Pénzecske podcast / 2021. szeptember 3., péntek

Miért gyűlölünk a szeretet helyett? Miért szeretünk a gyűlölet helyett? Az LMBTQ mozgalomról őszintén

Gyere a Youtube csatornámra: https://www.youtube.com/channel/UCFBu4N125nyOnRaJ26IChPg

Bevallom transzfesztitákról én csak politikusoktól és azoktól hallok FB-n, akik gyűlölik őket

ILLYÉS -be hívtak és a saját gyereke jár oda, mégis feljelent. Mit jelent a közösségi szellem ebban az iskolában, mi az az őszinte érdeklődés és elfogadás?

Attól még nem lettem buzi, mert buzival beszélgettem. Mint ahogyan okosabb se lettem, mert egy nálam okosabb embert hallgattam előadni, mesélni. 

Voltam a kék osztrigában öntudatlanul : mit éreztem? Olaszok, smaci és miegymás

ZD, álalános iskola zaklatás, mert tanár fia és mindenki csak nézte, ahogyan ütik a sarokban - mi az ő bűne? 

a Waze most írja, hogy ezen a héten 126 embernek segítettem. Mennyivel jobb érzés, mintha azt írná, hogy ezen a héten 5 lezbibe kötöttem bele a létezésük miatt?


Ha már másság: az emberekaz evolúció során mindig be akarták bizonyítani, hogy mások, hogy különbbek. Ennek egy régi - új, mondhatni éppen felkapott színterepe az LMBTQ mozgalom. Bevallom pislogok, amikor olyan szexuális csoportosulásokat aggatnak magukra emberek (asszexuális, meg mindenféle szexuális), amiről nem is hallottam.

Picit olyan érzésem van, hogy ezzel is a különbséget akarják reprezentálni és bizonygatni a fiatal felnőttek leginkább. Nem rassz, hanem szexuális orientáció alapján rendeződnek csoportokba és ez végtelen számú permutációra ad lehetőséget. 

Merül fel a kérdés, hogy valóban ilyen sokféle szexuális irányzat létezik és valóban mindenki saját jogán csatalozik, vagy pedig egy hóbort, egy divat, egy “csapatválasztási rítus” miatt?

A mi dolgunk ebbe beleavatkozni? Szülőként mitől félnek az emberek? Hogy a gyerekük felvállalja önmagát vagy pedig attól, hogy a gyermekünk megtagadja önmagát (és felvállal olyan szexuális irányzatot divatból, ami nem jellemzi őt, majd ebbe belehelyezkedik és beleragad?)

Lmbtq propaganda



Az én generációmban azt tudtuk, hogy a szex az, hogy bedugunk valamit valahova. MA már ez sem egyértelmű és ez zavarba ejt egy bizonyos ponton. Viszont az én generációmban voltak az EMO-k, meg a Rockerek, meg a Beverly Hills, meg a rapperek (börtön gatya, kifordított zseb a suliban és nem is tudta, hogy az mit jelent). Ezen ment a csata a különbözőségről.

Most meg másról szól a sztori. 



Semmit nem tudok. Kivéve egyetlen dolgot: szülőként nem az lenne a kínzó, ha a fiam hazahozná Bélát, a lányom meg Ilonkát. Ezt el tudnám fogadni, noha idő kellene megszoknom a gondolatot. DE támogató maradnék, mert feltétel nélkül szeretem és ez nem is feltétel, hogy ki kit szeret…

Azt nem tudnám elfogadni és együtt élni a gondolattal, hogy a gyermekemet azért kövezik és bántják, mert valamit gondol a világról és a saját útján saját magát felvállalva próbál meg boldogan élni. Ez egy kínzó gondolat számomra, mert ez feldolgozhatatlan a léleknek. 

Talán ebbe kellene mindenkinek belegondolnia: hogyan tudnál segíteni a gyermekednek, ha felvállalná saját magát, amivel senkinek nem árt, mégis gyűlölnék és köpködnék minden nap? 

Martin Niemöller idézet