A szekér mint metafora
2022. május 10-én mutatták be Keresztes Zsuzsa In memoriam kocsiszekér című kötetét a Józsa Judit Galériában. Alább olvasható a Lítea könyvesbolt vezetőjének, Bakó Annamáriának a helyszínen elhangzott előadása.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Judit! Kedves Zsuzsa!
Mindenekelőtt köszönöm a megtisztelő felkérést és meghívást erre a könyvbemutatóra, melynek helyszíne hallatán feltámadt és mostanáig a hatása alatt tart a Genius Loci. Ez a varázslatos székelyföldi „féltett kis haza” a multikulti világváros belvárosában Korond, az én édesapám szülőfaluja, nagyszüleim egyetlen otthona, családunk ősi földje. Köszönöm, Judit, hogy így vigyázol rá.
Kinyitottam a könyvet, elolvastam az ajánlást: „Édesapám emlékére”. És most kérem, nem tudván szabadulni a hely szellemétől, engedjenek meg egy pár perces időutazást Korondra, illetve Farkasmezőre, ahol egy Lőrincz Ákos nevű kis székely legényke, egy korondi Ábel őrizte a marhákat nyaranta egy idősebb szolgával a családi munkarendnek megfelelően. Nyár végén hazahajtottak, az utolsó nyári hazaúton a vízmosásban a kövek és göröngyök között alig döcögő szénával megrakott szekér, amit a bakon ülő kicsi Ákos gyerek már nem tudott megtartani, feldőlt. Nagyapám, Dani papó a kalákában érkező segítséggel felállították, megrakták, majd hazavezették a szekeret. Útközben meghozta a döntést az amúgy nagyon okos, értelmes fiáról. Áthajtva a még általam is ismert és megcsodált székelykapun, az udvarra érve Berta nannyót szólította. „Berta! Készítsd az úrfit! Holnap mégis viszem Székelykeresztúrra, az unitárius kollégiumba.” Majd a lesújtó verdikt is elhangzott: „Nem való parasztnak!”
Keresztes Zsuzsa: In memoriam kocsiszekér
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: