Kék Egyenlőség / 2023. március 19., vasárnap

Nem érdekel a tünet, az érdekel, mi okozza – A családterápiás szemléletről Iring Zoltánnal

A családterápiás szemléletnek a szociális környezetbe belevetett ember áll a középpontjában. A család a társadalmi alkalmazkodást segítő szövetség, amely jelenleg átalakulóban van, ez az átalakulás pedig sok kérdést vet fel. Válságban vannak-e a családok, és milyen családi életciklusokon megy keresztül egy ember?

Ha felismerjük a családba épített szükségszerű krízisek és egyensúlyváltozások természetét, könnyebben megértjük a saját problémáinkat is. Mi az ADHD és az anorexia családterápiás olvasata? Czabán Samu a családterápiás szemléletről és sok más dologról Iring Zoltánnal beszélget. 

A tapasztalatok és a kutatások is azt mutatják, hogy a gyerekekkel folytatott egyéni terápia hatására átmeneti javulás következik be, de amint visszakerülnek a családjukba, visszaesést mutatnak, vagy tünetváltás történik, ami ugyanolyan súlyos. A gyermekterápiák következményeként idővel nyilvánvalóvá válik, hogy a gyerek mentális zavarainak kiváltásában és fenntartásában az adott család sajátos működése központi szerepet játszik. Ez újfajta szemléletmódot tesz szükségessé, olyat, amely a terápiák fókuszát az egyénről (a gyerekről) a család működésére helyezi át. Itt egy körkörös értelmezése történik a mentális életnek, amiben a családtagok kölcsönösen hatnak egymásra. Ez a körfolyamat hoz létre konfliktusokat, meghatározott állapotokat és olyan családi pozíciókat, amelyekbe rendszeresen belekerülünk. Ha megértjük a kölcsönösen determináló tényezőket, a folyamatba belenyúlva tudunk változtatni az egyének helyzetén.

A családi életciklusmodell a fejlődési folyamatokat is átviszi az egyéni szintről a közösségi szintre. Családi életünkben is normatív, azaz szükségszerűen bekövetkező krízisek vannak kódolva, amelyek csak egy új egyensúly létrehozásával oldhatók fel. Azok az érzelmi igények például, amelyek egy párkapcsolatban megjelennek, nem biztos, hogy ugyanúgy kielégíthetőek lesznek egy gyerekkel együtt – itt tehát új módon kell megtanulunk egymáshoz viszonyulni. A családterápiás szemlélet emellett elfogadja, hogy vannak születési különbségek, például egyes gyerekek temperamentumuk alapján sérülékenyebbek, érzékenyebbek lehetnek, mint mások, de a végső kérdés itt is mindig az: hogyan tud a környezet reagálni mindezen sajátosságokra? Egy gyerek számára egyszerre kell stabilitást és folytonosságot, illetve rugalmasságot biztosítani, ami bár nehéz, de korántsem lehetetlen feladat.