Van nagyobb magány, mint a teljes egyedüllét
A Macska a forró bádogtetőn című darabot mutatta be a Vígszínház még március 11-én. Tennessee Williams darabjának már a megjelenése is nagy port kavart, de az jelzi a történet minőségét, hogy a mai napig klasszikus és méltósággal megöregedett feldolgozása az 1958-as Richard Brooks által rendezett változat.
A történetet szerencsére nem kell sok embernek bemutatni, de akinek be kell, annak ezt a kis bekezdést szánja a Vígszínház oldala:
,,Egy házasság éppen szétesőben, egy család már romokban, de a macska természetű Maggie még foggal-körömmel kapaszkodik a reménybe, hogy mindent helyre lehet hozni, hogy kiábrándult férjével talán még vissza tudnak találni a szerelemhez és a boldogsághoz. Maggie bármire képes a házasságáért: talpon marad a jég hátán is vagy a forró bádogtetőn...”
A klasszikus drámák imádói hiába látták már ezerszer, mindig érdekes megnézni, hogy az új és újabb feldolgozások, hogyan fogják meg ezt a lebilincselő történetet.
Erre legutoljára próbát Magyarországon a Vígszínház tett. A feldolgozásoknál mindig nehéz megtalálni, hogy mennyire kell a darabot modernizálni vagy mennyire kell a szöveget megtartani, kihúzni belőle, átírni.
A Vígszínház pedig jól döntött és meghagyta a klasszikust olyannak, amilyen eredeti formájában volt.
Eredeti helyszín, eredeti szövegkönyv és még a főszereplő apukájának nevét se magyarosították, hanem hagyták Big Daddy-ként. A díszletek, a hangulat, a szövegkönyv megvalósítása, egy az egyben az ’58-as filmet tükrözi pár a színházzal járó színpadi adottságból fakadó megvalósíthatatlanságát kihagyva.
A történet módosítása a filmhez képest
Több helyen történt módosítás a filmes feldolgozáshoz képest, ami sajnos megváltoztatta és sajnos rossz irányba változtatta a történetet. Egyrészt ami lényeges kimaradás, az Bid Daddy története, hogy hogyan vált ezzé a zsémbes öregemberré, aki utálja a feleségét, aki lehet, hogy idegesítő és minden lében kanál, de valóban szereti Big Daddyt.
Így a főszereplő apukája inkább tűnik egy magától gonosz embernek, mint egy embernek, akit az élete gonosszá tett.
A másik nagy változtatás a lezárás, ami teljesen elvette az erkölcsi katarzist, hiszen
a filmben Brick adja a tüzet, ami miatt a Maggie-nak, a macskának, a forró bádogtetőn szenvedés maradni, és ezt a tüzet a végére Brick oltja el saját maga, és ad kegyelmet Maggie-nek.
Míg a vígszínházas feldolgozásban a részegségtől bekábult Brick-re ráveti magát Maggie, és azt láthatjuk, hogy nem Brick döntése a tűz lecsavarása, hanem csupán ő az, aki hagyja, hogy ez megtörténjen, akár azért, mert legalább egy egész üveg whisky-t megihatott a darab során vagy azért, mert valóban belátta, hogy jár a macskának a megbocsátás. Mindenesetre ezzel a döntéssel csorbult az erkölcsi katarzis.
Azonban átvettek az eredeti műből egy fontos módosítást, ami az 58-as filmben nem volt, ez pedig a homoszexuális vonal. A filmben elvileg tudatosan hagyták ki és hagyták meg homályban, hogy Brick-nek mégis miért jelenthetett ilyen sokat az a barátsága, addig a vígszínházas feldolgozásban, konkrétan ezzel vádolják Brick-et és ki is mondja, hogy barátja szerelmet vallott neki.
Így az, hogy valóban volt e homoszexuális viszonyt, az kérdéses, de legalább így az indítékok világosabbak lesznek,
pont úgy, ahogy azt Tennessee Williams az eredetiben megálmodta.
Vagyis összességében a történetmódosítás a homoszexuális szálon kívül inkább csak rontott a történeten, mint segített volna vagy indokolt lett volna.
A szereplők
A szereplők dinamikája viszont egészen más lett a színházi feldolgozás során, mint a filmben. Az filmben, a főszerepben abszolút Maggie dominált, akit Elizabeth Taylor játszott. A színésznő nagyon ráérzett arra az ösztöni, de egyszerre lelki frusztráltságra, amit a szerelme közönye okoz számára. Azonban a darabot népszerűsítő képen is megjelenő Szilágyi Csenge alkatilag tökéletesen illet a darabhoz, de a kisugárzást nem sikerült annyira ártatlanra formálnia, inkább érez az ember sajnálatot, mint hogy apai és férfiúi ösztönök induljanak el benne, amely nézői reakciók tették a filmben főszereplővé a forró bádogtetőn szenvedő macskát.
Mellette pedig nincs változás, Brick a hivatalos főszereplő, ahogy a filmben, a Vígszínház feldolgozásában is Brasch Bence teljesen ugyanazt hozza, de megint csak nem tudta darab dinamikájában is főszereplő lenni, hiszen Bid Daddy és Big Mama teljesen ledominálja csodálatos játékával a két fiatal színészt.
Hegedűs D. Géza, Big Daddy szerepében a tőle elvárható módon tündököl, ám a rendezés miatt, nem kapja meg a karaktere a mélységét, így inkább csak egy gonosz embernek tűnik.
A többi mellékszereplő pedig teljes mértékben megfelelnek a filmben nyújtotthoz.
A darab összegzése
A Vígszínház 2023-as feldolgozása Valló Péter rendezésében, egyszerre tartalmaz a leghíresebb feldolgozáshoz képest sok, kívánni való változtatást, mint a homoszexuális történetszál, de sajnos megtart pár olyan döntést, ami ront az eredeti darab minőségén..
A Macska a forró bádogtetőn című előadást mindenképp ajánlom, egy csodálatos történet, amit csodálatos magyar színészek játszanak el, egyszerre szívszorító és szívet melengető élménnyel. A színdarab mai napig aktuális tudott maradni és a Vígszínháznak köszönhetően nem csak aktuális, hanem aktuálisan megnézhető is.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: