Nővilág #2 // Epeláz és polémia 3. rész
Az 1850-es években kialakult vita kifejezetten a női szerzők irodalmi és társadalmi helyzetéről szólt. Normatív kijelentések fogalmazódnak meg mind arról, hogy milyen tulajdonságai vannak a nemeknek, hogy ez mennyire teszi képessé vagy képtelenné őket az irodalmi alkotásra, valamint mik azok a műfajok, amelyek a női nemhez illőek. Mind a női szerzők kritikusai, mind támogatói, azt az elvárást fogalmazták meg, hogy a nők a női szubjektumról adjanak hiteles képet. Hogyan értelmezhető ebben a kontextusban a Szendrey Júlia jelenség, aki úgy tűnik, tudatosan épített fel egy férfias szerzői imázst. A témáról László Ferenc újságíró kérdezte Gyimesi Emese irodalomtörténészt és Szécsi Noémi írót. Korabeli szövegek felolvasásában Mészáros Blanka színművésznő volt a közreműködőnk.
0 Hozzászólás:
Legyél te az első hozzászóló!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni: