

Nagyon
hálás vagyok érte, hogy fiatal felnőtt koromban még élt a
nagymamám, és nagy szeretettel adta tovább nekem az általa
készített gyermekkori kedvenceim, például az almás pite és a
gombás-tejszínes csirkemell receptjét. Anyukám nagylánykorom óta
bevont a főzéssel kapcsolatos dolgokba, mindig szeretett
kísérletezni, új recepteket megtanulni, így ezt én is átvettem
tőle.

Milyen
szempontokat veszel figyelembe az étrend összeállításánál? Mik
a kedvenceitek?

Egyrészt
szeretjük a magyar ételeket, de bátran kísérletezünk mindenféle
nemzetek ízeivel is. A gyerekeink is ebben cseperednek, nagyon
nyitottan kóstolgatnak, sosem voltak válogatósak. Tavaly
karácsonykor a férjemmel közösen olasz menüt főztünk a
nagycsaládnak, de nem ritka nálunk az indiai egytálétel, a
marokkói vöröslencseleves, de a mexikói quesadilla sem.

Másrészt
a férjem és a kisfiam tejérzékenyek, így a tehéntejet és az
abból készülő termékeket nagyrész kikerüljük. Ez eleinte
kihívást jelentett, de ma, amikor nagyon jó minőségű növényi
tejeket lehet készíteni és kapni, szinte mindent el tudunk
készíteni azzal is.

Nagyon jó, hogy nem kudarcként, hanem kihívásként éled meg az allergiát. Remélem, hogy a kicsi kinövi még.
Egyébként hogyan sikerül kitartani az egészséges táplálkozásnál, amikor a gyerekek is mindenütt más reklámokat látnak? Sikerül-e?

Talán
nem is a reklámok vannak rájuk a legnagyobb hatással, hanem a
kortársaik, egy nehéz téma lehet még az ajándékba kapott
édességek kérdése és az ezerféle rágcsálnivaló, amit könnyű
lekapni a boltok polcairól.

Nagyon
hálás vagyok ugyanakkor érte, hogy ahogy mi, a gyerekeink is
kimondottan szeretik a gyümölcsöket, de a nyers zöldségeket is
(répát, karalábét, zellerszárat, céklát). Ezeket nassolni
valóként is fogyasztjuk, illetve amire még odafigyelünk, az az,
hogy otthon csak vizet iszunk. Az üdítőitalok fogyasztása
különleges alkalmakra korlátozódik: farsangi, szülinapi bulikra
és hasonlókra. Péksütiket nem nagyon tudunk venni, mert a
többségük tejet tartalmaz; anyukám szokott készíteni nekünk
házilag finom, tejmentes kakaós csigát, kiflit, buktát. Azt
gondolom, képtelenség elkerülni a feldolgozott élelmiszereket
manapság, nem is kell feltétlenül mindenáron, de jó, ha 

otthon
amikor csak lehet, frisset és házi készítésűt fogyasztunk,

így
tud megmaradni az egyensúly.

Mi
lesz a karácsonyi menü? Segítenek-e a gyerekek?

Idén
megismertük és megkedveltük az Isztriai-félsziget ízeit: a
szarvasgombát, az ott alkalmazott buzara nevű főzőlevet, ami egy
olívaolajas, fokhagymás, zöldfűszeres mártás. Biztos, hogy
készítünk megint valami újdonságot, de a baconbe tekert
csirkemáj nálunk hagyományos karácsonyi fogás, sosem maradhat
el. A férjem nagymamájától tanult hókifli és a halászlé még
azok, amik mindenképpen az asztalunkra fognak kerülni. A nagyon-nagyon egyszerű hókifli receptünket kismamáknak szeretettel ajánlom, amit gyerekekkel is bármikor el tudunk készíteni (recept a riport végén).

Nálunk a
főzés abszolút családi program, a legnagyobbaktól a
legkisebbekig mindenki megtalálja benne a kedvenc feladatát, közben
zenét hallgatunk és megkóstoljuk az addigra elkészült idei
birsalmasajtunkat. Mire minden elkészül, elég nagy káoszt kell a
konyhában elrendeznünk, de így is nagyon megéri.

Nagyon
jó, hogy bevonjátok a gyerekeket is. Kicsit később készülnek el
így a dolgok, de ők sokat tanulnak ebből, és felkészülnek az
életre. Kérhetnénk receptet?

Kedvencünk
a kínai mogyorós csirke. (Recept a riport végén fázásfotókkal!)

Hogyan
telik majd a karácsony? Akkor is segítenek majd?

Advent
heteiben az óvodában és az iskolában minden évben sok közösségi
program segíti a ráhangolódást, mi itthon 

esténként szoktunk
elcsendesedni és a karácsonyra készülődni öten. 

Szeretjük már
december elején feldíszíteni a lakást és élvezni a fényeket,
karácsonyi illatokat. A karácsonyfával sem várunk szentestéig,
mi már korábban fel szoktuk díszíteni közösen. Az ünnep
napjain Andris lelkészként szolgál a közeli gyülekezetben, mi is
részt veszünk ott több alkalmon is, majd mi is vendégül látunk
többeket, és utazunk is a nagyszülőkhöz, hogy mindenkivel
tölthessünk közösen időt így az év végén. A szilvesztert
minden évben a házicsoportunk körében töltjük, amiben öt
házaspár és tizenöt gyerek vagyunk ilyenkor együtt.

Egy
könyvkiadónál dolgozol. Milyen könyveket ajánlanál az
olvasóknak saját olvasásra, illetve ajándékozásra?

Azt
hiszem, egy jó könyv azért jó ajándék, mert aki azt kinyitja,
minőségi időt, csendességet kap, ami hiánycikk mostanában. Sok
elgondolkoztató könyvet tudnék ajánlani, például Gary Chapman
vagy éppen az egyik nagy kedvencem, C. S. Lewis műveit, de idén
engem nagyon megragadott Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az
asztalon című önéletrajza, illetve ajándékként nem lehet
mellélőni Lackfi János #jóéjt puszi köteteivel, vagy éppen
Francine Rivers magával ragadó regényeivel sem. Tartalmas és szép
ajándék lehet egy éves Lydia magazin-előfizetés is. Mi a
gyerekekkel tavaly Habó Márta: Karácsony Szeníliában című
regényével hangolódtunk, ami nagyon megtetszett nekünk. Idén
Barbara Robinson: A legeslegszebb betlehemes című könyvét fogjuk
elolvasni, a keresztlányunknak pedig Melissa Kruger: Bárhol járj a
világon, van rólad egy nagy álmom című gyerekkönyvét fogjuk
megvenni, ami arról szól, hogy Istennek még a gyermekek jövőről
szóló hatalmas álmaihoz képest is nagyobb terve van
mindannyiunkkal.

Köszönjük
a könyvajánlókat az olvasók nevében is. Ezen kívül mit üzennél
a fiatal édesanyáknak?

Azt,
amit én legfontosabb üzenetként őrzök az anyaságom éveiből:
nehéz szembesülni szülőként a hibáinkkal, de nagy vigasztalás,
hogy 

Isten még nálunk is jobban szereti a gyermekeinket, 

és amit
mi nem tudunk esetleg megadni nekik, azt ő ki fogja pótolni. Ez az,
ami felszabadít engem is arra, hogy el tudjak engedni dolgokat, és
a nevelés nehéz pillanatai mellett mindenestül élvezni is a
kicsikkel töltött időt. Karácsony környékén ez talán még
inkább fontos: annyi elvárást támasztanak felénk a mindennapok,
mi ne tegyünk még többet magunkra! Le lehet ülni például a
lisztporos konyhapadlóra is társasozni karácsony este, abból lesz
a maradandó élmény, amin majd évekig együtt nevethetünk, nem
feltétlenül a tökéletesen terített asztalra emlékszünk majd. A
Megváltó érkezése csodaszép örömünnep, én idén is igyekszem
majd kincseket, közös nevetéseket, együtt énekléseket és az
ajándékozás örömét elraktározni ebből az időszakból.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok!

…......

Gér-Bódiss
Tímea

-feleség, 

-háromgyermekes édesanya

-a Lydia
magazin főszerkesztője

-a Harmat
Kiadó könyvszerkesztője

.............................

Kínai
mogyorós csirke (Gong-bao)

Hozzávalók 4 személyre:
60 dkg csirkemellfilé
1 kiskanál só
1 kiskanál vöröshagymapor
2 evőkanál fehérbor
2,5 evőkanál étkezési keményítő
1 tojásfehérje
10 dkg sózatlan földimogyoró
1 db piros kaliforniai paprika
1 csomó (5 db) újhagyma
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál apróra vágott, friss gyömbér (kb. 10 g)
6-7 evőkanál olaj
2 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál balzsamecet
3-4 evőkanál szójaszósz
3 dl víz
bors

Elkészítés:

1. A csirkemellfilét 1,5 centis
kockákra vágom, egy keverőtálba teszem, megszórom a kiskanál
sóval, a vöröshagymaporral, ráöntöm a 2 evőkanál fehérbort,
teszek hozzá 1,5 evőkanálnyi étkezési keményítőt és 1
tojásfehérjét, ezt jól összekeverem és 20-25 percre
félreteszem.

2. Az újhagymát és a kicsumázott
kaliforniai paprikát is 1-1,5 centis darabokra vágom (a hagyma
zöldjéből félreteszek a tálaláshoz), a gyömbért és a
fokhagymát felaprítom.

3. Egy wokban 2 evőkanál olajat
forrósítok és ebben megpirítom a földimogyorót, majd
félreteszem.

4. A wokban ismét 2 evőkanál olajat
forrósítok, hozzáadom a húst és addig pirítom, amíg helyenként
aranyszínű kérget nem kap. Ezt is félreteszem és a wokot
elöblítem.

5. Ismét a wokban 2 evőkanál forró
olajban megpirítom a fokhagymát, a gyömbért és némi borsot is
őrlök bele. Pár perc utána hozzáadom a kaliforniai paprikát,
majd ismét pár perc után az újhagymát is. Ismét pár perc
elteltével hozzáadom a félretett húst is.

6. Együtt tovább pirítom őket, majd
hozzáadom a 2 evőkanál balzsamecetet és a 2 evőkanál cukrot,
némi kevergetés után a 3-4 evőkanál szójaszószt, majd 1
evőkanál vízzel elkevert keményítőt. (Szükség esetén még
további vízzel lehet hígítani, ha szeretnénk, hogy több szaftja
legyen.)

7. Az elkészült
ételt tálaláskor megszórom a pirított mogyoróval és az
újhagyma zöldjével. Mi köretként rizst és zöld salátát
szoktunk készíteni hozzá.

..............

Hókifli
Hozzávalók:
10 dkg darált dió/mandula/mogyoró (a legjobb, ha mindez vegyesen)
28 dkg liszt
21 dkg vaj
7 dkg porcukor
porcukor + vaníliás cukor, amibe beleforgatjuk a sütiket
Elkészítés: Mindezt összegyúrjuk, 6 cm-es rudacskákat formálunk belőlük, amiket kifli alakúra formázunk.
180 C-ra előmelegített sütőbe sütőpapírra tesszük őket, és addig sütjük, amíg éppen hogy csak kapnak egy kis színt, majd még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk őket.

*Az előző főszerkesztővel készített riportot itt olvashatják. "A Lydia célja: személyes történeteken keresztül akar bátorítást és eligazodást nyújtani a nőknek a hétköznapi élet és a hit kérdéseiben."

Tovább az eredeti oldalra!